Apám az én koromban már elhagyta anyámat és elvette azt, aki miatt elhagyta.
Én apám korában elhagytam a lányom apját, de nem vett el, aki miatt elhagytam.
Nagyapám az én koromban egy egész falunyi gyereket tanított meg legalább 20-ig számolni úgy, hogy lehúzatta a lyukas zoknikat a lábukról, hogy a 11-et is tudják mutatni, én pedig szigorú keretekbe szorított érdektelen matekpéldákat erőltetek az emberi jogaira hivatkozó harmadikosra.
Apám az én koromban a kvantumfizikáról és a tér-idő kontinuumról vitatkozott velem a túlsózott zöldpaprikás vajaskenyér felett, én meg még mindig cinikusan egyensúlyozok a munka hiábavalósága és szükségszerűsége között.
Dédapám az én koromban suszterszéken üldögélve kalapálta végig a világégést, én legfeljebb a rántott húst égetem oda, ha belefeledkezem a chatelésbe.
Nagyapám az én koromban búzát őrölt a kenyérhez, én szenesre pirítom a génmanipulált állományjavítót.
Nagyanyám kőszikla volt nagyapám korában, én még a majdani nagyapát keresem, hogy megtudjam, vagyok-e kőszikla egyáltalán.
A lányom az én koromban nem fél semmitől. Nem chatel rántotthús sütés közben, nem egyensúlyozik az életében, nem pirítja a valamit, amit mi kenyérnek hívunk.
A lányom az ő korában jobban ír, mint én az én koromban, és egy szerelmes paplanban ébred reggelente Áronnal, aki először fogta meg a kezét a középiskolában.
Anyám az én koromban már ivott és egyikőnk korában sem hagyta abba.
fotó: Pinterest
