Úgy gondoltam, ideje visszamennem közös otthonunkba, és körülnézni. Reméltem, hogy Izának nem jutott eszébe zárat cserélni, de okos nő, biztosan fog, bár a lakás közös, nem a holmim a legfontosabb. Útközben beugrottam egy boltba és vettem hangyairtó sprayt. Gondoltam, nem fog ártani, ha befújom a közös ágyunk, de az is eszembe jutott, hogy szórok rá némi sót vagy borsot, hogy ne legyen olyan kényelmes. Tudom, gyerekes. De az vesse rám az első követ, akiben nem fogalmazódott meg ilyesféle bosszú szakítás után. Mert az élet véresen komoly, de nem árt néha játszani. Én a két szerelemmel nem akartam senkinek rosszat, magamnak meg pláne, sajnálom, hogy így sikerült. Ki számít arra, hogy exei jóban lesznek? Az a világ rendje, ha ők gyűlölik egymást, kígyót-békát kiabálnak és igyekeznek megszerezni maguknak, de csakis maguknak az adott férfit, jelen esetben engem. Így kellett volna működnie a dolognak, ha már kudarcot vallottam, hiszen értékes hím vagyok némi szépséghibával. Túl nagy a szívem, és többen elférnek benne. Én legalább bevallom, és nem hazudok egy életre szóló lehetetlen szerelmet. Most mondja meg nekem valaki, ki hiszi el, hogy húsz évvel később is ugyanazt az embert lehet szeretni, akit elveszünk? Mese habbal, de mindenki szeret vetíteni, mert látták az amerikai szarságokban, ahol csak élethosszig tartó. romantikus, mindent legyőző szerelmek vannak. Nevetséges. A 21. században vagyunk, nem a 18. fordulóján. Jó lenne, ha ebben is hajlandó lenne fejlődni az emberiség.
A zár a helyén volt, a kulcsom belepasszolt, és simán bejutottam. Tudtam, hogy Iza még nem érhetett haza, ezért először a konyhába mentem. Annyi, de annyi jó ötlet jutott eszembe, de gyorsnak kellett lennem. Így a lisztbe szórtam némi cukrot, borsot bevertem pár fűszer közé, és akadt néhány edény, amire mosogatószer került. Belülre természetesen. Ezután jött a háló. A lepedőnket megszórtam tengeri sóval, az apróbb és nehezebb észrevenni, a matracot borssal és kakukkfűvel. Jó, nem ez volt a terv, csak ezt találtam.
A fürdőt telefújkáltam hangyairtóval, amitől jómagam is majdnem kiszédültem. Tudtam, hogy nem fog kiszállni a szaga hosszú ideig, és Iza rohamot kap, ha megérzi. Gyorsan összekapkodtam a maradék ruháimat, a sportcipőket, a legdrágább rúzsával összekentem az esküvői fotónkat, meg párat, ami a komódon díszelgett. Elégedetten néztem szét, és biztos voltam benne, hogy nekem nem fog hiányozni ez a nő. Pláne, hogy én se neki. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy juthatok be Adélhoz.
Ha azt kérdi valaki, nem félek-e a következményektől vagy, hogy rám hívja a rendőröket, közlöm, hogy semennyire se. A sünök jót röhögnének, és persze nem tennének semmit. Egyedül az izgat, hogy ez a két nő ne legyen jóban. Hirtelen eszembe is jutott valami. Tudtam Iza email címét, a jelszavát is, ezért ördögi terv fogalmazódott meg bennem. Levelet fogok írni a szeretőmnek, és elmondom neki, hogy én, a szemét, miként vélekedem róla utólag.
Felkaptam a cuccom, és diadalmas arccal kiballagtam egykori boldogságom színteréről, hogy beballagjak egy panzióba, ahol az izzadtságszagú tulaj nem győz körbeudvarolni. Sikerült úgy felosonnom, hogy nem vett észre, így egy gyors kajarendelés után már fogalmaztam is a levelet.
Kedves Adél!
Úgy gondoltam, jobb, ha leírom, mit mondott rólad a drágalátos exem. Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy te talán jelentettél neki valamit, mert ez a pasas, az úgymond férjem, egy pszichopata. Jobb félni tőle, mert okos és ravasz. Tehát ne dőlj be neki, kivéve, ha szereted gyötörni magad, amit nem hinnék. Képzeld, azzal jött, hogy kellemetlenül izzadós vagy, és nem is akart téged, de te fenyegetted, ezért engedett az erőszaknak. Azzal győzögetett, hogy te egy vidéki trampli vagy, és sose lesz belőled igazi városi, főleg mert proli szülők neveltek. Most mondd meg, hogy lehet valaki ennyi genya? Azt is hozzátette, hogy mindig engem szeretett, te csak egy ócska kis mellékutca vagy mellettem.
Hidd el, nem bántani akarlak, de tudnod kell az igazat, mert az segít helyretenni a fejedben a gondolatokat.
Ugye rafkós írás? És még arra is volt energiám, hogy fényezzem magam. Úgy érzem, ha már fordul sorsom kereke, legyek ott a forgásnál, és ne hagyjam, hogy magától begyorsuljon. Volt két nő, akit szerettem, és talán szeretek is. Egyik se mondhatja, hogy elhanyagoltam, hogy nem kápráztattam el ajándékokkal. Mi a fenéért nem bírtak nyugton maradni? Nem lehetne kicsit visszacsinálni mindent? Ja, nem. Most küldtem el a mailt, pláne nem. Fáj a fejem, azt hiszem, ideje lefeküdnöm.
De csengettek. Persze, a vacsorám. Az ajtóban azonban nem a futár állt, hanem a panziósné, aki úgy villogtatta rám vizenyős szemét, hogy azt hittem, menten felzabál velük.
– De drágaságom! Mondtam, hogy szívesen főzök, és te valami ruganyos kaját rendelsz a kínaiból? Meg vagy húzatva, vagy szereted a patkányokat?
– Köszönöm szépen, asszonyom, de jó ez így.
– Mit asszonyomozol, te! Nincs férjem és nem is lesz soha. Nekem a munka az életem, meg a kalandok, ha érted mire gondolok.
Felsóhajtottam. Kezdtem rájönni, miért van ennyire kevés ember ebben a kis lelakott panzióban. Minddel bepróbálkozhatott, aztán vették a nyúlcipőt. Talán rám is ez vár, kivéve, ha beadom a derekam. Ám akkor megcsapott az asszony szaga, és nem tudtam pontosan, hogy tőle, vagy a patkányhústól fordult-e fel a gyomrom, és csak erőszakkal tudtam visszanyomni a hányingerem. Ekkor meghallottam, hogy üzenetem érkezett. Ettől a hangtól képes voltam vigyorogni és finoman becsukni az ajtót, miután elfelejtettem fizetni a vacsoráért. Majd később… A kisördög azt súgta, hogy lehet természetben is, de elküldtem a pokolba.
Az üzenetem ennyi volt:
Hogy te mekkora szemétláda vagy! – Adél küldte. Szóval célba ért a mail. A szám csak azért nem szaladt körbe a fejemen, mert a fülem megakadályozta. Jól van csajok, ez a helyzet még izgatóbb, mint a szex veletek. No, azért nem teljesen, de nem utolsó dolog megértetni, ki irányít!
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
