Fellini. Akiről igazán nem kell sokat mondanunk, hiszen a munkássága önmagáért beszél. Rengeteget tudunk a filmjeiről, a látásmódjáról, az érzelmeiről, és a társához való viszonyáról azonban vajmi keveset. Giulietta Masina volt a társa ötven éven át.
A tehetséges Fellini futólag látta meg Giuliettát, és elvarázsolja a lány karakteres szépsége. Első látásra szerelem lobbant közöttük. Az első randevún eldőlt: Masina rögvest viszonozta az akkor fiatal rendező szerelmét.
Egy év múlva már hivatalosan is egybekelnek. A második világháború se árnyékolja be a boldogságukat. Giulietta kisvártatva teherbe esik, ám egy baleset miatt elveszíti a babájukat. A második terhességet kihordja, de pár hét múlva ezt a babát is elveszítik. A legtöbb házasságot két ilyen tragédia megingatja, ám nem így a Fellini házaspárt. Még erősebben kötődtek egymáshoz, hiszen csak ők voltak egymásnak. Fellini szerint, a két elvesztett élet még szorosabbra húzta az amúgy sem laza köteléket közöttük, erősebb kapocs lett közöttük.
Masina egyszer azt nyilatkozta Felliniről: „Federiconak én vagyok a felesége, a szeretője, a lánya, az anyja, és a testvére.”
Fellini „Lo spippolo”-na becézte Masinát, ami azt jelenti: kicsi lény, ami gyengédségre ösztönöz, vagyis magyarul talán ennyi: cuki, kis édes.
Nagyon különbözőek voltak, mégis volt valami láthatatlan szál, ami összetartotta őket, függetlenül szeretőktől, és házassági összeférhetetlenségektől.
Fellini szűkszavú ember volt, ám Masina meglehetősen beszédes. Míg a rendező otthonülő típus volt, és Rómában érezte igazán otthon magát, a felesége nagy társasági lény volt. Fredericonak kevés barátja volt, Masinának arra volt szüksége, hogy emberek vegyék körül.
Már ennyi is elég lehetne ahhoz, hogy azt gondoljuk: ez a két ember egyáltalán nem illik össze. De a lista még nem véges:
Fellini ki nem állhatta a dohányzást, bár fiatal korában ő is cigarettázott, és gyűlölte a szeszesitalokat, Giulietta erős dohányos volt, és mértékkel a finom italokat is szerette. Fellini rugalmatlansága miatt állandóan lázadt a világ ellen, míg felesége elfogadta a világot, a megváltoztathatatlan dolgokat. Míg Masina imádta a táncot, és a zenét, Federico még a háttérzenét sem szerette. Kettőjük közül mégis Fellini volt, aki állandóan a felhők felett járt, de Giulietta racionálisan két lábbal a földön. Férje helyett kicserélte a villanykörtét,és ő vezényelte le a nyaralójuk építését.
Volt, amiben viszont maximálisan egyetértettek: Közös volt a film, a színház, a művészet iránti rajongásuk. Kimagaslóan magas volt az intelligenciájuk, és a fantáziájuk gazdag volt. Mindkettőjük erősen érzelmes, érzékeny és romantikus volt, sőt, érzéki is – fontos volt a számukra a testi lelki szerelem, a szeretet. Híresen hedonisták voltak, ám nagyon igényesek, és munkamániájuk is hasonló volt. Fellini babonás volt, és ebben is társa volt Masina. Rendkivül fejlett volt a humorérzékük, és vonzódtak a bizarr, groteszk dolgok iránt, Hát nem elegendő ez ahhoz, hogy két ember kiválóan leéljen a különbözőségektől függetlenül egy életet?
Akik ismerték őket azt nyilatkozták: ha voltak is konfliktusaik, alkalmi kalandjaik az ötven évig tartó házasság alatt, ennek ellenére mély, és őszinte szerelem volt az övék. Egyikük sem volt a hűség mintaképe, mégis együtt maradtak. Sokkal mélyebb kapcsolat volt az övék, minthogy egy futó kaland kikezdhette volna.
Két fantasztikus és tehetséges ember talált egymásra, a nézők és a rajongók igazi örömére.
forrás/fotó: internet
