Nem, valóban nem a francia filmsztár lépett be fiatalabb kiadásban, és valójában nem is hasonlított rá annyira, mint ahogy Rozi képzelte, de a meleg és az alkohol kellemes kölcsönhatása erős téveszmét tárt szeme elé. Zorán azonnal látta, hogy az addig teljes figyelmével őrá koncentráló nő, most egyenesen az érkezőt csodálja, és kétsége se volt afelől, hogy ismeri. Látott már ilyet, és kicsit el is szontyolodott, mert bár ő fiatalabbnak tűnt, a másik férfiról sütött, hogy nem taxizással keresi a kenyerét. Nem mintha az alantas szakma lett volna, de már az órája is többet ért, mint az ő egészhavi keresete. Rozira pillantott, és rájött, hogy nem lesz annyira egyszerű még egy kaland se vele, nemhogy bármi, hiszen az égből idepottyant egy idegen, és minden tervét veszélybe sodorta. Honnan a pokolból került elő, dühöngött.
– Jó napot! – lépett közel hozzájuk Walter, és épp csak futó pillantással nyugtázta a srácot, figyelmével Rozit ajándékozta meg teljes terjedelmében.
– Te szent szar! – kiáltott fel Rozi tőle nem szokatlan szabadszájúsággal. – Káprázik a szemem? Herr Schmidt, csak nem akarja azt mondani, hogy követett?
Walter finoman elmosolyodott, de nem válaszolt. Látta, hogy örülnek neki, és ez hatalmas megelégedéssel töltötte el. Egyáltalán nem érdekelte Rozi társasága, mintha Zorán labdába se tudott volna rúgni mellette.
– Nem követtem, de örülök, hogy látom. Dubrovnik régen tervben volt, és gondoltam, ha már itt van ön is, nem hagyom ki.
No persze, fintorodott el a dalmát srác. Hogy a fenébe ne lenne tervben, amikor be akarja fűzni! És milyen ócska módszert választ, te jó isten! Hiába, a férfiak se rafináltabbak a nőknél. De ő ezt nem fogja annyiban hagyni. Felállt és széles mosollyal annyit mondott, hogy köszöni a csodás délelőttöt, majd még jelentkezik. Azzal odahajolt Rozihoz és egy puszit nyomott az arcára, az idegennek meg ridegen bólintott, aztán fürgén eltűnt, csak egy kellemes illatfelhő maradt utána, mire a nő felsóhajtott.
– Remélem, nem zavartam meg semmiben? – kérdezte Walter és már helyet is foglalt.
Milyen elegáns és határozott, ámult el Rozi újra meg újra. Természetesen azt hiszi, neki mindent lehet, még azt is, hogy utánajön és zaklatja.
– Nem, de azért meglepett. Ennyire nem lehetek fontos, hogy ne hagyjon új életet kezdeni! – felelte, és hangjában volt némi ingerültség, ami nem kerülte el az érkező figyelmét.
– Tudja, aki nekem számít, azért küzdök. Nem az a fajta vagyok, aki könnyen feladja. Úgy tapasztaltam, hogy sokan nem tudják, mit is akarnak igazán, ezért gondoltam, szabad körülmények között, messze a határon túl, könnyebben szót értünk. Ne higgye, hogy zaklatni akarom, csak meg akarom győzni arról, hogy vissza kell jönnie, ott a helye, és szükségem van a tapasztalatára.
– Ez mind nagyon hízelgő, de esküszöm, álmomban sem gondoltam volna, hogy egy akkora vállalat, mint az öné, engem akar ennyire.
– Látja, nincs tisztában az értékeivel! De hagyjuk most ezt! Mit iszik? Hadd hívjam meg, és cserébe jöjjön el velem sétálni. Rendben?
Rozi összeráncolta a homlokát. Mekkora kibabrálás ez a sorstól, morogta magában. Évekig semmi, aztán egy link férj, aki lelép, majd a kutya se néz rá, de amikor végre egyenesbe jön, egyszerre ketten is tenni akarják neki a szépet? Vagy talán téved? Nem, az lehetetlen. Zorán majd felzabálta a tekintetével, ez a jólöltözött férfi meg elképzelhetetlen, hogy csak a cég érdekeire gondolna. Vagy talán téved, és a koktélok elvették a józaneszét?
– Egy limonádét kérnék! Azt gondolom, elég nekem mára a koktélokból. Viszont a séta nem fog összejönni, megbeszélésem van a boltom régi tulajával, mert hoz valakit, akivel megtervezzük a hely arculatát.
Walter Schmidt nem ezt a választ várta, de nem keseredett el. Szeretett harcolni, és tudta, hogy ebben az esetben megéri majd a befektetett munka. A hely lassan megtelt fiatalokkal, főleg halászokkal, akik miután leadták a kikötőben az árut a közeli éttermeknek, szívesen múlatták az időt olcsó kis kocsmákban, amelyek nem voltak még elárasztva turisták százaival. A pult mögött egy vékony, kapzsi tekintetű férfi törölgette a poharakat, és nem bírt másra gondolni, mint arra, hogy utálja az idegeneket. Mindegyiket, aki idejön, költi a pénzét, és úgy viselkedik, mintha az övé lenne a város. Márpedig az Adria legszebbje nem lehet holmi ócska és unalmas turistáké, aki kattintanak vagy százat, majd elhagyják, miközben nem sejtik, milyen titkokat őriznek a régi falak, kertek. Mindegyik pénzes, és eszébe se jut, hogy az itt lakóknak minden egyes euróért keményen meg kell küzdeniük, hiszen minden második házban kocsma, presszó vagy étkezde üzemel. Hatalmas a konkurencia, és ez meg is látszott a helyen. Sajnos egyre-másra szippantják el egymástól a tuti helyeket, és ha ez esetben is ez történik, elveszíti az állását, ahogy már jó néhányszor.
Már a nő se volt szimpatikus neki, nem is értette Zoránt, miért iszogat vele épp nála, a férfi, pedig aki csak úgy pökhendi módon besétált, messze az egyik legellenszenvesebb volt azok között, akiket ismert. Érezte, hogy legszívesebben megleckéztetné, de attól félt, hogy bajba kerül tervei miatt.
– Nagyon zavarná, ha magával tartanék? Tudja, érdekel, mibe szándékozik fogni azután, hogy eldöntötte marad. Hátha le tudnám beszélni!
Rozi felnevetett. A limonádé után nyúlt, amit a pincér pár másodperce tett le elé. Gyomra nagyot kordult, de bólintott. Legyen! Hadd élvezze a főnök társaságát, ha már ennyire ragaszkodik hozzá.
– Nem bánom, de úgy kell tennie, mintha néma lenne. Hagyja, hogy azt tegyek, amit akarok, és akkor ígérem, fontolóra veszem az ajánlatát, rendben?
Walter elmosolyodott. Nem nagyon volt olyan, amit ő nem kapott meg az életében, legyen az ember vagy tárgy, esetleg siker. Menten nyeregben érezte magát, habár ott motoszkált benne a gondolat, hogy talán túl hamar iszik a medve bőrére.
Mindeközben Zorán a taxit vezetve alig tudott másra gondolni, mint gyáva megfutamodására. Mi a csuda ütött belé? Azonnal átengedte a nőt annak a beképzelt majomnak. Ez nem volt rá jellemző. De sebaj, gyors váltással egy virágüzlet felé kanyarodott és vett egy csokor bazsarózsát, majd Rozi címére küldette. Hadd csodálkozzon és ájuljon el, gondolta.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
