Az élet csodaszép c. filmet 1946-ban Frank Capra készítette. Bizonyára sokan vannak, akik már látták, de még többen, akik a Reszkessetek betörőkön és a Sisi trilógián kívül alig találkoztak ezzel a remekművel. Nem divatos már ilyen filmeket csinálni, fekete-fehér, és megtalálható benne minden, ami a régi értékeket képviseli: szerelem, barátság, önzetlenség, segítségnyújtás és mindez karácsonykor, amikor amúgy is felerősödnek az érzelmek.
George Bailey, akit a feledhetetlen James Stewart alakit, Szenteste előtt úgy dönt, eldobja magától az életét, mert minden összeomlik körülötte, hatalmas anyagi csőd fenyegeti, és életbiztosítása miatt viszont többet ér holtan, mint élve. Ekkor azonban megjelenik egy angyal, aki Clarence névre hallgat és megmutatja neki, milyen lenne az élet a kisvárosban, ha George meg se született volna.
A film a karácsonyi filmnézés egyik szimbóluma lett világszerte. „Bár nem volt teljes kudarc a bevétel szempontjából, ahogy ma mindenki gondolja… kezdetben nagy csalódás volt, és megerősítette legalább a stúdiókat abban, hogy Capra már nem képes olyan eredményeket elérni, mint korábbi kasszasikereivel.” – vallották róla utóbb, de el kell mondani azt is, hogy az Amerika Filmintézet beválasztotta minden idők 100 legjobb amerikai filmje közé.
Hány meg hány alkalommal töprengünk mi is azon, hogy miért élünk, van-e értelme a mindennapjainknak, miért szenvedünk vagy a sorsunk alakulása vajon miért nem olyan szerencsés, mint másoké? Feltesszük ezeket a kérdéseket, de válaszok nem érkeznek. Vagy belenyugszunk ebbe, vagy gyötrődünk. A filmben az egyik legelgondolkodtatóbb rész az, amikor Clarence, a másodosztályú, szárny nélküli angyal megmutatja a férfinak, hogy a város és lakóinak élete közel se lenne ugyanaz, ha ő nem születik meg. Öccse akkor belefullad a jeges tóba, hiszen nincs, aki megmentse, főnökét, Gowert börtönbe zárták volna, mert megmérgezett egy gyereket figyelmetlenségből, és többszáz katona is halott lenne, akiket nem mentett meg a háború alatt, sőt a felesége is megkeseredett asszonnyá vált volna, hiszen nem vette el őt, pedig a lány egész életében őt szerette.
George ekkor megérti, hogy az élet ajándék, de nemcsak önmaga, hanem mások számára is, és már nem akar meghalni. Szerettei, a városka népe, a barátai mind mellé állnak nem feledve a jót, amit tőle kaptak, és megmentik az életét, amelyből mindenkinek csak egy jut. Még akkor is, ha keserves, üres vagy fájdalmakkal teli.
Még az angyal is boldog, mert megkapja a hőn áhított szárnyat, amit a karácsonyfán megcsendülő harangocska jelez a földi halandóknak. George ezután még felfedez egy ajándékot Clarence-től is, egy Tom Sawyer kalandjai könyvet egy beírással: „Kedves George! Emlékezz, az ember nem vall kudarcot, ha vannak barátai. Köszönet a szárnyakért! Szeretettel: Clarence”.
„Az eredeti történetet Philip Van Doren Stern 1939 novemberében írta meg novella formájában. Miután nem tudta kiadni a történetét, úgy döntött, hogy karácsonyi üdvözlőlapon jeleníti meg, és 200 példányban elküldte a családtagjainak és barátainak 1943 decemberében. A történet felkeltette az RKO Pictures egyik producere, David Hempstead figyelmét, aki megmutatta Cary Grant hollywoodi ügynökének, majd 1944 áprilisában az RKO stúdió megvette Van Doren Sterntől a jogokat tízezer dollárért, remélve, hogy a történet Cary Grant érdeklődését is elnyeri. A stúdió három elégtelen forgatókönyvet is készített, mígnem Grant egy másik karácsonyi mozit kezdett el forgatni, A püspök felesége címmel.
Az RKO stúdió vezetője, Charles Koerner javaslatára Frank Capra elolvasta a The Greatest Giftet, amiben azonnal meglátta a kínálkozó lehetőséget. Eladták a gyártási jogokat Capra produkciós cégének, a Liberty Filmsnek, aminek az RKO korábban már kilenc filmjét is forgalmazta, a forgalmazási jog ezúttal is az RKO-nál maradt. Capra és a forgatókönyvíró egy teljesen új szkriptet hoztak össze, a korábbi háromból csak az érdemesebb részeket hagyták meg, a címet pedig átnevezték Az élet csodaszépre.
Amikor Frank Capra a New York állambeli Seneca Fallsba látogatott, a kisváros inspirálta a képzeletbeli Bedford Falls modelljének megalkotásához. Seneca Fallsban ma már minden év decemberében megrendezik Az élet csodaszép fesztivált. 2009-ben a Hotel Clarence is megnyílt benne, George Bailey őrangyaláról elnevezve. 2010-ben megnyitották a kisvárosban Az élet csodaszép múzeumot, a szalagot ünnepélyes keretek között az a Karolyn Grimes vágta át, aki a filmben Zuzut, Bailey egyik kislányát játszotta.” (Forrás: Wikipédia)
Az élet tényleg csodaszép, nemcsak karácsonykor és nemcsak a filmeken. Mert itt vagyunk, mert mindig vannak apró pillanatok, amiknek örülni lehet, és lehet, hogy sorsunk szövete lyukas, a szélét megrágta az Élet, de akkor is fontosak vagyunk, mert nélkülünk ez a világ nem lenne teljes. Része vagyunk egy nagy egésznek, és ezt sose szabad elfelejtenünk.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
Kép forrása: Blog.hu
