86 éves korában családja körében elhunyt az a férfi, aki hazánkban is hatalmas tiszteletnek örvendett. Majdnem hidat neveztünk el róla. Ő volt Lehetetlen legyőzője, a halk szavú bátor férfi, akinek pillantására felkelt a nap.
Furcsa ezt így leírni, mert halála egy korszak vége. Olyan embernek hittük, aki nem is halandó, aki még látta a békés és nyugodt időket, hiszen 1940-ben született. Ő volt az, akiről azt suttogtuk, hogy nem öregszik, és nem fél még a Haláltól sem, mert az is kitér előle. Személyisége egy kollektív mítosz lett a világon. Legendák születtek róla, és amit hátrahagyott azok nemcsak filmszerepek, hanem harcművészetben elért sikerek.
Nevettünk rajta, de mindig tiszteltük, túlzásokba esve ecseteltük képességeit, de róla nem lehetett hétköznapi módon beszélni.
Tőle még búcsúzni sem könnyű, mert valóban lehetetlen elfogadni, hogy meghalt. Bizonyára csak átment egy másik szintre, ahol képes átverni a Halált, és most jót nevet az Örökkévalóság kapufélfájának támaszkodva. Ha bejut, ezer százalék, hogy rendet csinál.
Embersége, hite és az a fajta férfiasság, amit képviselt, már nagyon ritka. Legyőzhetetlennek gondoltuk, és az is, mert mindig a jó oldalon állt.
Ezekben a pillantokban üdvöli Szent Pétert és kéri, hogy olajozza már meg a Menny bejáratának kulcsát, igen nehezen fordul, mert ha nem, elugrik a közeli (égi) Walmartba és visz neki egy kannányi olajat.
A Pokolról, mint lehetőségről, említést se tennék, oda nem merészkednek láttán még maguk az állandó lakók sem.
Isten áldja, jó utat, Mr. Norris! Mi tudjuk, hogy jelenleg is a felhőket pakolgatja felettünk, ezért sütött ki délutánra a nap.
Kép forrása: Pinterest
