Nem tudom, hogy a jó bornak valóban kell-e cégér, de úgy hiszem, manapság nem árt neki. Azok, akik szeretik a fantasztikus, korhű díszleteket, a remek dalokat és dalszövegeket, biztosan nem fognak csalódni Mark Twain Koldus és királyfi c. regényének musicallé alakításában. Tolcsvay László, Müller Péter Sziámi és Nagy Viktor nem fogott mellé a darab egyetlen momentumában sem. Már bizonyították, hogy együtt kiválóan együtt tudnak dolgozni, lásd a Mária evangéliuma vagy az Isten pénze című előadásokat.
A Koldus és királyfi örök darab, számtalan megfilmesítésen és színpadra állításon van túl, és mindig a felnőttek és a gyerekek figyelmének egyforma lekötésére koncentrál. Ez a fent említett alkotásban, amit a Magyar Színházban láthat a kedves néző, tökéletesen sikerült. Nem unatkozik senki.
Minden ember élete során előfordul, hogy szívesen kibújna a bőréből adott esetben a ruhájából, és helyet, netán életet cserélne egy másikkal, akiről azt hiszi, sokkal jobbat él az övénél. Tom Cantynek megadatik, hogy Edward herceg lehet egy ideig feladva a szabadságát, és VIII. Henrik fia pedig koldusként próbálja megtapasztalni a világot, amelyről mit sem tud. Döntésük gyors és átgondolatlan, mert kijutni a palotából nem okoz gondot a kis királyfinak, de a visszaút már nem ennyire könnyű. A mű arra is választ keres, hogy vajon, ha teljesülnek vágyaink, eggyé tudunk-e olvadni velük, maradunk-e akik voltunk, vagy megváltozunk, hiszen a körülményeink közel sem azonosak a megszokottakkal.
A koldusfiú szerepét Ember Márk játssza, akinek jól áll a kedves és szerethető csibész karaktere, hiszen az életben is hasonló, nem veti meg a bohóckodást. Egy-egy jelenetben mozgása, színes arcjátéka emlékezteti a nézőt a valaha élt legnagyobb komikusok egyikére, Danny Kayre, aki az Udvari bolond szerepében ilyesféle szerepet játszik. Minden porcikájával él a színpadon, és nem jut eszünkbe azt hinni, hogy csak egy szépfiú, akit nemrég ismertünk meg a mozivászonról, ahol szintén kiválót nyújtott. Minden megmozdulása természetes és hihető, nem beszélve végtelenül kellemes énekhangjáról. Úgy hozza a figurát, hogy nem gondolunk arra, hogy ő egy vérbeli mai színész, akinek kedvessége és közvetlensége lehengerlő. Ő Tom és kész. Az Edwardot, a walesi herceget alakító Fülöp Kristófot is megilleti a dicséret, mert bár pályakezdő, otthonosan mozog a színpadon, és gyönyörűen, tisztán formálja a szavakat.
Az előadás harmadik nagy meglepetése Mészáros Árpád Zsolt, aki két szerepet is hoz, és mindkettőben remekel. Tud visszafogott és előkelő lenni, mint VIII. Henrik, aki végóráit éli, de elemében van, amikor a nagyszájú, gátlástalan koldus lesz belőle, aki üti-veri a családját. Jól áll neki mindkét „ruha”, a rendező biztosra ment tehetségével.
A negyedik szereplő, akit meg kell említenünk, a Miles Hendon szerepét alakítő Pavletits Béla, aki mind prózában, mind énekben azonnal belopja magát a nézők szívébe. Játéka tökéletes, sallangmentes. Igazi szerethető karakter és maga a színész is elbűvölő. Tiszta, érzékeny és nincs kétségünk becsületessége felől. Ő az egyetlen, aki hisz is, nem is szerepe szerint a bolondnak tartott koldusfiúnak, aki hercegnek képzeli magát. Egy percig sem bántja, vagy gúnyolja. Elfogadja olyannak, amilyen.
Feltűnik még Trokán Anna és Haumann Máté is a színen, és ők is pontosan teljesítik a feladatukat, és szeretjük őket, mint Miles Hendon régi kedvesét, Edithet, aki a körülmények áldozata, és utáljuk Hugh Hendont, aki pénzért és hatalomért elárulta fivérét, ami leggyűlöltebb tulajdonságok egyike.
Kedves nézők és jövendő nézők! Ha jól akarnak tölteni három órát, ha részesei akarnak lenni egy kellemes, elgondolkodtató előadásnak, amely profi munka a szó legnemesebb értelmében, akkor szaladjanak jegyet váltani, és merüljenek el a megkapó dallamokban és egy másik kor Angliájában, ahol győz a jó és elbukik a rossz.
Kép forrása: Magyar Színház
