Ezeken a zord téli estéken könnyen ráfanyalodik az ember a romantikus filmekre. Nem mintha egyébként ne kedvelné, de a negédes, életszerűtlen és habos-babos filmek nem sokat adnak a hétköznapokhoz. Mégis vannak olyan időszakok, amikor szükségét érezzük, hogy ne gondolkozzunk, csak átadjuk magunkat a látványnak és az érzelmeknek. Ajánlóm mindkét filmje a Netflixen látható, és ha nagyon belelendülünk, akár egy estébe is beleférnek. Már ha ki vagyunk éhezve az abszolút könnyedségre.
Őrült skandináv szerelem
Már a címadás sem a legjobb, és egyetlen hívó szó van benne, ami esetleg vonzhatja a néző figyelmét: skandináv. Az északi népektől eddig ritkán láttunk napos-vidám filmeket, inkább a rideg, szürke tájat és misztikus gyilkosságok sorát. Ez a film azonban más. Hanna és Samuel házasodni készül. Fiatalok, helyesek, és nagyon szeretik egymást, bár származásuk és családjuk igen különböző. Az esküvő helyszíne a vőlegény szülőhelye, ahol élénken élnek a hagyományok, és olyannyira életben is tartják őket, hogy a Göteborgból származó édesapa nem hajlandó csak ottani tájszólásban beszélni. Természetesen az ottani embereknek más a fontos, mint a nagyvárosiaknak, és a különbözőségek hamar kiütköznek. Samuel szófogadó, könnyen irányítható srác, de menyasszonya is érzékeny lány, aki nem akar megbántani senkit, hiszen a családjában így is van elég sérelem, megalázás. Apja pökhendi, mindenkin keresztülgázoló vállalkozó, nem győzi eléggé érzékeltetni a környezetével, hogy mennyire lenéz mindenkit. Az esküvő napján kezdődnek a bonyodalmak, mellékszálak úsznak be, és közben a jegyespár azt sem tudja, kinek a kedvére tegyen. Nem lövöm le a poénokat, kellemes, vicces film, nem fog nagy fejfájást okozni, de jókat lehet mosolyogni rajta. Azért a magyar szemnek azonnal feltűnik, hogy egy mentő háromszor is időben érkezik a kisebb balesetekhez is. Ehhez nincs hozzászokva az ember lánya…
La Dolce Villa
Tél van, és ettől a filmbeli tavasz, nyár még hívogatóbb, nem beszélve az olasz tájtól, amelybe kevés ember nem szerelmes. Nézve a filmet, amely tele van olcsó, könnyen emészthető klisékkel, alig akad olyasvalaki, aki ne vágyna ott élni, sétálni azokon az utcákon, biciklizni a lankák között, és finomakat enni. Az olasz életérzés ma már egyre felfoghatatlanabb a nagyvárosi embernek, nem véletlen, hogy mindenki a napfényes Itáliába vágyik. Így van ezzel az amerikai lány, Olivia is, aki úgy dönt, édesanyja halála után vesz egy 1 eurós házat valahol a Paradicsomban, ahol egyre kevesebben élnek, és ezzel csábítják az idegeneket oda, majd felújítja. Édesapja, aki szintén nehezen dolgozza fel felesége elvesztését, nem kedveli Olaszországot (istenem, milyen mondvacsinált okokból!), utána megy, hogy lebeszélje és hazavigye. A kedves néző mit gondol, sikerül neki?
Az 1 eurós ház kis gikszerrel már felújítatlan állapotában is pazar, nem beszélve a kilátásról, a környékről, a városkáról, amelynek közelében található. A polgármester csodaszép, életvidám hölgy, aki persze örömmel veszi tudomásul, hogy amerikaiak akarnak városában letelepedni, nem beszélve arról, hogy milyen sármos az özvegy apa. Minden, de minden adva van, hogy ne gondolkozzunk, ne izguljunk, ne gondoljuk túl az eseményeket. Olivia rátalál az útjára, a szerelem se kerüli el, és mi ámuldozva látjuk, milyen egyszerű egy komplett házat freskóstul rendbe tenni, berendezni. Pénzbeli akadály nincs, maximum a jó ízlés lehetne, de itt arról sincs szó. A gazos kert eltűnik, a fű zöld, ahogy a környező lankák is, és az élet lassú, kényelmes és szerelemmel teli. Ha valaki nem vár többet, akkor megkap a filmtől minden álmot, és másfél óra múltán már azt tervezi, merre és hogyan utazzon el Olaszországba, és bár van egy eurója, de letétbe ötezre nincs, ahogy nyelvtudása sem. Sebaj, mindenen lehet változtatni… Ha meg maradna idehaza, akkor álmodozzon csak, és higgye el, hogy a fájdalom elmúlik, visszatalálhat elkóborolt gyerekünk szíve hozzánk, és ehetünk isteni tésztát egy helyes étteremben még így télvíz idején is.
Kép forrása: Netflix
