Úgy gondolom, nem vagyok egyedül azzal a szándékkal, amely szerint beszélgetni szeretnék Istennel. Nem úgy, hogy én papolok, ő meg hallgat, és közben attól rettegek, megbüntet-e. Aki hisz benne, azonnal azt mondaná erre, hogy az ima erre való, de én tényleg kérdéseket szeretnék feltenni neki. Nem költőieket, hanem olyanokat, amilyenek a földi valóságban megfogalmazódnak. Félnem semmiképp nem lenne jó, mert az megakasztaná a nyelvem, ám én most valódi válaszokra várok.
Isten szeret, mondja mindenki, aki fél a rossztól, és attól, hogy nem segíti majd őt. Ha szeret, akkor miért kell reszketni, hogy őszintefelvetéseink nyomán elér bennünket büntető keze? Ha szeret, hogyan hagyhatja, hogy valaki, aki nem tett rosszat, azt érezze, meg se közelítheti?
Értetlenségem abból fakad, hogy minden, ami jó ezen a világon, arra azt mondjuk Isten műve. Ha meggyógyulunk, ha süt a nap, ha sikert érünk el valamiben, szóval a jóban az ő keze van. Ám a világon bőven van a rosszból, fájdalomból is, amire azonnal azt mondjuk, az viszont az ördögtől ered. Már ne is haragudjon meg senki, de így könnyű. Így nincs hibalehetőség. Istennek jó a reklámja, a Sátánnak pedig pocsék.
Nekem mégis lenne pár kérdésem, és ne jöjjön nekem senki azzal, hogy földi ember nem érhet fel a Teremtő döntéseihez, mert azok persze kifürkészhetetlenek. Jó, nem érek fel, de magyarázatot kaphatnék, ha mást nem is.
Szeretném megtudni, hogy Isten hogyan veheti el azok életét, akik vétlenek egy balesetben, háborúban, vagy megbetegszenek és úgy halnak meg, hogy kisgyerekek maradnak utánuk? Miért hagyja életben a sorozatgyilkost, a szörnyeteget, a háborús bűnösöket, azokat, akik meggyaláznak másokat, miközben elveszi olyanok életét, akik nem lehetnek még bűnösök. Ne mondja nekem senki, hogy egy csecsemő, ez kisgyerek, aki kórházban szenved, vagy betegen születik és alig él pár évet, valami bűnnel érkezett a Földre. Azt se, hogy ezt a sorsot választotta, mert ettől sikítani tudnék. Hogy le kell dolgoznia valamit, amit megélt előző életében, de nem bűnhődött meg? Ehhez mi köze a Mindenhatónak? Ha mindenre képes és jóságos, miért hagy oly sok embert éhen halni, gyerekeket szomjazni, miért nem avatkozik bele az ember munkájába, mondván, eszement és ideje átvennie az irányítást.
Ha Isten mindenkit szeret és a saját képmására teremt, akkor hogyan lehetséges, hogy vannak torzszülöttek, végtaghiánnyal rendelkezők, vagy olyanok, akik születésüktől kezdve szenvednek? Hogyan lehetséges, hogy egyeseknek nem tisztázott, hogy női nemi szervekkel születnek, de csak külsőleg? Mégis miként fordulhat elő, hogy Isten megengedi, hogy vakon, süketen vagy szívbetegen szülessen valaki? Hol itt a saját képmás? Nem értek semmit, és érdemi választ nem kaphatok, mert a hívő elborzad és leráz, nem beszélve arról, mennyire fél. Ha meg valaki nem vallásos, akkor szintén tanácstalan hozzám hasonlóan, de az is lehet, hogy fel se meri tenni a kérdéseit.
