Két év. Egy örökkévalóság. Két szerelem? Dehogy. Nulla. Csalódás? Ezer. Ennyi elég is lenne, hogy összefoglaljam életem történéseit pár szóban.
Nemrég még boldog férj voltam, aki élvezte az életet, és bár nem vagyok tökéletes, azért megtettem mindent, hogy jó házasságban éljek. A monogámiát hagyjuk, azt valami hülye találta ki, akinek egész életében nem jött össze csak egy nő, és két kézzel kellett fognia, hogy el ne hagyja. A ma embere túl sok jót és izgalmat akar az életébe, hiszen a csapból is az folyik, hogy éljünk a mának. No, én tettem róla, le is buktam, amin nem csodálkozom. Egyedül azt nem értem, miért kell ezt annyira felfújni.
Szóval volt két szerelmem, éltem, mint hal a vízben, majd robbant a bomba. Elváltunk és én arra gondolva, milyen csodás, hogy apa leszek, megnősültem újra. Emberek, mekkora barmok tudtok ti lenni, beleértve magamat is! A második házasságom nemhogy nem volt jó, maga a pokol. A sátán és a sátánné az apósom és anyósom. Adél, a bájos és simulékony, rövid időn belül kimúlt, helyette maradt egy tonnányira hízott hisztériás nő. Ezt még benyeltem, bár nem kívántam. Amikor megszületett a kislányunk, Mira, még azt reméltem, na, most majd jobb lesz minden. Ugyan mitől lett volna az? Sírás, éjszakázás, fáradtság és ezernyi borzadály várt rám. Már nem voltam a régi, nyúzottan jártam dolgozni, amit persze a munkatársaim szóvá is tettek. Végül már utáltam hazamenni, mert a veszekedés és a féltékenység várt, nem beszélve arról, hogy anyósom gyakorlatilag odaköltözött hozzánk. Ez azzal járt, hogy engem macerált, ahogy beléptem az ajtón. Adéltól meg csak azt hallgattam, hogy fáradt, de boldog. A szexre nem is emlékszem, olyan rég nem volt köztünk. Iza időközben összeköltözött egy régi osztálytársával és kivirult. Basszus, szebb, mint valaha…Én meg képes voltam átengedni másnak! Egy idióta vagyok.
Hogy hol van itt a happy end? Már be se merem vallani…Igen, van. Méghozzá egy új szerelem képében. Jött egy új kolléganő a céghez, akivel kezdetben nem sokat törődtem, de úgy adódott, hogy gyakran kaptunk közös munkát, és még ebéd közben is azt vitattuk. Egy évvel fiatalabb nálam, mondanom se kell, hogy gyönyörű és okos. Akaratlanul is beleszerettem. Most ő a szeretőm. Tudja, hogy boldogtalan vagyok, de nem rágja a fülem, hogy váljak el.
A kislányom nemrég kezdett járni. Kis pufók tündér, odavagyok érte, de ez nem jelenti, hogy a saját szükségleteimet háttérbe tudom szorítani. Adél egy másik világban él, amelynek én alig vagyok része, legfeljebb a pénz, amit hazahozok. Rég nem olyan már, mint egykor, és arra se emlékszem, mikor láttam más ruhában, mint kinyúlt pólóban vagy cicanadrágban. Haja mindig copfban, sminket nem tesz fel, és egyszer se mondja, hogy menjünk el valahová kettesben. Én se forszírozom túlságosan. Ott van nekem Gina, aki egy álom. Öntudatos, kedves és nem hagyja, hogy én irányítsam. Ez tetszik. Utálom azokat a nőket, akik behódolnak.
Ha valaki megkérdezné, boldog vagyok-e, nem tudnék mit válaszolni. Ugyan mi fán terem a boldogság? Jó, mondjuk az vagyok, hiszen nem olyan rossz nekem. Van egy feleségem és egy lányom, tehát a külvilág felé teljesítem az elvárásokat. Van egy kellemes és izgalmas szeretőm, tehát magam felé szintúgy, és teszem a dolgom, ahogy tudom. Már csak az a kérdés marad, hogy mi lesz, ha másodszor is kiderül, hogy nem vagyok valami hűséges? Nem tudom, majd meglátjuk. Addig is megélek minden pillanatot, törődöm a lányommal, aki szép és értelmes, a többit meg tudja az ég előre.
Carpe diem! Én eszerint élek, és az vesse rám az első követ, aki titokban nem gondolkozik hasonlóképpen. Sajnálom, ez a mai világ nem kedvez az állandóságnak, de az is lehet, hogy bennem van a hiba. Mindenesetre most sokkal óvatosabb vagyok, semmi túlóra-szöveg, nem megyünk frekventált helyekre, csapatépítő tréning sincs túl gyakran, és ha van is, igaz. Ginát nem akarom elveszíteni. Ha valaki azt kérdezné tőlem, miért nem válok el másodszorra is, azt felelném, még nem jött el az ideje. Talán egyszer, de a lányom akkor is fontos marad a számomra, az ő kezét nem engedem el. Anyósomat meg addig is kilövöm rakétával a Holdra.
Ilyen az élet. Lehet köpködni, de én ettől még jól fogok aludni!
Kép forrása: Pinterest
