Minden örökségem, amit szüleim rám hagytak, éles elmém, melyhez egy jó nagy adag naivitás és végtelenül lágy szív társul. Kitűnő betörő vált belőlem, eleddig még nem kerültem rendőrkézre, pedig napestig sorolhatnám bűntetteim lajstromát.
Most éppen az exem, Albert villájába tartok, ahonnan egy gyémánt medált készülök elemelni, mielőtt még megkapná az utódom. Az általában – ahogy most is – nyitott ablakon át már bent is vagyok a nappaliban. A vörös cica régi ismerősként dörgölődzik a lábamhoz. Szerencsére nincs riasztó a lakásban, mivel Albert rendszerint nem tart itthon értéket.
Szétnézek, a fal színe már más, de a bútorok a megszokottak, az asztalon most is tulipáncsokor, mint egykoron. Hol tarthatja az ajándékdobozt? Körbepásztázom a nappalit, itt kell lennie valahol. Benézek a dolgozószobába, az íróasztal fiókjában meg is találom. Nincs idő nézegetni, már indulok is kifelé, már kint is vagyok. Az ablakon kilépve a puha mohaszőnyegre huppanok, aztán az utca. Huhh, ez könnyen ment megint, de azért a szívem a torkomban dobogott, mint mindig, mikor tilosban járok.
Gyalog érkeztem, az autó könnyen lenyomozható lehetne. Örömittasan lépkedek a metróig, ahol úgy kell visszatartanom a mosolygást. Immár enyém a medál!
Itthon, végre itthon. Csöngetnek. Bodza, a barátnőm, aki minden lépésemről tud, régi bizalmasom, ő az egyetlen, aki tudja, miből élek. Mesélem neki, zökkenőmentesen ment minden. Együtt csodáljuk a medált, ami egy tűsarkút formál. Csillog a napfényben, gyönyörű! Ezt illően meg kell ünnepelni, adjuk meg a módját!
Leugrok a közeli kisboltba, francia pezsgőért. A boltosra ránevetek, visszakacsint, velem nevet. Beugrom a virágboltba is, veszek sárga rózsát Bodzának, az a kedvence. Szép, illatos a csokor, hogy fog örülni neki.
A lift nem üzemel, pedig lefelé jövet még semmi gond nem volt vele. De kit érdekel?! Kettesével szedem felfelé a lépcsőfokokat.
Elhűlten látom, baj van, tárva nyitva az ajtó. Csak nincs rosszul Bodza?! Történnie kellett valaminek a barátnőmmel. Sehol senki. Eltűnt a medál. Mi több, az összes pénzem, melyet az egyik kivájt könyvborítóban tartottam. A helyén egy üzenet: „Én vagyok az utódod.”
Kép forrása: Pinterest
