Volt egy időszak a televíziózás történetében, amikor fél Magyarország a kellemes orgánumú, előnyös külsővel rendelkező Balázsovits Lajosba volt szerelmes, ahogy a Matula lánynevelőintézetben Vitayt kivéve mindenki. A szigorú Kalmár Péter szíve azonban Zsuzsánna testvérért dobogott.
Nagykanizsán született 1946-ban, az ötvenes években családját kilakoltatták. Amikor visszaköltözhettek, elhatározta, hogy felvételizik a Színház– és Filmművészeti Főiskolára. Tehetségére korán felfigyeltek, és főiskolásként játszhatott a Madách Színház színpadán. Pályakezdőként Jancsó Miklós egyik legfoglalkoztatottabb színésze lett, bár viszonylag kevés főszerepet tudhatott magáénak, pedig sármos külseje adta magát, hogy kalandfilmek, szerelmes történetek főhőse legyen. Egész életében a színházi munka vonzotta, és bár sok jelentős filmben szerepelt, a színház maradt számára az igazi otthon.
Így mesélt pályája kezdetéről:
„Szürke, sokszor nyomasztó akkori kisvárosban éltünk, gondok közepette, nehezen. A fényt, az ünnepet, a kiszakadást a hétköznapokból az jelentette, ha vendégszereplésre jött egy-egy előadás. Az igazi mesevilág volt, az álmok birodalma: a függöny, a világítás, a misztikus illatok, maga a játék. Ez érlelte bennem a vágyat, hogy ennek a csodának részese akarok lenni. Ezért jelentkeztem a főiskolára, és ami ezután következett, az minden várakozásomat felülmúlta. Az akkor tényleg az aranykor volt, fantasztikus tanárokkal, rendezőkkel, partnerekkel. Nem is tudom elmesélni, mit jelentett, amikor bálványommal, Gábor Miklóssal együtt léphettem színpadra.”
Az 1970-es évek elején kis híján a nemzetközi karrier lehetősége is elérte, de Luchino Visconti, a neves rendező végül mást választott készülő, új filmje, a Halál Velencében egyik jelentős szerepére. Gyerekeknek szánt filmekben is szerepelt, pl. a Hahó, a tenger címűben, ahol apát játszott, de a televízió számára készült Palacsintás királyban is feltűnt Éliás királyfi szerepében.
„Lényében, életében, személyiségében van valami nem e világi tünemény, valami valószínűtlen, mintha csak Krúdy álmodta volna meg, legszebb regényeinek egyikéből lépett volna ki közénk, és lenne részese életünknek, ábrándjainknak, betöltve ezt az abszurd-szürreális- pokoli-tündéri ábrándvilágot, elmúlt közel nyolc évtizedünket, vaskosságával, álomszerűségével. Volt a kor hőse, volt egy színésznemzedék ikonja, nők ideálja, drámák főszereplője és visszahúzódó decense, a forradalmat filmvásznon csináló Jancsó Miklós álmainak beteljesítője.” – írta róla Szegő András.
Később a rendezés felé fordult, és remek munkák kerültek ki keze alól, mint például Arthur Miller Bűnbeesés utánja vagy Neil Simon Napsugár fiúkja. Felesége is színésznő, a gyönyörű Almási Éva. Nagy szerelemben és egyetértésben éltek egész életükben. Lányuk, Edit szintén a színészi pályát választotta.
Kevesen tudták róla, hogy kiváló szaxofonos is volt.
Megint egy kiváló színésszel, rendezővel lett gazdagabb az égi társulat, amely bizonyára tárt karokkal fogadta az újonnan érkezőt. Bessenyei, Törőcsik Mari, Latinovits és a nagyszerű Garas Dezső is köszönthette, ahogy Szerencsi Éva is, a kis Vitay, akit Kalmár Péternek nem sikerült anno rendre tanítania.
Kép forrása:https://szinhaz.online/balazsovits-lajos-a-nemzet-szinesze/
