Erre ezer ok, álok, magyarázat van…
Bennünket, nőket arra szocializálnak kiskorunktól kezdve, hogy legyünk kedvesek, türelmesek, figyelmesek, tűrjünk, ameddig csak lehet. A mesékben a királylányok mindig várnak. Mindig türelmesen várakoznak arra, hogy kiszabadítsa őket a sárkány fogságából, a mély álomból, a tetszhalálból (lásd: Hófehérke!) vagy akárhonnan egy tökéletes pasi, aki természetesen a királylány álmainak netovábbja. Mindig áldozat szerepébe kényszerülünk, s azt tanítják nekünk, hogy türelemmel, alázattal sokra vihetjük. Az út a konyháig, a háztartás vezetéséig és a gyereknevelésig nem pontosan ez, de tekintsünk most ettől el.
A nők egyszerűen nem tudják levetkőzni ezt a királyfi-váró sztereotípiát. Ha meg nem jön sokáig, csak amolyan középszerű, egy kis birodalomból, kis kaliberrel, kis életcélokkal, sérült lélekkel, használtan, akkor elhatározzuk, hogy megmentjük, vagy ami a legfőbb életcélunk lesz rövid időn belül: megváltoztatjuk. De a férfi nem egy agyagtömb, amit gyúrogatva formálgathatunk és a végén a kemencében kisütve pontosan olyan lesz, amilyennek kigondoltuk ezer éve, kislánykorunkban. Nem fog megváltozni a kedvünkért, nem lesz rendszeretőbb, vásárlásaink iránt maximálisan érdeklődő, és ahogy reklámban is látjuk, hogy kis megfázáskor helikopteren érkezik Mr. Tökéletes, na, az nem lesz soha.
De mi nagyon igyekszünk. Neveljük, gyötörjük, prédikálunk neki nap, mint nap. Követeljük a figyelmét, azt, hogy lelkizzen velünk, uram bocsá’ beszélgessen velünk órákon át, figyelmesen hallgassa 20 dkg fogyásunk történetét, a szomszéd kicsapongásait, de ha elromlott a fűnyíró, azt azonnal javítsa meg. Előtte a polcot szerelje fel, állítsa be a telefonunkat, amit megint valahogy elállítottunk, sétáljon velünk, vigye a gyereket a különórára… Szóval elvárunk egymillió dolgot. Túl sokat.
Nagyon sokáig nem válik a legtöbb nő. Évekig, évtizedekig kínlódik, bár tudja, hogy már nem házasságban él. Csak társsal, aki vele egy háztartásban él, unja őt és fordítva. Minden visszatartja. Legfőképpen a gyávaság, hiszen változtatni nehéz. Magyarázatokat keres, okokat arra, hogy miért maradjon, hiszen a többi férfi sem más. Mindegyikben lesz majd hiba, meg ott vannak a gyerekek, a közös hitel, a ház, minden, ami az életünk része.
Kapaszkodik a múlt nem létező képeibe, mert voltak szebb napok, voltak mosoly-órák,
amikor ő volt a legszebb, amikor miatta sütött szebben a nap a férfi szívében. De már
beborult.
Egy napon azt vesszük észre, hogy már aligha vagyunk fontosak. Évek óta elmaradtak a virágcsokrok, ha egyáltalán voltak.
Egyszer, amikor én is keserűen a virág után ácsingóztam, mert a sok amerikai film átmosta az agyam, azt a választ kaptam, hogy a virág drága mulatság és két nap alatt ki lehet dobni, mert elhervad, kvázi értelmetlen. Ekkor, hogy mentsem a cseppet sem találékony úr
helyzetét, annyit mondtam, szedjen vadvirágot. Csak ki kell szállni a kocsiból és pillanatok alatt meglesz a csodás kis csokor. Erre hangosan felnevetett. Azt mondta, gondoljam csak el, most szólnának az arra jövők, ahogy őt a mezőn látnák, amint virágokat kapkod össze.
Mindenki rajta röhögne. A férfiak esetleg, de minden nő, aki a kocsi ablakából kinézne és egy virágot szedő férfit látna, szörnyen irigyelne látatlanban engem, akiért ilyesmit
megtesznek… Elárulom: vadvirágcsokor azóta sem érkezett.
A nő akkor is nehezen válik, ha megcsalják. Nem egyszer, ha folyamatosan, ha többször, ha megalázzák, ha elnyomják. Megbocsájt, elnéz, nem vesz tudomást a helyzetről. Hibáztatja legfőképp önmagát, azután a külvilágot, természetesen a ribancot is, aki betolakodott a képbe, a férjet legritkábban. ….fél a sarkára állni, fél attól, hogy nem kell majd senkinek, mert már egyszer csúfos kudarc érte. Fél, mert feleségként csődöt mondott. Mert így hiszi. De az életben nem csak feleségek vagyunk, hanem emberek, nők, anyák, társak, barátok.
Csak erről gondosan elfeledkezünk a házasságban. Vagy háttérbe szorítjuk.
Mégis a nők kezdeményezik a válások többségét. Ha besokallnak… De legfőképpen akkor, ha szerelmesek lesznek. Ha érzik az új jövő ígéretét. Ekkor lesznek merészek, újak, lefogynak, edzeni kezdenek, öntudatossá válnak…. Mert ezt hozza a szerelem, ahogy annak idején is emiatt mentek férjhez, csak az érzés lassan köddé vált.
