Meddőség. Vagy, ha úgy tetszik, reprodukciós nehézség. Kár szépíteni, a valóság sajnos így is, úgy is drámai: ma már alig van olyan család vagy baráti kör, ahol ne küzdene valaki a gyermekáldásért. Dr. Buzder Tímea embriológus a “másik oldal” nehézségeiről és szépségeiről beszél.
Az ember lánya a középiskolában varrónő, modell, orvos vagy tanár akar lenni… de elég ritkán embriológus. Te mikor találkoztál ezzel a hivatással?
Az igazság az, hogy pont a gimiben. Tizenhat éves koromban – egy előadás kapcsán – tudatosult bennem, hogy embriológiával szeretnék foglalkozni. Később genetikus szakirányon végeztem a Debreceni Egyetemen, majd molekuláris sejtbiológiából szereztem doktori címet. Embriológusként és két csodás kislány anyukájaként valódi csodaként tekintek egy új élet keletkezésére.
Egy embriológusnak nincsenek lelki traumái a munkájával kapcsolatban? Nem gondolja magát néha Istennek, vagy éppen az etika pengeélén táncoló mindenhatónak?
Amikor elkezdtem ezen a területen dolgozni, nagy dilemmát jelentett, hogy szabad-e beleavatkozni a természetes szelekcióba. De hamar kiderült, hogy – bár sok dolgot tudunk a meddőségről és sok dologra tudunk megoldást nyújtani – mégis „hozott anyagból dolgozunk” és az embriók sorsát a beültetésüket követően nem tudjuk irányítani. Viszont a létrejövő életekért igenis felelősek vagyunk, hiszen ott vagyunk a keletkezésük pillanatában. Ezért nagyon fontos dolognak tartom, hogy a gyermekekkel fel tudjuk dolgoztatni a sejtemlékezés formájában velük maradt ismeretlen tapasztalatot. Nemrég jelent meg egy – Bartyik Gitta pszichológus barátnőm által írt – lombikos mesekönyv, ami egy keletkezés-történet, mely segít kapcsolatot teremteni a gyerekeknek a saját tudatalattijukban lévő ismeretlen-ismerős világgal.
A hivatásodról blogot írsz. Tudományról, közérthetően. Mi a célod, az informálás, a közvélemény formálása, vagy az egyének segítése?
Ebben a szakmában nagyon fontos a közérthető kommunikáció. Szerencsésnek tartom magam, hogy én, mint embriológus le tudok ülni a páciensekkel és el tudom mondani, hogy mi történik a laborban. Hány petesejtet találtam, milyen lesz a megtermékenyítés, majd beszámolok az embrióik fejlődéséről. Ez nem minden intézetben van így. Személyes küldetésemnek tartom a megfelelő tájékoztatást, hogy az információ azokhoz is eljusson, akik nem találkozhatnak az embriológusukkal. Ennek kapcsán tavaly év végén létrehoztam az Embrioblog facebook oldalt, majd egy blog oldalt és most készül egy weboldal, ahol naprakész információkat osztok meg az érdeklődőkkel, valamint szabadon lehet kérdezni.
Emlékszel az első sikeresen megfogant magzatra? 
Általában a nagyon nehéz esetekre emlékszem, akár siker, akár sikertelenség lett a vége. Minden történet egy kicsit a sajátom lesz, hiszen részt veszünk benne nem csak szakmailag, hanem emberileg is.
Ha nem adatott volna meg, hogy szülsz, te magad választottad volna a lombik eljárást?
Nem tudom. Amikor az első lányomat szültem 26 éves voltam. Akkor még nem dolgoztam meddőségi területen és fel sem merült bennem, hogy nehézséget jelenthet a teherbeesés.
Hogyan látod magad tíz év múlva?
Pár hete még nem biztos, hogy meg tudtam volna válaszolni ezt a kérdést. Most viszont kaptam egy olyan lehetőséget, ami miatt könnyű akár egy évtizedre is előre tervezni. Azon kevesek közzé tartozom, akik magánegészségügyből váltanak államiba. Azt gondolom megérett rá az idő, hogy megvalósuljon sokunk álma: magas színvonalon működő, jól szervezett rendszer jöjjön létre, ami sokaknak ingyen elérhető. Tíz év múlva pedig szeretném a leendő embriológusokat tanítani, mert a képzés intézményi kereteken belül még jelenleg nem megoldott.
