Ez az ajánló természetesen szubjektív lesz, nem is lehet másmilyen, hiszen arra akar ösztönözni minden sorával, hogy menjen el mindenki, és nézze meg a 19. század legnagyobb és legsikeresebb magyar festőjének kiállítását. Nem azért, mert ezt minden magyar embernek látnia kell, ahogy azt a felvezetőkben hirdetik, hanem mert Munkácsy valóban zseni volt, és olyan megszállottan és tehetségesen festett, ahogy kevesen előtte és utána.
Úgy sejtem, alig akad olyan ember, főleg nő, aki nem olvasta Dallos Sándor könyvét a festőről, és bár a valódi festőt nem ismerjük, a könyv alapján alig él lelkes olvasó, aki ne lett volna szerelmes belé. Az író megalkotta a közel tökéletes férfit, és ez csak azért nem baj, mert olvasva A Nap szerelmesét vagy az Aranyecsetet, azonnal látni akarjuk a műveket.
Pontosan így voltam én is ezzel, és bár messze éltem a fővárostól, életem első pesti útja (tizenévesen!) a Magyar Nemzeti Galériába vezetett. Úgy dobogott a szívem, ahogy a napokban, amikor mosolyogva léptem be a Szépművészetibe, és kicsit úgy éreztem, találkám lesz. Legyen ez bármennyire nevetséges, tudom, és tudtam is mindig, hogy ez a szerelem nem múlékony a részemről. Halogattam is a kiállítást, nehogy csalódjak, de erről szó sem volt. Hétköznap, amikor nincs óriási tömeg, gördülékeny halad a jegyvétel, egyszerűen belecsöppentem abba a világba, amit egy majdnem 181 évvel ezelőtt született festő alkotott. Képei magukba szippantanak, és a néző, aki messze nem ért a festészethez, csak azt érzi, ennyire jól talán nem is festhet senki. Márpedig igen.
A kiállítás középpontjában a Honfoglalás c. hatalmas vászon áll. Nem lehet szabadulni a hatásától, Árpád vezér tekintetétől. Mintha elődeink kikiabálnának hozzánk, vagy arra biztatnának, menjünk, és telepedjünk le velük az új hazában, ahol a mezők, hegyek csodálatosak, és bővízű források hívogatnak, nem beszélve a kanyargó Dunáról. Mélység és magasság is egyben a festmény mondandója. Többször visszakanyarodtam hozzá…Ahogy a zsánerképekhez is, amelyek bájosak, kedvesek, bár a festőjük nem tartotta őket sokra.
Munkácsy, a nehézsorsú asztalonosinasból lett Európa kedvence, nagy utat járt be. Valóban a mesebeli szegénylegény útja ez, akinek megadatik életében a hírnév és a gazdagság. Csak a hosszú élet nem. 56 év jutott csak neki, mert a 15 évesen szerzett szifilisz (annak idején egyszerűen francnak is nevezték) magával ragadja. A sors fintora, hogy ma már teljes mértékben gyógyítható lenne.
A fiatal srác, akit hajtott a vére, nem tudhatta, milyen szörnyűséget visz magával az első kalandok egyikével. A szifiliszt rettegett betegségként tartották számon, amely újra és újra visszatért a beteg élete során, egyre súlyosabb tünetekkel. Kiütésekkel, csontot is deformáló tumorszerű göbökkel, szemgolyót megtámadó, vaksággal járó gyulladással, szövetelhalással, amely miatt megfeketedett és leesett a beteg orra, ajka vagy füle. A legsúlyosabb velejárója az idegrendszer rombolása volt, ami őrületet okozhatott.
Ez lett az ő veszte is, hiszen az endenichi szanatóriumban, ahol élete utolsó éveit töltötte, már nem tudott magáról mindig.
Hogy érzékeltessem, mennyire volt híres és elismert festő, el kell mondanom, hogy temetése napján, 1900. május 9-én, a fővárosi iskolák zárva maradtak, nem ülésezett a Parlament. A ravatalra 111 koszorú és 20 ezernél több részvétnyilvánító levél és távirat érkezett. Több tízezres tömeg kísérte utolsó útjára a Műcsarnokból, ahol felravatalozták. Kettős koporsóját a Kerepesi (ma Fiumei úti sírkert) temetőben helyezték örök nyugalomra.
Kultusza azóta sem változott, és a mostani kiállítás csak emel rajta. Ott kell lenni, meg kell állni a Golgota előtt, és nem hiszem, hogy van, aki ne érezné a szenvedést, a fájdalmat, a bevégeztetett érzését, ha elmélyül benne.
Munkácsy, a szőke asztalosinas, valóban jött, látott és győzött.
Mellékszál:
Esküszöm, a szívem is jobban dobogott, ahogy haladtam teremről teremre, és az járt az eszemben, hogy milyen fantasztikus, hogy éltek és élnek ilyen emberek a Föld bolygón.
Szépművészeti Múzeum, Budapest
A kiállítás megtekinthető március 30-ig.
Kép forrása: Pinterest
