Solymossy doktor dühös volt. Pokolian dühös. Csak a baj van körülötte, mondogatta magának. Van egy élhetetlen felesége, akitől szívesen megszabadulna, mert tönkreteszi a karrierjét. Van egy betege, aki szintén veszélybe sodorhatja, tőle is megszabadulna szíve szerint, és akkor még ott van az a nyomorult ápoló, aki zsarolja. Legszívesebben mindegyiküket elintézte volna, ahogy a filmeken szokás, de a doktor nem volt rossz ember. Elvégre a gyógyítás volt a szakmája. Az tény, hogy nem jól választott feleséget, de azzal elél az ember, hisz van még ezer mindenre kapható nő, csak Lénát kellett lecsillapítania. Hirtelen eszébe jutott, hogy elküldi nyaralni. Nagybátyja Olaszország legdélibb részén, a gyönyörű Pugliaban élt, biztos nem lenne ellenére, hogy vendégül lássa egy időre Lénát. Pár hónap és lenyugodna az asszony. Ő meg ezalatt elintézné a másik két fárasztó ügyet.
Az a fickó azzal a nővel se tűnt egyszerű esetnek. Tény, hogy nem jutott eszébe semmi a balesetről, ami kifejezetten jó, és ha netán emlékezni kezdene, maga lenne a csoda. Majd azt fogja mondani, hogy a visszatérő emlékek gyakran becsapják az embert. Csak Léna ne jöjjön be többet, így is eleget rontott a helyzeten. Nem, ez nem akkora ügy, nyugtatta magát. Lali se, mert arra, hogy őt elhallgattassa, talál megfelelő embert. Mi az, hogy nem elég neki annyi pénz? A semmiért? Tulajdonképpen nem tud semmit, és ha sejt is pár dolgot, bizonyítani biztosan lehetetlen. Viszont el kell hallgattatnia, hogy eszébe se jusson tovább kombinálni. Erre vannak a régi betegek, az olyanok, akiknek visszaadta az életét, pedig nem volt sok reményük. Ott van Tőkés, aki azt hitte, hogy járni se fog többé, azóta meg kisebb-nagyobb dolgokért megjárta a börtönt is. Ideje meghálálnia a segítséget.
Megvárta, hogy legyen egy szusszanásnyi ideje, és felhívta.
– Üdvözlöm, doktor úr! Csak nincs valami baj? – kérdezte a rekedt hangú ipse. – Jó rég nem hallottam magáról.
– Jó napot, Tőkés. Örülök, hogy emlékszik rám – mondta Solymossy kedélyesen.
– Hogyne emlékeznék, maga miatt tudok újra járni! Miben segíthetek a doktor úrnak? Tudom ám, hogy azért keres, mert gyors elintéznivalót akar.
– Maga nem buta, ez biztos. Nem nagy ügy, csak szeretném, ha móresre tanítana valakit, aki nem bír magával, és azt képzeli, okosabb nálam.
– Jaj, doktorka, mondja csak, és biztos lehet benne, hogy eszébe se fog jutni többé magával packázni.
– Csak annyit akarok, hogy emlékezzen arra, ki a főnök. Nem kell agyonvernie, megértette?
– Hová gondol? – röhögött hangosan Tőkés. – Nem olyan gyerek vagyok én. Csak tisztességre tanítom, és legfeljebb eltöröm a kezét. Így megfelel?
– De ne feledje, engem nem ismer, közöm nem lehet hozzá. Jusson eszébe, mit tettem magáért, miközben mindketten tudtuk, hogy nem a cseresznyefáról esett le…
– Doktor úr, nem lesz benne hiba, elhiheti. Bízzon bennem!
Azzal az orvos megadta a célszemély adatait, majd elégedetten hátradőlt. Még egy telefon, és az asszony megy Pugliaba, szóval minden csak jó kapcsolatok kérdése.
Anna miután eljött a kórházból, azon töprengett, biztosan jó ötlet-e Márkot magához költöztetnie? Miért nem jön érte a családja? Aztán elszégyellte magát, hiszen régi barátja, és különben is ő ajánlotta fel. Közben meg maga előtt látta azt a rémült arcú nőt, és sehogyan se tudta megérteni, miért akarna rosszat az orvos az egyik betegének? Vajon ki lehet az a nő, aki így meg merte gyanúsítani Solymossy doktort? Tényleg csak egy őrült? Nem hagyta nyugton a gondolat. Ekkor megcsörrent a telefonja. Ricsi…Mosolyodott el.
– Mit szólsz hozzá, ha érted megyek holnap reggel tízre? – kérdezte a férfi izgatottan.
– Holnap? Hiszen munkanap van? – nevetett a lány.
– Dehogy van, királylány. Szombat lesz.
– Akkor jó! Teljesen össze vagyok zavarodva. Hogy öltözzek? Még sose motoroztam.
– Kényelmesen, ez a fontos. Ne aggódj, vigyázni fogok rád.
– Ricsi, szeretnék elmondani neked valamit! – bukott ki belőle váratlanul. Nem értette, miért kellene neki Márkról beszélnie, mégis ott volt a nyelvén az igazság, aztán visszanyelte.
– Ez nem hangzik valami jól! – A fiú hangja óvatossá vált.
– Csak annyit, hogy nagyon várom a kirándulást, és hogy megismerjem a nagymamád.
– No, akkor lesz részed benne! Tüneményes öreglány. Az a fajta, akit lelőni se lehet. Remélem, szereted a lekvárt, mert nála van bőven, és aki betér hozzá, annak meg kell kóstolnia mind.
– Szeretem, örülni fogok neki!
– Akkor holnap tízkor! És kabát legyen rajtad!
Amikor letették a telefont, Ricsinek az járt a fejében, hogy Anna titkol valamit, már biztos benne. A lány meg gyávának érezte magát, de még mindig nem állt készen arra, hogy megmondja neki, hogy van egy másik fiú az életében, aki nagyon fontos neki, és még ápolni is akarja.
Mindeközben a város másik végén munkába készült egy ápoló, aki nem volt jókedvű. Csalódott a orvosban, a mindenható főnökben, aki nem ijedt meg tőle. Azt azonban nem tudhatta, hogy milyen fából faragták őt. Ha megszimatolt valamit, nem engedte el könnyedén. Kopó volt a javából, ha lett volna ilyen csillagjegy, akkor ő biztosan nem kos lett volna, aki fejjel megy a falnak.
Beszállt kissé viharvert kocsijába, és negyven perces autózás után begurult a kórház alatti parkolóba, amely a dolgozóknak volt fenntartva. Tudta, hogy az éjszakázás mindig hosszú, de kevesebb munkával jár, ezért szívesebben vállalta. Nem akart már sokáig ápoló maradni, vagy legalábbis nem idehaza. Ha abból a seggfej orvosból ki tud vasalni pár ezer eurót, könnyebben kezd új életet Írországban, gondolta. És ne higgye, hogy lerázhatja… A kocsi pöfögve állt meg, mint egy kivénhedt traktor, és amikor Lali kiszállt, nem vette észre, hogy a félhomályban valaki várja. Ez a valaki mélyen az arcába húzta a baseball sapkáját, aztán határozottan kilépett az oszlop mögül. Kérdezés nélkül ütött. Lali a földre zuhant, mire a támadó belerúgott párszor, majd hátra csavarta a kezét.
– Maradj nyugton, haver! Eszedbe ne jusson másokat buzerálni, te kis gennyláda, megértetted? – súgta az ismeretlen, és ököllel még egyszer lesújtott az arcára.
Lali elveszítette az eszméletét, és már azt se látta, hogy pénztárcájának is lába kel.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
