– Te mindig ilyen ügyetlen vagy? – szólalt meg a srác nem rejtve véka alá a bosszúságát.
– Nem, csak ha olyanokba botlom, akik nem szimpatikusak! – vágott vissza Sára, és azonnal eldöntötte, milyen utálatos figura ez az alak, semmi cukiság nincs benne, hiába mondta somolyogva a kolléganője.
– Ó! – hangzott a válasz. Ez a meghökkenés úgy meglepte a lányt, hogy komoly erősfeszítésébe került, hogy ne nevesse el magát. – Akkor… – De mielőtt folytathatta volna, Sára felkapta mindkét lattét és a többiek őszinte meglepetésére kifutott a presszóból.
– Úgy látom, valóban nem vagyok a kedvence – morogta Albert.
– Sajnálom! – szólalt meg Linda. – Ne haragudj, ha Sára bunkó, rossz napja van. Akad némi gikszer az életében és ezért harapósabb a megszokottnál. – Hogy ezt miért találta ki, maga sem tudta, abban azonban biztos volt, hogy nem engedi elmenni a jóképű idegent, és kiszedi belőle, mit keres errefelé. – Segítsek letörölni? – nézett a cipőjére lelkesen.
– Köszönöm, de magam is meg tudom csinálni. A barátnőd azonban nem ismeri az illemet. Már kétszer belebotlottam ebben a szürke városban és mindkétszer kellemetlen volt a vele való találkozás. Legalább bocsánatot kért volna!
Benedek, a pultos fiú megcsóválta a fejét. Ismerte Lindát, lépésről lépésre meg tudta volna jósolni, mit fog tenni. Ha az ötöst ennyire sejtené a lottón, akkor már rég milliomos lenne, gondolta, és várta, hogy a lány bevetve legszebb mosolyát, minden előzetes jelzés nélkül belekaroljon a bosszankodó vendégbe és közölje vele, hogy szívesen megmutatja neki a város színesebbik oldalát, ha megittak egy csésze kávét vagy bármit, amivel kiengesztelheti Sára faragatlan viselkedése miatt.
– Elnézést, Linda vagyok, nem akarok udvariatlan lenni, de hidd el, be tudlak avatni a város életébe! Itt élek, és most azonnal elmesélem neked, mit érdemes megnézni és mire érdemes figyelmet fordítani!
– Azt hiszem, én… – hebegte a tolakodás láttán Albert, de azért hagyta, hogy a csinos, karcsú lány visszavezesse az asztalához, és egészen közel üljön mellé, miközben a fülébe duruzsol.
Benedek elmosolyodott. Na, az új áldozat még nem tudja, hogy ma nem alszik a saját ágyában, és nem is menekül oly könnyen. Igaz, hogy pár hét után dobja majd Linda, de ezt nem kell előre tudnia, ugyanis addig vár rá néhány kellemes óra. Tapasztalta, hiszen vele is eljátszotta. Neki egy hónap jutott, és utána nem esett nehezére a lánynak, hogy megmondja, köszöni, de nem tartja elég felvillanyozónak a kapcsolatukat. Azóta barátok. Ehhez kellett egy kis idő, mert ő hülye módon beleszerelmesedett, és vágyott rá, még akkor is, ha tudta, nincsenek egy súlycsoportban.
Linda pontosan azt tette, amihez legjobban értett: csábított. Mivel szép volt és rámenős, szinte soha nem mondtak neki nemet. Tisztában volt vele, hogy könnyű préda, mégse zavarta, mert nem akart mást, csak élvezni az életet. Sárának igaza volt, a fickóból sütött valami régimódi előkelőség, és eddig ilyennel nem találkozott. Mintha valóban a múltból érkezett volna, és ennek gondolata felizgatta.
