Vannak sorozatok, amelyek berobbannak a köztudatba és ott is maradnak. Ilyen az Esmeralda című mexikói telenovella is, amely 1998-ban a kereskedelmi csatornák indulásának fénykorában került képernyőre. Magyarországon az is jelzi, ha sikere van egy tévéműsornak, hogy kiürülnek a játszóterek, a gyeses anyukák mind hazarohantak este hatra, emellett másnap részletesen megbeszélték az eseményeket, és persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy gyűjtést is szerveznek a főszereplőnek, aki ilyen-olyan okból rászorul.
Esmeralda a sorozatban egy szegénysorsú vak lány, mégis felfoghatatlan, hogy sokan hogyan hihetik, hogy a film egyenlő a valósággal, de a gyűjtés nem városi legenda, ahogy Isaura felszabadításáért is küzdöttek hazánkban, természetes pénzgyűjtéssel. Kicsit megmosolyogjuk a dolgok, de nem kevesen vannak olyanok, akik valóban úgy gondolják, hogy amit látnak, az a valóság. Liptai Claudia mesélte egy tévéműsorban az alábbiakat Andresz Katiról, aki a sorozat egyik gonoszának hangját kölcsönözte:
„Az egyik szereplő magyar hangja Andresz Kati volt, aki lement a közértbe, és az eladó nem volt hajlandó kiszolgálni, mert közölte, ő egy ilyen gonosz nőnek, aki ilyen csúnyán kiszúrt a saját lányával, semmit nem ad. Szegény Kati alig bírta megértetni az eladóval, hogy ez csak egy film, és különben is, ő csak a magyar hangja a szereplőnek” . Nehéz ehhez bármit is kozzátenni, amikor tudjuk, hogy a kisgyerekeknek szoktuk mondani, hogy nem a valóságot látják, és ne aggódjanak, a szereplők nem halnak meg és persze léteznek sárkányok, tündérek és a Mikulás is, csak épp nem találkozhatunk velük.
Esmeralda valódi mese, talán emiatt szerették annyira a nézők, különösen a hölgyek, akik fele biztosan szerelmes volt a sármos José Armandoba, azaz Fernando Colunguába. Íme a mese kezdete:
Egy viharos éjszakán a falu bábája egy nehéz szülésnél segítkezik, de sajnos az édesanya miután megszüli egészséges kisfiát, visszaadja lelkét a Teremtőnek. Ezalatt a falu mellett található pazar haciendán szintén megindul a ház asszonyának vajúdása, de orvosukat nem érik el, mert kidőlt fa elállja az utat, így nem tud időben megérkezni. Marad a falusi bába, Dominga, aki döbbenten és sajnálattal tapasztalja, hogy a ház úrnője halott lányt szül. Tudja, hogy ezzel mély szomorúságot okoz a gazdag és hatalommal bíró családnak, ezért úgy dönt, elcseréli a két gyereket. Elhozza a kisfiút, és a még eszméletlen asszony mellé csempészi, a halott kislányt pedig magával viszi. Ám a sors közbeavatkozik, mert a kislány felsír. Miután rájön, hogy mekkora hibát követett el, már nincs visszaút, maga neveli fel Esmeraldát, akiről kiderül, hogy vak. Így indul a szép mese, nehézséggel és fájdalommal, de ahogy az életben, itt is vannak csodák, sőt bőven akadnak. Esmeralda gyönyörű nővé cseperedik, és elkerülhetetlen, hogy találkozzék a fiúval, akit helyette nevelnek fel. Egymásba is szeretnek, de a bonyodalmak elsodorják őket egymástól…
Árulás, szerelem, csalás és hazugság. Ez minden jó történet alapja, és mi, nézők meg is kapjuk lépésenként haladva. Ahogy az a mexikói sorozatoknál természetes, lassan haladnak előre, és mindenkinek tökéletes a sminkje és a ruházata, nem beszélve a nagyon hasonló arcjátékról és reakciócunamikról. Mégis ez a sorozat más, mint a többi, mert az elsők közül való, és képes volt a régiek (Kórház a város szélén, Onedin család, Nem kell mindig kaviár, Forró szél) után a kanapéra szögezni a fél országot. Főleg a nőket, akik minden korosztályban kétszer annyian figyelték Esmeralda sorsát aggódva, mint a férfiak. Mivel az internet gyerekcipőben járt, így mozicsatorna-dömping sem volt azokban az években, az emberek egyazon sorozatra vagy igen kevésre tudtak koncentrálni, ami újból elősegítette a közös emlékezetes és tévékultúra elmélyülését.
A sorozat az egész világon komoly sikereket ért el, és bevonult a szappanoperák történelmébe.
Kép forrása: TV2 Play
