2003 nyarán Franciaországot megrázta Marie Trintignant halála, aki a francia színjátszás egyik legismertebb szereplője volt. Egész Európa döbbenten figyelte, hogy mi történik, amikor egy nőt megöl a szeretője. Ez a szerető Bertrand Cantat volt, aki abban az időben hatalmas sztárként tündökölt a Noir Désir frontembereként. Cantat olyan súlyosan megverte a színésznőt, aki négygyermekes anya is volt, hogy az belehalt sérüléseibe. Hozzá kell tennünk, hogy órákon át nem hívott segítséget ahhoz a nőhöz, akit a felismerhetetlenségig ütlegelt, mondván, hogy alszik.
A férfi nyolc évet kapott, de mindössze négyet töltött le, és szabadulása után nem sokkal már színpadon állt. A közönség jó része visszafogadta és eltekintett attól, hogy bálványa gyilkos. A kettős mérce egyik legfájóbb tanulsága, hogy az emberek jó része felejteni akar, nem veszi komolyan az erőszakos cselekedeteket, és a művészekkel szemben hajlamos félrenézni. Cantat jóképű, karizmatikus férfi, a rajongók nem akarják és akarták elfogadni, hogy nem jó ember. Azzal védekeznek, hogy nem érdekli őket a magánélete, pedig a színpadon is ugyanazt az embert látják, aki puszta kézzel agyonvert egy 50 kilós nőt, mert megtehette, mert erősebb volt nála, mert féltékeny volt.
A közbeszédben szerelemféltésnek nevezik ezt a fajta gyilkosságot, ami azt sugallja, hogy az indulat mentő körülmény lehet. Azonban kérdezzük meg szívünk mélyén, hogy akit valóban szeretünk, azt képesek lennénk a halála pillanatáig (jelen esetben Marie kómába esett, és szeretője azt mondta, beütötte a fejét a radiátorba) puszta kézzel bántalmazni? Ez nem szerelem, hanem birtoklás, erőfitogtatás és hatalommal való visszaélés.
Marie Trintignant ügye azért vált szimbolikussá, mert megmutatta, hogy egy sikeres és híres nő élete sem könnyű, ugyanolyan könnyen válhat áldozattá, mint bárki más, különösen akkor, ha a vele szemben álló férfit karizmatikus művészként istenítik. A jogi szigor ez esetben nem segített, bár Cantat ügyében erről se beszélhetünk igazán, hiszen volt felesége vallomása is közrejátszott abban, hogy igen enyhe ítéletet kapott. Rády Krisztina eskü alatt azt vallotta, hogy őt sose bántotta a férje, sőt még férje együttesének tagjait is arra kérte, ne beszéljenek a férfi erőszakos természetéről, amely nem volt titok.
Több, mint húsz év múlt el azóta, de a nők elleni erőszak terén nem sok változott. Hatalmas szemléletváltásra lenne szükség, amely nem az áldozat hibáztatására épül. Meg kell érteni és el kell fogadni, hogy nem lehetünk elnézőbbek sikeres emberek esetében. Óriási szükség van arra, hogy áldozatvédelmi programokkal, társadalmi párbeszéddel és törvényekkel lépjünk fel a családon belüli bántalmazás ellen, és legfőképpen a nők elleni bántalmas esetében.
A probléma szerte a világon jelen van. Spanyolországban az elmúlt két évtizedben 1100 nőt ölt meg a partnere, Olaszországban 100-120 nő válik gyilkosság áldozatává évente. Gondoljunk csak bele, hetente két nőt öl meg a férje, társa, mert a törvények elnézőek és „szenvedélybűnként” magyarázzák. Magyarországon a becslések szerint 50-70 nő hal meg férje vagy volt férje, társa keze által. A jogi szabályozás mindmáig nem ismerte el a nőgyilkosságokat, a közbeszéd meg féltékenységi drámának nevezi az eseteket, amelyekkel elbagatellizálják, mondván, mi közünk hozzá.
Egyedül a civil szervezetek mernek küzdeni, de hangjuk egyelőre nem szól nagyot.
A Cantat-ügyhöz azt is hozzá kell tenni, hogy a sztár kiszabadulása után, a feleségéhez költözött, akit Marie Trintignant miatt hagyott el, pedig terhes volt. Rády Krisztina visszafogadta, de azzal a feltétellel, hogy csak együtt élnek. A valóság azonban az volt, hogy férfi eljárhatott a gyerekeihez, Krisztina magyar au pair-jével élt, de az apát beengedte a lakásába bármikor. Mindez addig működött, amíg ő tovább nem akart lépni. Több üzenetrögzítős felvétel bizonyítja, hogy szenvedett, hogy a férfi bántotta, de ő is, mint sok nő, nem mert beszélni róla, még szüleinek is csak félve utalt rá.
Ez a szép, okos, intelligens nő hét évvel később állítólag öngyilkos lett a saját lakásában, miközben férje az egyik szobában aludt. Tette, már ha valóban öngyilkosság volt, Cantat testi-lelki erőszakjának következménye lehetett. A férfit újfent felmentették. Többek között, mert Rády Krisztina búcsúlevelet is hagyott.
Cantat együttese időközben feloszlott, később egy újat alapított. Rajongói között sokan maradtak, akik támogatták, de mások elfordultak tőle.
A férfi, aki miatt két nő halt meg, hat árvának tartozik elszámolással. Jelen pillanatban visszavonultan él, új társa van. Erőszakossága valószínűleg nem csillapodott, mert ezek a dolgok nem változnak az idő múlásával. Hogy a mostani Cantat mire képes, nem tudni, és azt sem, vajon a világ képes lesz-e megfékezni az erőszakot, amely a nőkre irányul. A törekvések egyelőre gyengék és a változás szele nem igazán fújdogál.
Kép forrása: Pinterest
