Igaz történetek – Fodrászkellékesnél…

"Tudom, nem kell mindent észrevenni. El kell engedni...Lassan a vízbefúlónak is ezt kiabáljuk, ha nyúlna a segítő kéz után...De nem megy. Csak haragszom, csodálkozom és azon töprengek, hogyan lehet ezt később kezelni."

Kedves barátnőm története, aki túl nyitott szemmel és füllel jár a világban. Ő mesélte kissé bosszankodva, kissé viccelődve:

„Tudom, nem kell mindent észrevenni. El kell engedni…Lassan a vízbefúlónak is ezt kiabáljuk, ha nyúlna a segítő kéz után…De nem megy. Csak haragszom, csodálkozom és azon töprengek, hogyan lehet ezt később kezelni.

Épp csak berohanok a fodrászkellék boltba, ahol alig páran nézelődnek. Kesztyűt keresek hajfestéshez, ami igen aktuális. Miközben a szemem kutat, a fülem hall. Persze olyasmit, amit nem kellene. Egy anyuka körömlakklemosót vásárol, mellette egy ovis kislány próbálkozik a matrica gyűjteménye finom gyarapításával. A nő visszatetteti vele, de gyereket nem olyan fából faragták, hogy ezt hagyja. Ő kitartó, célja van és akarata. Már fizetésre kerül sor, amikor az anya határozottan közli, hogy NEM, mert van otthon sok matrica, erre valóban semmi szükség és ma már amúgy is kapott valamit a Rossmannban.
A kislány nagyon haragos arccal, de szótlanul visszateszi a matricát a polcra. Azonnal megállapítom, hogy csodának vagyok szemtanúja. Valaki NEMet mert mondani a gyerekének. A nő fizet, erre az eladó fájdalmas arccal ezt mondja:
– Szegény kislány…
Én meghökkenek.Bámulok jobbra-balra, hogy észrevegyem valahol a nagyon szerencsétlen gyereket.
És folytatja halkan:
Annyira szomorú lett, látom, vegyen el neki egyet! Ajándék! 
A nő ránéz. Várom, hogy kiálljon a döntése mellett. Ő mondta egy perce, hogy nem kell, mert felesleges.
Lesem a kislányt, aki karba tett kézzel, vad dühvel az arcán a némaság szobrát játssza. Dehogy szomorú, haragszik!
Az eladó erre biztatja:
– Vegyenek csak el nyugodtan egyet, hogy ne legyen már annyira bánatos ez a kislány!
A gyerek arca ekkor se enyhül. Az anyuka tétovázik, majd elfelejtve, hogy ő a felnőtt, akinek döntő szava lehetne az ügyben, bólint és már válogat is.
Én persze nem bírom ki. Megszólalok:
– Ha szomorú leszek, én is választhatok egy hajbalzsamot?
Az eladó nem mosolyog. Nem díjazza a humorom. Pedig nem rossz. Tartok tőle, nem talált viccesnek, de még jópofának sem.”
Ennyit a külvilág nyomásáról…
Tanulság: nevelni nem könnyű, bár mindenki tud. Főleg a másét.
Kép forrása: Pinterest
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here