„Nem tudom, meddig élek, de ameddig élek, meg kell tanulnom milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkem.” Szabó Magda
Mindnyájan szentül hisszük, mondjon bárki bármit is, hogy az életünk végtelen. Persze mélyen, valahol a tudatunkban elrejtőzve van egy árva kis hang, ami jelezné néha udvariasan, hogy elég, hogy lassítani kell, hogy te sem vagy kivétel, de ezt a hangot amilyen gyorsan csak lehet, száműzzük. Hiába halljuk azt nap, mint nap, hogy meg kell állni, szét kell nézni, ki kell lesni a mindennapok sötét ablaka mögül, keresni kell az örömöt, a fényt, amíg késő nem lesz, nem tesszük.
Nem hiszünk a csodákban, tagadjuk, hogy vannak, de ha az életünk folytonosságáról van szó, akkor azt gondoljuk, hogy a végtelen óceán előtt állunk, nekünk soha nem kell kikötnünk, mindig is lesz elegendő édesvizünk. Pedig nem lesz. Bármilyen szomorú ez a megállapítás, akkor is igaz. Hajszoljuk az olcsó kis örömöket, mindazt, amit a pénz adhat, mert ez a világ azt sugallja, hogy, ha pénzed van, mindened van. Ha pénzed van, úgy élhetsz, ahogy akarsz. Ha pénzed van, mindent megvásárolhatsz, amit valaha árult valaki. Mindennek és mindenkinek van ára, csak ez az ár nem azonos az értékével. Mi azonban csak az árat nézzük. Életünk virtuális kirakata előtt leárazásra várunk, hátha kapunk itt-ott olcsóbban szeretetet, figyelmet, törődést, elismerést. Hátha valahol szezonközi leárazás lesz és vehetünk pár dolgot, amit olcsónak látunk. Hiábavaló reménykedés… Képzeljünk el olyan boltot, ahol dekára mérnék az odaadást, a sikert, az egészséget, a csodálatot, és legfőképp a szerelmet. Vajon miből mennyit vennénk? Sorba állnánk-e, egy kis vidámságért vagy simán becserélnénk 20 dkg olcsó bókért?
Vajon a szeretetnek és a törődésnek a kilónkénti ára megegyezne a gazdagságéval és az elismertséggel?
Egészségért, ami oly természetes, amíg van, biztosan nem szaladnánk be hetente, mert sokkal fontosabb az, hogy valaki hízelegjen nekünk egy keveset vagy a hiúságunkat legyezze. Az egészségnek természetesen csak akkor lenne értéke, no meg borsos ára, ha kifogyóban lenne.
A lelkünket beadnánk-e a zálogházba, ha arra kerülne a sor, hogy választanunk kellene a sikeres jövő és a bujkáló betegség között?
Idővel, ahogy haladunk életünk szép, „sárgaköves útján” előre, hogy valahol észt, szívet, bátorságot és otthont találjunk magunknak, lassan ráébredünk arra, hogy semmi sem annyira fontos, mint hallani a lelkünk énekét valakinek az életében. Annak, akit szeretünk. Annál szól a legszebben, aki elfogadja énekünket és viszonozza azt. Csak azt lenne jó tudni, hogy amíg gombolyítjuk életünk fonalát, ami oly könnyű és bizonytalan fonalból áll, hogy van-e olyan ember, aki ránk várt. Van-e olyan, aki miatt azt érezzük, hogy érdemes nevetni, aki mosolyt csal az arcunkra a legnagyobb kétségbeesésünk közepette? Ha erre igen a válasz, akkor nem éltünk hiába. Ha nincs, akkor meg kell találnunk őt. Mert valahol él. Ő is keres bennünket. Ha te elkezded keresni, valahol a fonalad összegubancolódik az övével. Lehet, hogy nem kötődik össze véglegesen, de amíg tart a közös gubanc, amíg vele tudod gombolyítani, addig nem érhet baj. Ehhez lehet, hogy egy hét kell, lehet, hogy egy év, talán tíz, vagy egy élet is kevés. De tedd meg! Add oda az éneket neki! Merd kimondani azt, hogy téged választottalak, téged akarlak az úton tovább. Tarts ki, ha nehéz is a közös út, tarts ki akkor is, ha érzed, hogy elkanyarodik az utatok. De csak addig… Utána engedd el.
Az ajándékot megkaptad, veled volt, melletted volt, az elengedés lesz a jutalmad. Már nem kell bemenned a boltba szeretetet, szerelmet vásárolni, talán csak egy adag bátorságot, hogy merj lépni. Merj élni, mert ennél fontosabb kevés dolog van az életben. Ne surranj át a saját életeden, ne szűkölj keservesen, hogy másnak milyen jó, neked miért nem az.
A te lelked már megénekelte a dalát. És az csodás volt. A leggyönyörűbb ének, amit valaha is átélhettél. Hagyd, hogy mások is megéljék ezt.
Örülj, dalolj, nevess minden nap! Csak mert élsz. Ennél szebb varázslat nem lesz. De talán nem is kell. Ez maga a csoda, amit oly könnyen elfelejtünk. Emlékeztesd rá magad minden nap!
fotó: Pinterest
