Zita döbbenete nem csillapult, inkább dühbe fordult át. Ő nem ezért jött a városba. Neki az volt a feladata, hogy anyját visszatérítse a józanság útjára, erre szemtanúja lett annak, hogy egy nő, akit jól ismert, akiről azt gondolta, hogy nem táplál anyai érzéseken túl már többet, hirtelen megváltozik, és azzal a sráccal vág neki a tengernek, akiről ő álmodozott. Úgy érezte, ha nem hívja fel a lányokat, menten felrobban. Először Esztert hívta, de ő nem vette fel. Tuti, hogy együtt vannak, mérgelődött, mire a másik nővére nagy nehezen beleszólt.
– Csak jó híreket akarok hallani! – mondta köszönés nélkül. – És kihangosítalak, mert a parkban ülünk, Rékának hányingere lett útközben. Attól félek, kidobja a taccsot.
– Terhes vagy? – kiáltotta a hívó. – Úúúúgy tudtam! Láttam a fejeden még otthon.
– Nem vagyok az, csak elrontottam a gyomrom. Hagyjatok már ezzel! Miért kell minden nőnek folyton szülnie, ha férjhez megy? Inkább mondd, mi van, de tényleg csak jó dolgokkal gyere, ha már ott vagy!
Zita forgatta a szemét, de mielőtt bármit is felelhetett volna, Eszter szavába vágott.
– Jut eszembe, a pasidba botlottam a plázában. Nem tud elérni, erről panaszkodott. Csak azt áruld el, honnan ismer engem, hiszen sose találkoztunk!
– Nem érdekel, majd máskor elmesélem, de le fogtok padlózni, ha elmondom, mit láttam ma. Anyánk megbolondult! Elment vitorlázni egy nagyon nagyon jó csávóval! De olyannal, aki után ti is megnyalnátok mind a tíz ujjatok!
A másik kettő visítani kezdett.
– Micsoda? Annyira jól néz ki? És honnan ismeri ilyen gyorsan? – Eszter Rékára nézett, és valamit súgott neki.
– Nem tudom, de én a házat tőle bérlem, és még munkát is ajánlott. Amikor mentem megnézni, láttam, hogy anyával kavar. Pedig…
– Pedig mi? – Eszter türelmetlen volt, mint mindig. – Túl jól néz ki? Neked is bejön? Mi a gáz?
– Fiatalabb anyánál, és ne merjetek kiröhögni, de én elsőre belezúgtam. Az a fajta, akire mindig is vágytam.
A másik kettő hangosan felnevetett. Réka egy pillanatra elsápadt, öklendezett egyet, de végül nem hányt.
– Alig értél oda és most életed szerelmének tartasz valakit, akit talán kétszer láttál? Meg vagy te húzatva, hugi? Keresd fel anyát, és álld útját ennek az egésznek! Beszéld le, szembesítsd azzal, hogy itthon várnak rá!
Zita hallgatott. Mintha ez olyan könnyű lenne. Hogy lépjen elé, és mit mondjon? Kémkedni jöttem, de te megleptél, anya? Vagy hagyd azt a fiút, mert hozzám jobban illene?
– Kár volt hívnom benneteket! Hülyeségeket beszéltek és nem értitek, hogy ezt a dolgot nem lehet így elintézni. Anya boldog, mi meg nem vagyunk azok. Megfordult a helyzet. Besavanyodtunk, azaz csak ti, mert engem tartósít a sós levegő, ő meg most éli második virágkorát. Ki a fene gondolta volna, hogy ebben a nagy városban épp ugyanaz jön be nekünk? Mi ennek az esélye?
– Lottózzál, Zituska, lottózzál a héten, mert másban nincs szerencséd! – gúnyolódott Eszter. – Ha nem jutsz semmire, megyünk mi is, igaz, Rékuci? – A két csaj megint felnevetett, csak a harmadiknak maradt tátva a szája.
– Nem mondjátok komolyan! Nem hiszem, hogy ide kellene települnünk!
– Mi van, féltékeny vagy? Csak neked legyen jó? Küldj képet a nagy Őről, jó? Látni akarjuk! Ja, és mi a neve?
– Zorán! – suttogta Zita, és elképzelte, mit csinálhat anyja a hajón, de azonnal száműzte még a gondolatát is annak, ami felvetődött benne. – Arról nem is kérdeztek, hogy mit fogok dolgozni holnaptól? Lányok, én azt hiszem, mi másról se beszélünk már, csak anyánkról.
– Igazad van! – bólogatott Réka. – Jó lenne nekünk is egy kis pihi, nem? Mondd, elférünk nálad?
– Tudod, hogy nem! Az isten szerelmére, ugye nem gondoltátok komolyan, hogy jöttök? Mi van a munkahelyetekkel? Nem adnak csak úgy szabadságot azonnal.
– Na, nézd a kis békát, hogy beszart! Megoldjuk, ezen te ne rágódj! Viszünk hálózsákot vagy kint alszunk a kertben…Ugye nővérkém?
– A férjem nem lesz boldog…– Eszter maga előtt látta párja fejét, amint bejelenti neki, hogy kicsit elutazik. Pénzük sincs nagyon, és az, hogy nélküle megy, biztosan kiveri a biztosítékot. Réka férje sokkal lazább, ő talán még örülni is fog neki, mert játékfüggő, és sokszor csak azt veszi észre, ha üres a hűtő. Nem, a tesója pocsékul választott, de még nem vallja be magának. Bence a jóisten pénzét is elpókerezné, bár nyerni is szokott.
– Nem tudom… Gyertek, de ígérjétek meg, hogy nem marjuk egymást, és Zorán az enyém marad!
– Peeersze! Anya is tud róla? – kacagott Eszter. – Ne légy már olyan bánatos, te kis lüke! Mindent megoldunk! Még ott se vagyunk, de te már rettegsz! Nem vagyunk mi ördögök!
– Azok vagytok, de nincs mit tenni. Szerintetek, mit tegyek most? Várjak, vagy lepjem meg anyát?
– Kukkoljál, drága, és majd egyszerre ugrunk ki a bokorból! Koncentrálj a munkádra, ami mi is?
Mielőtt azonban Zita válaszolhatott volna, Réka elfordult és összetéveszthetetlen hanggal hányni kezdett.
– Bassza meg, ez a tegnapi kagylós tészta! – mondta. – Soha többé nem eszem!
– Köszönöm, hogy láthattam! – jegyezte meg a húga undorodva a távolból. – Legközelebb ne kapcsoljátok be a képet. Mindjárt iderókázom én is a kőre.
– Én azért vennék egy tesztet! – kotyogott közbe Eszter. – Biztos, ami biztos.
– Arra nem költök. Tudom, hogy nem vagyok terhes és kész.
– Jól van lányok, szóljatok, mire jutottatok! Megyek, megemésztem, pfuj, de rossz szó, a látottakat. Vagy keresek másik nagy Őt.
– Hívd fel Bencét, nehogy a Dunának menjen! Olyan kis nyámnyila!
– Ugorjon, legalább úszik egyet! – Zita ezzel ki is nyomta. Az járt a fejében, mekkora hiba volt telefonálnia. A végén még tényleg lejönnek, és fuccs a magányának, a kalandjának, és ki tudja, talán még Zoránnak is, hisz mindkét nővére csinosabb nála. No, meg házas, de ez a mai világban kit tart vissza valamiről?
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
