Ezen a történeten mindannyiszor nevetek, ahányszor egy régi barátnőm elmeséli. Vicces, ijesztő és egészen szürreális, ami vele történt még azokból az időkből, amikor nem volt hozzánk nőve a telefon. Hogy pontosabb legyek, még nem is volt. Következzék egy sztori az ősidőkből:
Amikor Kata anyukája váratlanul és fiatalon meghalt, nem viselte jól. Még ő is alig volt harminc, azt hitte, anyja sokáig velük lesz és kiélvezi a nagymamaság minden pillanatát, de odafönn másképp gondolták. Fél éven át hetente többször is kijárt a temetőbe, sokszor csak a csend és a megnyugvás miatt. Kóborolt a sírok közt és talán kevésbé fájt a szíve abban az egy órában, amikor kizárta életéből a külvilágot.
Egy áprilisi napon, nagy esők után, szokás szerint csinosan, értsd magas sarkú, ballonkabát, szoknya, hazafelé megint útba ejtette a temetőt. Már erősen alkonyodott, de tudta, hogy még nem zárják a kaput, így békésen elbóklászhat, mielőtt nekikezd az esti teendőknek.
A kezdeti szürkületben komótosan rótta a sírok közti utakat, amikor meglátott egy vadonatúj, millió virággal díszítettet. Eszébe jutott, hogy ez biztosan azé a lányé lehet, akiről azt mesélték a városban, hogy talán nem baleset áldozata lett, de persze lehetett ez pletyka is. Kíváncsisága nem hagyta nyugodni. Közel merészkedett a sírhoz, és nem bírva féken tartani magát, úgy döntött, félretolja a csokrokat, koszorúkat, vet egy pillantást a fejfára. Azzal viszont nem számolt, hogy a hatalmas virág halom mellett megcsúszhat. Ez így is történt, és egy szempillantás alatt belezuhant a mellette frissen ásott sírgödörbe. A puha, agyagos földön térdre esve döbbent rá, hogy egy jövendő sírban van épp.
Egyik cipőjének sarka azonnal letört. Hirtelen nem is tudta, mit tegyen. Feltápászkodott, de ekkor szembesült a ténnyel, hogy a 160 cm-es magassága nem lesz segítségére, hogy kijusson. A gödör mélyebb volt. Próbált felkapaszkodni, kinézni, de sehogy sem sikerült neki, főleg, mert csúszott a sáros agyag. Nem maradt más hátra, mint segítségért kiabálni. Mindhiába. Válasz nem jött. Viszont sötétedett.
Végül valahogy az álla vonaláig feltornászta magát, kapaszkodott, ahogy csak tudott körömmel, és ekkor meglátott két idős asszonyt, akik épp a kijárat felé tartottak. Minden erejét összeszedve kikiáltott:
– Tessenek már idejönni! Itt vagyok a sírban! Erre, erre! – ordította veszettül.
A két asszony megmerevedett. Talán nem ez volt a legjobb módja a segítségkérésnek, de hát abban a helyzetben nem ilyesmin töpreng az ember lánya… Az egyik asszony, amelyikbe előbb tért vissza az élet, felkiáltott:
– Jaj, Irma, feltámadt a Nórika! – Egymásra néztek, és pucolni kezdtek valami ismeretlen gyorsasággal. Pillanatokon belül kinn voltak a biztonságos utcán, ahol nem kiabáltak a holtak…
Kata hiába erőlködött, már messze jártak, eszük ágában sem volt visszafordulni. Ő meg ott állt a gödörben sáros ballonkabátjában, letört sarkú cipőjében, és hirtelen rádöbbent, lehet, hogy ott kell éjszakáznia, nem tud kimászni. Április volt, akkor még nem kellemesek az éjjelek a szabadban. A temetőben meg…
Mivel semmi más nem jutott eszébe, remélte, hogy otthon csak észreveszik, hogy gond van, és keresésére indulnak. Még egyszer kínkeservesen felkapaszkodott, amikor váratlanul egy fénycsóvát pillantott meg. No, nem az égből, onnan nem küldtek neki jelet, vagy ki tudja, hanem a temető őre indult bezárni a kaput. Hogy a holtak ne tudjanak kimenni, az még csak- csak érthető lett volna, de hogy némely szerencsétlen élő sem, no, az már nem annyira. Kata ekkor újult erővel ordítani kezdett.
Az őr lefagyott egy pillanatra, a fénycsóva is megállt a kezében, aztán összeszedte magát. Látott ő már elég furcsa dolgot, és sejtette, hogy a szellemek nem kiabálják, hogy hé, itt vagyok, vegyen már észre!
A hangot követve gyorsan megtalálta a szerencsétlen lányt.
– Maga meg mi a jó francot csinál odalenn? – kérdezte röhögve, ahogy bevilágított a sírgödörbe egyenesen a lány arcába.
Kata nem válaszolt, csak a kezét nyújtotta. A férfi kihúzta és somolyogva méregette a szép szőke szerencsétlent. Ő megköszönte a mentőakciót, majd levette a lábáról a még ép sarkú cipőjét, és sárosan, harisnyában, a sötétben hazaballagott, ahol a férje és két fia várta, nem tudva, vajon merre kujtoroghat ilyen későn a ház asszonya.
fotó: Pinterest
