Leonardo da Vinci 1452. április 15-én látta meg a napvilágot törvénytelen gyerekként. Így vezetéknevet nem kaphatott. Édesapja Piero, Vinci város közjegyzője, földbirtokos, édesanyja származása azonban még a mai napig talány. A da Vinci azt jelenti, Vinciből való. És ez a kisgyerek, aki ekkora hátrányból indult, lett minden idők egyik legműveltebb embere, akiről köztudott volt, hogy sok mindenbe belekezd, de érdeklődése, kíváncsisága annyira szerteágazó, hogy sok dolgot nem tudott élete során befejezni.
Leonardo hadmérnök, író, festő, tudós, szobrász, építész, anatómus és feltaláló is volt egy személyben. Kivételes képességeit már kortársai is elismerték és irigyelték.
Egy ideig édesanyjával élt, rendes oktatást nem kaphatott, mert szegények voltak, így maradt az otthoni oktatás. Később apja magához vette, mostohaanyja nagyon szerette. 16 éves lehetett, amikor kora egyik leghíresebb mesterének, Verrocchionak műhelyébe került, itt tanult szobrászatot és festészetet. A mester hamar felismerte, hogy tanítványa lekörözte és a legenda szerint abba akarta hagyni a festészetet, amikor erre rájött.
Festményei közül kettőt a világon szinte minden ember ismer, és ezek a Mona Lisa és Az utolsó vacsora. Mindkettőt a mai napig naponta ezrek látogatják, titkuk és varázsuk megfejthetetlen.
El kell mondanunk a mesterről, hogy az anatómia is behatóan érdekelte, és talán nem köztudott róla, de ő volt az első, aki rájött arra is, hogy a pénisz nem felfújt lufi, nem levegővel, hanem erekciókor vérrel telik meg.
Tervezett hidat, fegyvereket és az első tengeralattjáró terveivel is kacérkodott. Mégis kevesen tudják róla, hogy a divat se hagyta hidegen. Maradtak utána olyan feljegyzések, amelyekben egy különleges táska ötlete foglalkoztatta, amelyet 2012-ben hosszas kutatások után két szakember el is készített.
Magánéletéről nem sokat tudunk, de az bizonyos, hogy balkezes volt, amit akkoriban az ördög átkának neveztek. Sőt, úgy tartják, hogy homoszexuális lehetett, ami abban az időben súlyos következményekkel járt: Firenzében élve temették el őket. A polihisztort 24 éves korában állítólag három barátjával együtt homoszexuális tevékenységgel vádolták meg, de végül ejtették a vádakat. Ez mindenképp szerencsés végkifejlete lett a dolognak, tudva és átlátva munkásságát.
Nem maradtak fent romantikus levelei, versei, arról sem tudunk bizonyosat, volt-e kapcsolata valaha nőkkel vagy férfiakkal, mindenesetre gyermeke nem született, de rokonai, leszármazottai ma is élnek a világban. Féltestvérei bőven voltak, és a Vinci vér így megmaradt.
Leonardo naplót is vezetett méghozzá két kézzel és tükörírással, amely szintén nem mondható mindennapi képességnek.
Különös figyelmet szentelt továbbá a repülés tanulmányozásának, egy tucatnyi rajz készítése után megtervezte legfejlettebb repülő gépét: a Nagy Sárkányt.
„A 19. században Otto Lilienthal (1848–1896) a repülés feltalálója a madarak repülését utánzó siklórepülőket tervezett és készített, valószínűleg ugyanazt az elemzési és kísérletezési módszert alkalmazva, mint egykor Leonardo. Leonardo repülési tanulmányai részben milánói tartózkodásának első, 1486 és 1490 közötti időszakára, részben firenzei tartózkodásának második időszakára nyúlnak vissza.
A feltételezések szerint egyik kísérője, Tommaso Masini, gyakorlatban is próbált repülést végezni a Fiesole dombjáról, de nem járt sikerrel: úgy tűnik, hogy a szerencsétlen áldozat katasztrofálisan leesett, még a lábát is eltörte.
Soha nem fejezte be repülésről szóló tanulmányát, de 1505-ben összeállította a madarak repüléséről szóló vizsgálatát és a következő években tovább fejlesztette a madarak anatómiájával és a légellenállással, majd 1515 körül a súlyok esésével és a levegő mozgásával foglalkozó tanulmányait.” (Wikipédia)
Kortársaiban hóbortjai, folyamatos szabálysértései és titkos boncolásai miatt olyan kép alakult ki róla, hogy minden értéket, normát, szabályt megvet és felrúg, és teljesen felesleges dolgokra fecsérli az idejét. Csak a tehetségének szeszélyes elherdálóját látták benne, sőt igazi eretneknek tartották. Kaján megjegyzésekkel gúnyolták és megbélyegezték. Ez nem igazán érdekelte a polihisztort, mert egész életét arra tette fel, hogy azzal foglalkozzon, ami épp az adott pillanatban lekötötte, vagy épp a zsebét hizlalta. Kevésbé ismert tény azonban, hogy nem tartozott éppen a legmegbízhatóbb művészek közé, uralkodók várakoztak munkáira, fogcsikorgatva elfogadva fura szeszélyeit. Számtalan művét nem fejezte be, vagy rossz minőségben készítette el. Mindezek nem csorbítják jelentőségét, mert ő is, ahogy a legtöbb zseni, nem tudott a középszerűség álcája mögött megbújni.
Háborúellenessége, vegetáriánussága, világlátása és nem utolsósorban hírhedt megbízhatatlansága miatt örökké kívülállónak és eretneknek számított.
Utolsó éveit a francia király udvarában, Amboise-ban töltötte, és ott is halt meg – nyugalomban, jólétben. Hogy Ferenc királynak mi célja volt vele, , amikor magához rendelte Leonardót, nem tudjuk, hiszen sose volt a művészetek és tudományok rajongója, sokkal inkább egy durva, erőszakos ember.
Itt festette késői képeit, mint pl. a Keresztelő Szent Jánost, ami még mai szemmel is maga az eretnekség.
Leonardo a reneszánsz ember megtestesítője. Kalandvágya és tudása szinte utolérhetetlen. Még ma is számtalan talány övezi, nem beszélve tanulmányairól, amelyeket az utókor csodálattal szemlél.
Kép forrása: Pinterest
