Ez a megrázó film nem új. Sokáig nem mertem szembenézni vele, mert a 20. század legborzalmasabb időszakában játszódik, és gyerekek a főszereplői. Gyerekek és felnőttek, akik megélték a poklot. Vannak, akik beleszületnek, és vannak, akik hagyják, hogy megtörténjenek velük a gonoszságok, mert nincs választásuk.
A 2008-ban készült alkotás NEM egy újabb holokauszt film, ahogy sokan mondják. Persze, sokan nem bírnak szembenézni a régmúlt valóságával, ezért a borzalmakat úgy kell kezelniük, hogy semmibe veszik őket. Nincs elég olyan alkotás, legyen az könyv vagy film, amely bemutatja, mit jelent egy szisztematikus népirtás. A történelem során nem az első és sajnos nem az utolsó sem, de tervezetten, egy beteg vezető irányítása alatt, ennyi embert megbolondítva, agymosottan ritkán sikerül. A világ szeme láttára épül fel a náci birodalom szerte egy rakás munkatábor, amelyek idővel haláltáborokká alakulnak. Csak azért viszik oda az embereket, hogy megöljék őket. Eldöntve, rendszert alkotva a halálból, és mindehhez asszisztálnak Németországban rengetegen, de világszerte is. Ne feledjük, hányan szimpatizáltak a nácikkal, ahogy a manapság is feltámadni látszó szervezetek tagjai, akik elméjében nincs más, csak előítélet és gyűlölet.
Aki elég erőt érez a filmhez, nem fog csalódni. Lassan bontakozik ki a történet. Megismerjük a főszereplő náci családot, annak két gyerekét, a kisebbiket, Brunót, aki nyolcéves és pontosan olyan játékos, ahogy többi kisfiú, és a tizenkétéves nagylányt, Gretelt. Az apa katona, az anya otthon felügyeli a gyerekek életét. Feltűnik a hitleri Németország feltétlen híveként a nagypapa, és a mindezt ellenző nagymama is.
A családfőt egy szép napon előléptetik, ami azt jelenti, hogy költözniük kell. A kisfiú úgy tudja, hogy egy vidéki farm közelébe, ahol majd együtt játszhat az ottani gyerekekkel. A néző azonban már sejti, hogy a farm nem más, mint egy koncentrációs tábor, amelynek vezetője lesz apa, sőt az egyik lakója bejár hozzájuk segíteni a háztartásban.
Az új ház rideg és komor, a gyerekek unatkoznak, bár Gretel, a nagylány már a jóképű sofőrrel flörtöl és élvezi. Mindannyian unatkoznak, az anya gyakran beviteti magát a városba, ezalatt a kisfiú unalmában kiszökik hátul az udvarról és elindul a „tanya” felé, amelyet kiszemelt magának, bár szülei megtiltották neki, hogy elhagyja a betonudvart, ahol csak hintázni tud. A koncentrációs tábor szélén azonnal megismerkedik egy zsidó kisfiúval, aki elmondja neki, hogy szó sincs ott semmiféle jószágokról, őket bezárták oda és dolgoznia kellene, de elbújik, hogy pihenhessen. A táborparancsnok fia tágra nyílt szemmel hallgatja, később ennivalót hoz neki, és nem tudja eldönteni, apja egy szörnyeteg-e vagy csodálatraméltó katona, akinek eddig hitte. A fiú belső vívódása adja meg a film mélységét, mert láthatjuk, mit jelent, ha egy család elárulva önmagát, más utakra lép. Nem sokkal később egy vérbeli zsiógyűlölő tanítót rendelnek a gyerekek mellé, aki erősen befolyásolja a nagylány nézeteit a zsidóságról, közben megtapasztalhatják, hogy még a sofőrük, aki kedves szavú srácnak látszott, maga az ördög. Ám ő se menekülhet meg a fronttól családja „téves” hozzáállása miatt. Időközben gőzerővel folyik a gyilkolás a táborban, működnek a kémények, és tűnnek el azok, akiknek csak annyi vétkük van, hogy zsidónak születtek.
Shmuel, a csíkos pizsamás fiú egy napon megjelenik a parancsnok házában, hogy kisegítője legyen a háztartásnak. Ekkor kerül sor az első árulásra, amelyet a házigazda fia, Bruno követ el félelemből… Tovább nem mesélem. A történet azért szívbe markoló, mert két ártatlan gyerek szemszögéből láthatjuk, hallhatjuk, milyen gonosz is az ember, és tetteit milyen köntösbe öltöztetve tudja magyarázni. Sírós film. Olyan, amikor az embert rázza a zokogás és nem érti, hogyhogy nem tanult a történtekből az emberiség. Azt sorolja, nem, ez az egész rémálom távoli, és soha többé nem jöhet közel… Reméli, hogy nem téved.
Meg kell nézni, még ha fáj is. Akkor is, ha sokan annyit mondanak, ez csak film. Bár az lenne! A valóság ennél százszor döbbenetesebb és borzasztóbb.
Mint minden rossz, gonosz elleni tett, bírálat sajnos épp csak azokhoz nem jut el, akikről szól, vagy akik teszik. Így van ez most is.
A filmet azoknak ajánlom, akik nem félnek szívüket kitenni a fájdalomnak. Olykor megéri.
A Netflixen március 14-ig látható.
Kép forrása: Pinterest
