Kérlek, ne adj telefont a kisgyerek kezébe!

"Az egészen kicsikkel, értsd 2-5 éves, az a gond, hogy kivesszük őket a való világból, nem beszélgetünk velük, nem tanítjuk meg a társas viselkedésre, a türelemre és a várakozásra. Ezeken túl még ezer dolgot lehetne felsorolni. Nem túlzás, hogy az orvosi várótól, a gyorséttermeken át, a szimpla vásárlásokig minden helyzetben láthatunk egészen kicsiket telefonnal játszani. Vajon miért nem beszél hozzá a szülő, miért nem válogatnak a boltba közösen, miért nem rajzolgat a gyerek vagy mesélnek neki egyszerű dolgokról? Pusztán fáradtság és lustaság miatt? Meglehet. Mielőtt kiderülne, hogy ez az egész általánosítás, mert igenis lehet látni gyereket rajzolni, bicajozni, és hintázni, akkor csak annyit tennék hozzá, hogy mennyit? Kivételek szerencsére mindig lesznek, csak nem mindegy, hogy 10-ből kettő telefonozik vagy 8!"

Minden szakember megkongatja a vészcsengőt, ha a telefonról van szó. Lehet azzal védekezni, hogy a tévére is ezt mondták, és mégse dőlt össze a világ, pedig fenyegettek bennünket az értelmi színvonal jelentős romlásával, de azzal is, hogy kifejezetten rossz hatással van a látásra és a fantáziára. Ezekben nem kevés igazság van, de ahogy fejlődött a technika, jöttek a szemet kímélő képernyők, és a műsorok között is lehet szelektálni, vagy egy laza mozdulattal kikapcsolni az egész készüléket. Hogy miben más a telefon, hiszen azon is lehet szörfözni vagy épp le lehet tenni?

A telefon egyik legnagyobb előnye és hátránya épp az, hogy mozdítható és magukkal vihető.Ami máskor hasznos, ebben az esetben káros. Hiába mondjuk, hogy majd letesszük, hozzánk van nőve. Sokan úgy védekeznek, hogy igenis meg lehet tanítani a gyerekeket a helyes használatra, ami igaz is, de vajmi kevesen fordítanak erre időt. Valljuk be, hányan kérdezik meg, hogy mit néz a gyerek, mivel játszik és milyen oldalakra téved, miközben százával kapja a szexuális töltetű hirdetéseket, reklámokat?! Eljátszhatunk azzal, hogy a filmeket ellátjuk 12-es, 16-os karikával, és a cikkek is odaírhatják kötelezően, hogy Elmúltál 18 éves, amikor csak egy kattintás az igen. Miféle álszent hozzáállás ez?

 
 

Az egészen kicsikkel, értsd 2-5 éves, az a gond, hogy kivesszük őket a való világból, nem beszélgetünk velük, nem tanítjuk meg a társas viselkedésre, a türelemre és a várakozásra. Ezeken túl még ezer dolgot lehetne felsorolni. Nem túlzás, hogy az orvosi várótól, a gyorséttermeken át, a szimpla vásárlásokig minden helyzetben láthatunk egészen kicsiket telefonnal játszani. Vajon miért nem beszél hozzá a szülő, miért nem válogatnak a boltba közösen, miért nem rajzolgat a gyerek vagy mesélnek neki egyszerű dolgokról? Pusztán fáradtság és lustaság miatt? Meglehet. Mielőtt kiderülne, hogy ez az egész általánosítás, mert igenis lehet látni gyereket rajzolni, bicajozni, és hintázni, akkor csak annyit tennék hozzá, hogy mennyit? Kivételek szerencsére mindig lesznek, csak nem mindegy, hogy 10-ből kettő telefonozik vagy 8!

Ilyen a világ, mondjuk napjában százszor, vajon miért ne élnénk az új lehetőségekkel? A felnőtt is netezik megállás nélkül, ijesztően sok autóvezetőt lehet látni, aki nem az utat figyeli, hanem lefelé néz. Csak egy pillanat, mondja, tud ő többfelé figyelni, de épp az ilyen pillanatokon múlik az élet. Azon, amikor nem veszi észre, hogy mi történik előtte vagy a szemközti sávban.

Mivel nekünk, felnőtteknek a feladatunk a gyerekek védelme, természetesen nem hibáztathatjuk a gyereket, ha követeli a virtuális világot. A baj mindig a mennyiséggel van. Ma az iskolás gyerekek 90%-a zombiüzemmódban vészeli át a nyári szünetet, és szeptemberben nem érti, mit keres az iskolában. Nem tud mit kezdeni az információáramlás hiányával.

Amikor már nagyobb a gyerek, kiskamasz vagy serdülő, megtehetnénk, hogy jobban belepillantunk a virtuális tevékenységükbe, de mivel nem akarunk konfrontálódni, nem tesszük. Így irtózatosan meg vagyunk lepődve azon, hogy ha kiderül, kikkel csetel, és milyen oldalakat néz. Elvétve akad szülő, aki érdemben el akar és tud beszélgetni az internethasználat káros voltáról. Ne tévesszen meg bennünket az az álszent magatartás, amellyel kábítanak bennünket sokan: a gyerek csak okos dolgokat néz, teszem azt állatos oldalakat és videókat. Igen, meglehet, de tudjuk, hogy a gyerek kíváncsi, és ne hanyagoljuk el a barátok hatását sem. A neten töltött idő még a hasznos tartalmak esetén sem elhanyagolandó tény.

Kérlek, ne adj a kisgyerek kezébe telefont, ha jót akarsz neki! Légy az anyja és apja valójában, ami nem kis munka. Beszélgess vele, ülj le játszani, amikor csak teheted, és ha nem, mutass neki olyasmiket, ami lekötheti, és még sincs köze technikai eszközökhöz. Ha már nyár van, de lehet ősz és tél is, kint lenni nem utolsó dolog. Az együtt eltöltött pihenés és játék később csodás emlékké alakul. Hidd el, sokkal többet ér egy átlabdázott délután, vagy egy séta, mint ezer meg ezer haszontalan holmi, amivel meg akarod venni az idejét és a szeretetét.

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here