Drága Föld!
Elcsesztük. Nagyon.
Egyetlen mentségünk, hogy nem vagyunk valami túl okosak és nem is vagyunk itt olyan régen. A kövek, az óceánok, de még a patakok is előttünk érkeztek, és mi sosem kérdezzük tőlük mit tanulhatnánk. Végtelen arroganciánkkal csak egyetlen lehetséges utat ismerünk: Tarolj le mindent! Szerezz meg mindent! Uralkodj mindenen vagy rajtad uralkodnak majd! Ez az emberiség farkastörvénye és csak néha, a történelem picinyke pillanatában álltunk meg elgondolkodni, biztosan ez az út vezet-e előre. De ez tényleg rövidebb volt, mint egy szempillantás a történelem nagy folyamát nézve. Sosem gondoltuk komolyan, hogy a Te érdekeidet a mienk elé helyezzük. Igazából az emberiség – az evolúció törvényei szerint – nem így van összerakva. Ne haragudj, nem tudunk másként cselekedni, ez a természetünk. Élősködők vagyunk a bolygón és képtelenek vagyunk a saját, megszerzett vagy megszerzendő javaink elé állítani a Te érdekeidet.
Amikor a szakemberek – akiknek ki tudja miért, de végre meghallottuk a hangját – megkongatták a vészharangot, akkor pánikszerűen fát ültettünk és gyorsan kiépült egy új iparág, amely ugyan fontos eszmét közvetít, de ugyanúgy az üzlet része lett.
Tudod, a mi világunkban nem az a fontos, hogy milyen ember vagy, mennyit segítesz másokon, mennyire tudsz összefogni, mennyi könyvet olvasol és hogyan bánsz a gyerekekkel, hanem az a fontos, hogy évente hányszor és a világ mely országaiba utazol, akkor is, ha mindenki tudja, hogy a légi közlekedés nagymértékben szennyezi a levegőt. Még most, amikor mindenki beszorult az otthonaikba is a régi utazásos fotóikat posztolják az emberek, nehogy egy pillanatra is elfelejtsük, hogy ők milyen státuszúak. Hidd el, drága Föld, ezen semmi sem változtat! Mi, emberek egy nagyon fájdalmas, magányos halált hozó világjárványtól sem csapunk a homlokukra, hogy „hűha, talán velem van a baj, talán nekem is változtatnom kellene”. Általában az életmódjukról lemondani képtelen emberek a legharcosabb szörnyűlködők, ha egy természeti kincs a klímakatasztrófa miatt megsemmisül.
Az emberiség nem mond le az életviteléről, a kiváltságairól. Arról, hogy éttermekben vacsorázzon, utazzon és vásároljon és költön és költsön és költsön. Nem képes rá, és ezért kérlek ne haragudj ránk! Mi nem tudjuk másként.
De ma van a Föld napja, és mivel nem Te vagy és Mi, hanem Mi együtt, kérjük mielőtt végleg döntesz a sorsunkról adj még egy esélyt! Egy utolsót.
Engedd, hogy körbenézzünk a budai hegyeken, a Badacsonyon vagy az Alföld végtelen pusztaságán. Még egyszer hadd borítsuk bele a matracról a gyerekeket az imádott Balatonba és mászhassuk meg az egri várat, amikor épp senki nem figyel. Reggel szeretnénk még egyszer megbeszélni a legújabb pletykákat a kertünk mókusával és megbocsátani a szajkónak, aki hatalmas rikácsolással ébreszt minden reggel.
És elmondani nekik, Neked, hogy köszönöm, hogy egy kis időre befogadtak, befogadtatok minket, az embert. Szerettünk itt, nevettünk itt, öleltünk itt. Bárcsak megint ezt tehetnénk!
Drága Föld!
Elcsesztük. Nagyon.
