Anna úgy ébredt, hogy kicsit kótyagos volt az előző estétől. Vizet forralt és gyümölcsteával a kezében lerogyott az egyik székre. Álmatagon bámult maga elé, és azon töprengett, hogy odafent biztosan remekül szórakoznak, hisz két évig abszolút békén hagyták, most meg két fiút is küldenek az útjába. Két olyat, aki potenciális jelölt lehet az életében.
Márk a gimnázium évei alatt nem fogta vissza magát. Kosarazott, futott, és a lányok figyelmét alaposan kihasználta. Mindenki tudott kettejük barátságáról, de Annát úgy kezelték, mintha se fiú, se lány nem lett volna. Azt bizonyára látták, hogy csinos, kedves és tele van vidámsággal, de Márkkal mégse kerülnek egymáshoz közel. Fiúnak nem nézhették, bár barátságuk hasonlított két srác vagánykodására.
Anna mindig meghallgatta az újabb kalandokat, olykor tanácsokat is adott, de sose mondta ki, hogy ezek a beszélgetések nem kellemesek neki. Esze ágában sem volt belerondítani a barátságba, vagy holmi egyszeri szexszel összezavarni mindent. Még akkor sem, amikor a fiú ivott, és egy buliban megfeledkezett magáról. Az érettségi előtt két héttel azonban lényeges változás történt. Megismerkedett Marcsival, aki szép is volt meg okos is, ő szerkesztette az iskolaújságot, de közben kézilabdázott és zongorázni tanult. Ilyen tehetséges ember nem kerülhette el Márk figyelmét. Marcsi első pillanattól kezdve gyűlölte Annát. Könnyedén átlátta a dolgokat, és nem hitt a fiúk-lányok közötti barátságnak nevezett marhaságban. Ő magának akarta egészben Marcellot, akiről köztudott volt, hogy Rómába készül, és ha tehetné, felépítené a Szent Péter bazilika menőbb változatát. A 20. századit. Egyelőre azonban túl kellett jutniuk a vizsgákon, aztán a bálon, és ha minden jól ment, egyetemre mehettek. Márk Pécsre készült, Anna pedig maradt Pesten. Tudta, hogy el kell távolodniuk egymástól, mert ha nem a valódi távolság, akkor Marcsi biztosan közéjük áll. Igazat adott neki. Hasonló helyzetben ő se tett volna mást. Fájt a szíve, de ezt a barátságköpenybe burkolt szerelmet amúgy se lehetett volna sokáig fenntartani.
Így azon a nyáron hiába ígért már neki fűt-fát a fiú, hagyta, hadd ámítsa őt. Mindeközben a barátnője egyre jobban magához láncolta. Találkoztak párszor külön, de csak titokban, ami nem esett jól egyiküknek sem. Azt még elmondta neki a srác, hogy boldog, amiért Pécsett tanulhat, de azt már nem mesélte el, hogy lassan el akar szakadni Marcsitól, aki szinte betegesen ragadt rá. Elhanyagolta az edzéseit és a zongoraóráit, amit szülei nem vettek jó néven. Márkot hibáztatták, aki csak megvonta a vállát, és szeptember elején elhúzott az egyik legszebb magyar városba.
Egyre ritkábban hívogatták egymást, levelet egyikük se írt, mert az személytelen lett volna. Végül már csak évekkel később hallotta, hogy Márk valóban Rómában kötött ki és meg is nősült. A felesége kiköpött Sophia Loren. Közben megjelent Ricsi, és ő beleszerelmesedett. Szép házasságuk volt, és Márk el is tűnt valahol a felejtés jótékony homályában. Már csak elvétve gondolt rá, akkor is mosolyogva, ha valaki azt merte mondani, hogy egy fiú és egy lány között nem lehet barátság. Dehogynem, ha az egyik tud hallgatni arról, amit érez.
Erre előző este visszatért a múlt kicsinyke szeglete, de épp csak annyira, hogy felidézze a jót, hogy emlékeztesse, milyen szép évek voltak azok a gimi alatt.
Vajon mit akar tőle Márk? Tényleg csak múltidézés lesz a délután? Szájához emelte a csészét és figyelmetlenül belekortyolt. A forró tea úgy megégette, hogy legszívesebben felkiáltott volna, de nem tette. Már rég megtanult bánni a fájdalommal. Miközben ezeken a dolgokon morfondírozott, üzenete érkezett. Ha nem fordította volna meg a képernyővel lerakott telefont, akkor is tudta, ki küldte. Lassú, macskás mozdulattal érte nyúlt, és csukott szemmel annyit mondott: Richárd. Természetesen ő írt.
Szia! Sajnálom, hogy tegnap este olyan hirtelen távoztál. Szeretnék veled újra találkozni, hogy megmagyarázzak mindent. Egy kávé valahol? Sokszor eszemben vagy.
Anna elmosolyodott. Kora reggel ilyen kellemes pár mondat! Látni akarja, gondol rá, meg akarja magyarázni a dolgokat, pedig ez nem tipikus férfidolog. Kell ennél jobb napindító?
Az első öröm után azonban porszem került a gépezetbe, mert nem lehetett nem gondolni a másik fiúra. Te jó ég, ha netán választania kellene, vajon mit tenne, töprengett, de elhessegette magától a kérdést. Majd agyal rajta, ha aktuális lesz.
A langyos tavaszi napsütésben szebben ragyogott minden, még a kutyapiszokkal tarkított utca is. Amikor végre, hosszas készülődés elindult dolgozni, az járt a fejében, hogy ha gazdag lenne, minden házat felújtana a körúton és a környékén. Vagy venne egy időgépet, hogy lássa, milyenek voltak eredeti szépségükben. A villamos komótosan megállt az Oktogonnál, felszállt, és nem bánta a tömeget, a rossz szagú embereket. Tulajdonképpen semmit se zavarta, mert volt két ember is, aki miatt érdemes volt aznap nevetősre vennie az életet. Előkapta a telefonját, és azt válaszolta, örömmel találkozna, de csak másnap. Hű, micsoda nagyvilági csaj lett belőle, vigyorgott elégedetten. Délután Márk, egy nappal később Ricsi. Kell ennél izgalmasabb? A nagy örömben nem vette észre, hogy félig behúzott táskájába benyúl egy kéz és villámgyorsan kiemeli a pénztárcáját.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