Sára már csak a szerkesztőségben vette észre, hogy kolléganője nem követte. Kétsége se volt afelől, hogy mit csinál. Igyekezett mindezt úgy tudomásul venni, hogy ne érezzen csalódottságot. Jude Law viszont most nem magázta, ahogy a régiségkereskedésben, és ezért még durvábbnak hatott, ahogy beolvasott neki. Hát tehet ő róla, hogy mindig szerencsétlen találkozásban van része? Honnan tudhatta volna, hogy abban a cseppet sem kellemes és elegáns kávézóban épp összefutnak? Gyorsan letette mindkét lattét az asztalára, mire Emmi kérdőn rápillantott:
– Ekkora a baj, hogy mindjárt duplával indítasz? – kérdezte csodálkozva. – Nem úgy volt, hogy Linda is veled ment?
– De, csak közbejött neki valami! Az egyik lehet a tiéd, neki most nincs szüksége rá! Mondd, jutottál valamire a számokkal és a betűkkel?
– Abszolút semmire! De van egy nyomozó barátom, megmutatom neki, szereti a rejtvényeket.
– Köszi! A szimbólumot is?
– Mindenképp, az nagyon fogja érdekelni.
– Alig várom! De most bocs, dolgoznom kell, mert a sorozatom következő része aktuális. Eszembe jutott pár jó fordulat, és ha lesznek ötletei a barátodnak, szólj, beleírom mind.
Emmi nevetett és a telefonja után nyúlt. Az járt a fejében, hogy Sára hangja furcsa, és történnie kellett valaminek, hiszen egyedül jött vissza, és ha Linda épp újabb áldozatra lelt, akkor legalább a kávéját megtarthatta volna. Valami más van a levegőben, érezte, de nem akarta tovább zavarni a lányt, aki felcsapta laptopja fedelét, és úgy tett, mint aki vadul beleveti magát az írásba, holott csak random nyomogatta a billentyűzetet, ami egy rakás b-t és k-t eredményezett, de értelmes sorokat nem.
Vajon mit akarhatott tőle a srác mielőtt leöntötte volna? Vagy nem is őt akarta megszólítani, hanem Lindát, aki klasszisokkal csinosabb nála? Már úgyse számított, hiszen ő a szerkesztőségben ült, a másik meg rányomult arra, aki utálatosan beszélt vele. Egész délután az ajtót leste, de a kolléganője nem tért vissza. Próbált ép ésszel gondolkodni, kicsit keresgélt is a neten, hátha a betűk és a számok kombinációja most feldob valamit, de nem történt egyéb, mint hogy besötétedett és lassan kiürült az iroda. Egyedül Alida maradt bent tovább, ahogy mindig, és még egyszer alaposan átvizsgálta a nyomdába szánt anyagot, ahogy minden héten.
Sára felállt, kinyújtóztatta elgémberedett lábait. Arra jött rá, hogy az a nap se ért semmit. Így majd este, amikor már nem gondol Lindára és Jude-ra, neki kell fognia az írásnak és kalandosan, vidáman, de nem nyálasan le kell írnia, mi is lett a találkozásukból, amihez köze van egy hógömbnek. Hogy mi, arról sejtelme sem volt, de a fikció azért volt fikció, hogy bármit beleszőhetett. Akár sárkányokat vagy orkokat is előszedhetett volna valahonnan, és akkor annyi lett volna a szerelmi történetnek, amelyet a főnöke előszeretettel szorgalmazott.
Fogta táskáját, megitta a maradék kávét, ami rég kihűlt, és elindult haza, ahol két hógömb várta a valóságban és a rejtély, amely szerint az élet tele van izgalmakkal. A sötét, ködös utcákon csizmája sarka úgy kopogott, hogy nem hallotta, hogy valaki utána ered. Azt se vette észre, hogy a sötét árny gumitalpú cipőjében egyre jobban megközelíti, és már-már megérinti, mert mielőtt ez bekövetkezett volna, az egyik kapualjból kirohant egy kutya és olyan hangosan csaholt, mintha rókát szimatolt volna. Sára felkiáltott és jeges borzongás futott végig a tarkóján.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
