Mielőtt bosszút állnál valakin, két sírt áss! (Konficiusz)
A bosszú mindig kétélű fegyver, mert nemcsak arra irányul, aki kapja, hanem arra is, aki végrehajtja. Ha bosszút akarsz állni, akkor nemcsak ellenfeled pusztulására kell gondolnod, hanem, hogy benned mi zajlik le a folyamat közben. Ezért sok bölcs hagyomány azt tanácsolja, hogy jobb elengedni a haragot, vagy megemészteni és felszabadítani alóla a lelket, különben ördögi körbe visz. A bosszú során az ember sokszor elveszíti önuralmát, méltóságát, és magát is romlásba viszi.
Erről szól tulajdonképpen a pár napja, a Netflix műsorán debütáló spanyol minisorozat.
A cselekmény középpontjában két tizenéves lány, Verónica és Marta eltűnése áll, akik fiatalok, szertelenek és szépek. Pontosan olyanok, mint bármely más 16 éves, aki nincs tisztában tettei következményével, és úgy kezeli a világot, mintha az érte lenne. A békés, tengerparti kisvároska lakói megdöbbennek, amikor eltűnésük után nem sokkal Marta holttestét halászok fogják ki a tengerből. A boncolás után a hatóságok közlik, hogy erőszak és gyilkosság áldozata lett. Két évvel később, miután a nyomozás kudarcba fullad, lezárják, miközben Verónica teste nem kerül elő.
Izabel, a nagymamája azonban nem adja fel a keresést, mert Veró be nem vallottan a kedvenc unokája volt. Saját kezébe veszi az ügyet, miközben másik unokája és fia a poklok poklát éli meg.
Izabel karaktere azt sugallja, hogy bármeddig képes elmenni, hogy kiderüljön, mi történt. Igazságot akar szolgáltatni, mert a nyomozás alatt szerinte nem történt semmi. Jonas, a fiú, aki utoljára látta a búcsúból eltűnt lányokat, szintén megszenvedi, hogy nem hisznek neki. Marta apja bűnöző, nem kímél senkit lánya elvesztése miatt érzett fájdalmában.
A sorozat kemény és nyomasztó, ugyanakkor feszes és izgalmas. A bosszút úgy mutatja be, mint személyes elkeseredés indokát. Különösen azért lesz majdan érdekes, mert egy idősebb, törékenynek tűnő asszony viselkedésén keresztül követhetjük. A film sok morális kérdést vet fel, köztük azt, hogy ki felelős a gyerekekért, mennyire vagyunk jó szülők vagy nagyszülők, ha a családot tragédia szabja szét, nem beszélve a családtagok, jelen esetben Verónica húga szenvedéséről.
Hogy az emberi romlottságnak, tudatlanságnak hol a határa, nehéz megmondani. Izabel személye összetett, hiszen sosem volt hagyományosan jó anya vagy nagymama, mindig a saját életét élte, korán elhagyta fiát, és akkor sem volt unokái mellett, amikor azok édesanya meghalt rákban. Antihős, aki hajlandó átlépni a morális határokat, és ha kell, az ördöggel is szövetkezik. Egy csomó belső dilemmával küzd: helyes-e, amit tesz? Hol a határ a megszállottság és a szeretet között? Vajon meg tudja-e őrizni önmagát az egész folyamatban?
A szelíd, idős asszony képe hamar elhalványul a nézőben, akitől nem azt várja, hogy a tettek mezejére lép. Mindeközben a társadalom kudarcát is láthatjuk, hiszen a rendőrség nem tesz túl sokat, hagyja elévülni az eseményeket, így az egyén kénytelen a saját kezébe venni az igazságszolgáltatást. Izabel kapocs a múlt és a jelen között, hiszen kicsit vezekel mindkettőért. Az elszánt, kíméletlen idősebb nő karaktere új a filmvásznon, ezért is csodálatos figyelni az események mögött a színésznő (Kiti Mánver) arcjátékát.
Ő a valódi bosszú két arca: reménytelenségből reményt kovácsol, miközben magában hordozza a pusztítást és a pusztulást is.
A minisorozat nincs erőltetetten kitöltve semmimondó jelenetekkel. Három rész mindössze, de a képernyő előtt tartja a nézőt az utolsó pillanatig.
Összefoglalva: Két sír (Dos Tumbas), Netflix, szinkronos dráma, krimi és thriller
Jó szórakozást kívánunk!
Kép forrása: Netflix
