Kevés egy olyan nő lehet az irodalomban, aki három jelentős költő múzsája is lehetett élete során.
Flóráról mindenki tudja, hiszen megtanulta az iskolában, hogy József Attila utolsó szerelme volt, ám ő ezt a szerelmet nem viszonozta, mégis neki ígérte magát, mert sajnálta a nagybeteg költőt. 1937-ben a fiatal, nagyon csinos és okos lány szíve Illyés Gyuláért dobogott, aki házasságban élt, ezért elnyomta érzelmeit, megpróbált nem gondolni a férfira, akiről azt gondolta, élete végéig hű társa lesz, és fordítva. A közvélemény sokáig nem bocsátotta meg Illyésnek, hogy „elszerette” Flórát, mert sokan úgy vélték, hogy József Attila megmenekülhetett volna a haláltól, ha végre van mellette egy olyan nő, akit csodál és szeret, aki viszontszereti őt. Ám nem ez történt. A költő halála annyira megviselte, hogy egy ideig azon gondolkodott, hogy elhagyja az országot, és Brazíliában telepedik le, de a szerelem, amely egy másik költőhöz fűzte, végül maradásra bírta. Illyés elvált és 1939-ben feleségül vette Flórát, aki pszichológusként is jelentős eredményeket ért el később. „Az egyetlen nő, akinek keresztnevét nem írhatom versbe. Korosztályom legnevesebb költője tette rá kezét” – írta naplójába.
Flóra múzsasága azonban ezennel nem ért véget. Azt azonban el kell mondani róla, hogy nem ez volt életének legfőbb érdeme. Ő lett a magyarországi gyógypedagógiai pszichológia megalapozója, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola nagy tiszteletben álló főigazgatója.
Ezzel egyidejűleg meg kell említenünk Szabó Lőrincet, akinek szerelmi élete nem volt mindennapi. Szinte párhuzamosan két házasságot tartott fenn. A második természetesen szerelmi viszony volt, de huszonöt évig tartott, amely a szerető, Korzáti Erzsébet öngyilkosságával végződött. A költő szoros barátságot ápolt Illyés Gyulával, aki mindvégig támogatta őt. 1945 óta pedig a legjobb barátok voltak. Az irodalmi világban köztudomású, hogy Szabó Lőrinc mennyi mindent köszönhet Illyés Gyulának. Először is ő mentette meg ellenségeinek bosszújától. Szabó Lőrinc újságírói tevékenységével és költészetével egyaránt bőven kínált maga ellen támadási felületet, különösen a háború évei alatt. Négyszer ült vizsgálati fogságban, négyszer szabadították ki. A két házaspár sok időt töltött együtt, és mindvégig tudtak a költő viharos szerelmi életéről, olykor segítették is szűkölködésében. Első szívinfarktusa 1951. október 11-én éppen Illyés Gyuláék tihanyi házában érte. Illyés segített a gyógyításban éppúgy, mint a kórtörténet vezetésében.
Hogy Kozmutza Flóra és Szabó Lőrinc szerelme mikor kezdődhetett, nem tudjuk pontosan, de az biztos, hogy valamikor az ötvenes évek elején. Hogy ez mekkora árulás volt a barát, mindenkori támogató felé, hangsúlyoznunk sem kell. Ha belegondolunk abba, hogy Flóra asszony, aki ekkor 48 éves volt, tudott a költő csapodárságáról, szerelmi étvágyáról, és nem rettent vissza- Ekkor már egy 12 éves kislány édesanyja volt, és biztos lehetett benne, hogy ha kiderül a titok, tragédiával végződik. Az utókor megítélése szerint bizonyára Illyés öngyilkosságával végződött volna, bár sokan pletykáltak arról is, hogy a költő a kor neves színésznőjével, Mészáros Ágival tartott fent szerelmi kapcsolatot.
Szabó Lőrinc is érezhette a felettük lebegő vész árnyékát. 1953. szeptember 17-én írt, cím nélkül maradt versében bevallotta magának:
„Rendetlenség, aljasság dúl szívünkben:
Másé vagy; én is; halál volna, ha
Megsejtenénk viszonyunk valaha”
Valószínűleg, az utókornak se kívánták feltárni a viszonyt, ezért minden levelet, naplójegyzetet megsemmisítettek, de üzenetek, gyorsírással lejegyzett mondatok, vázlatok maradtak, amelynek nyomán mégiscsak fény derült a kapcsolatra.
Mindenesetre Kozmutza Flóra vállalta a kockázatot, és találkozgatott férje legjobb barátjával, miközben sorra születtek a szebbnél szebb versek, amelyeknek ő volt az ihletője. Belegondolni se egyszerű, hogy ő, akinek volt rálátása a költő viselkedésére, aki jól ismerte őt, házastársát és egykori szerelmét is, hagyta magát elbűvölni. Ebből is látszik, hogy a szerelem, valóban őrült érzés, és mindannak, aki nincs benne, érthetetlen és ez esetben döbbenetes is. A lebukástól való félelem és a bűntudat korántsem csak az asszonyt, hanem verseinek tanúsága szerint a szerelmi ügyekben korábban meglehetős gátlástalanságot tanúsító Szabó Lőrincet is nyomasztotta.
Szabó Lőrinc kiváló költő volt, bár az olvasó néha azt hiheti, hogy minden, amit tett, azért is született, hogy megörökíthesse versben. Mindenesetre nem volt semmi, ami meggátolta volna, hogy szerelmeit beteljesíthesse.
„1955 és 1957 közt sajátos munkakapcsolat alakult ki közöttük: a költő diktálni kezdte Flóra asszonynak a verseinek keletkezéstörténetére vonatkozó emlékeit, s ezeket Flóra (ahogy később férjének naplóit) legépelte, és ezzel nagy szolgálatot tett a magyar irodalomnak. A kéziratot 1989-ben – névtelenségben maradva, önzetlenül – átadta Szabó Lőrinc gyermekeinek, ők pedig a Magvető Könyvkiadónak.”
Szabó Lőrinc 1957-ben hunyt el, Flóra asszony pedig Illyés társa maradt, és munkájában is csak asszonynevét, az Illyés Gyulánét használta. 44 évig éltek együtt, költő depressziója nem könnyítette meg az életüket.
„Csöndes, visszahúzódó természet volt. Ez azért különösen érdekes, mert hallatlanul dinamikus személyiség volt. Nagy munkabírását és kiemelkedő teljesítményeit szerintem visszafogott és a munkára fordított energiájának köszönhette. Apám volt az életének a tengelye. Apám nem írt írógéppel. Házasságuk után rendszeresen anyám gépelte le apám kéziratait, életük során ott volt vele minden fontos eseményen, valódi szellemi társa volt. Anyám nagyon keveset aludt. Az írógépet este kivitte a konyhába, még most is a fülemben van a billentyűk kattogása, ahogy éjszakákba nyúlóan gépeli apám kéziratait. Emellett ellátta a főiskolai munkáját.” – írta róla a lányuk, Mária.
1995-ben 89 évesen hunyt el, 12 évvel férje halála után, akinek hagyatékát élete végéig gondozta.
Kép forrása: Pinterest