Ha Isten saját képmására teremtette az embert, akkor hogyan lehet különböző az emberek bőrszíne? És ha az, akkor miért tette ezt ennyire láthatóvá? Hogyan hagyhatja, hogy az ember aljas és gonosz legyen, még akkor is, ha feltételezzük, hogy eladta lelkét az ördögnek? Isten miért nem harcol meg egyes lelkekért? Miért szólít magához olyanokat, akik erejük teljében vannak, jó emberek, hasznos tagjai a közösségnek? Miért hagyja, hogy elgázoljanak, megöljenek gyerekeket, és büntetlenül éljenek tovább akár egyetlen percig is?
Mit csinál Isten, ha nem veszi észre, hogy az általa teremtett ember velejéig romlott? Van, akiket megbüntet, és vannak, akiknek megbocsát? Akiknek megbocsát, azoknak miért akkor, miért nem előbb vagy később? Hogy lehet az, hogy a gyónás megoldás mindenre? Miért hagyja, hogy az „emberei” bűnöket kövessenek el az egyház nevében?
Tudom, most sokan felhördülnek, és kígyót-békát kiáltanának rám, de csak egy pillanatig gondolkozzanak el azon, hogy Istennek mi a szerepe a világ folyásában?
A Föld, a természet csodálatos, ahogy sokszor az állatvilág történései is azok. Ám gyakran az emberek cselekedetei nem igazán. Azt elfogadom, hogy nem tud mindenbe beleavatkozni, habár mindenütt jelen van, de azt nehezen, hogy nem is akar. Hagyja, hogy ártatlanok vesszenek oda, főleg gyerekek, akik alig éltek, és nekem nem jó magyarázat az, hogy szüksége volt rájuk. Ugyan miféle? Milyen Isten az, aki csak úgy tud szeretni, hogy magához rendeli a jókat és az ártatlanokat?
Ha Isten leülne mellém egy padra, órákon át faggatnám. Azt szeretném, hogy magyarázzon el nekem jó sok dolgot. Ne ijesztgessen a pokollal, ördöggel, hanem szóljon hozzám békével és szeretettel. Azért ő a Teremtő, hogy nyugalmat sugározzon, hogy valóban adjon abból a szeretetből, amit neki tulajdonítunk. Milyen szeretet az, ami ekkora szorongást kelt hívőben és hitetlenben?
Megértem én, hogy ő benne lakozik fűben, fában, virágban, de lakozzon már több emberben is. Hogy ez nem az ő dolga, mert az ember bezárja a kaput, és nem engedi be őt? Akkor próbálkozzon újra, nyissa ki azt a fránya ajtót, elvégre mindenhez és mindenkihez van kulcsa és hatalma. Ha nincs, miért vár el feltétlen imádatot és bűntelen életet? A szentek se voltak rá képesek, hogy lennének az egyszerű emberek, akik minden percben ki vannak téve a kísértésnek? Hogy ez utóbbi az ördög műve? Meglehet, de ha bennünket szeret valaki, aki vigyáz ránk, meg akar óvni. Megeshet, hogy valaki nem hallgat rá, mert fejjel megy a falnak, de ez nem vonatkozik a betegekre, a szenvedőkre és századszorra is megemlítem: a gyerekekre.
Isten egyszülött fiát adta bűneink megváltásáért… Jézus szenvedett és meghalt, majd feltámadt. Egy apa (lehet, hogy anya, hiszen csak mi feltételezzük itt a Földön, hogy Isten szakállas, öreg férfi, ahogy a görög mitológiában Zeusz) hogyan engedheti ezt meg? Még akkor is, ha tudja, hogy feltámad. Hiszen a szenvedést akkor is meg kellett élnie…
Nem értek én már semmit, de nagyon szeretnék egy jót beszélgetni az Úrral. Nem odafent, nem holmi égi trónus előtt, hanem csak idelent a gonosz és alantas Föld bolygón, hogy válaszait elmondhassam mindenkinek. Hátha valaki jobban megértené, mint én.
És most kezdjek el félni? Reszkessek, mert mertem kételkedni benne? Ha könyörületes és megbocsátó, akkor erre nincs szükség. Nem igaz?
Kép forrása: Pinterest
