Mi ketten a világ ellen…Talán ez jellemezné legjobban az elmúlt évünket. Nem volt könnyű év, de megerősített bennünket. Meg kellett birkóznom minden évszakban anyukám hiányával. Elmúlt nélküle a karácsony, a születésnapja, az enyém is, nem ismerhette meg Alexet, és azt se tudhatja már, hogy tisztában vagyok apám kilétével, de ez nem hagyott mély nyomot bennem. Pedig Keresztes Vilmos igyekszik.
Tudom, hogy benne volt a keze életem első divatbemutatójában is, ami nem volt világszenzáció, de arra jó volt, hogy felfigyeljenek rám. Amikor a hatalmas gyárcsarnokban, amit találtunk, és átalakítottunk divatszentéllyé, nem is akárhogyan, megszólított egy nő, és nem voltam biztos benne, hogy tényleg az-e, akinek gondolom, éreztem, hogy szerencsém lesz. Ez a gyönyörű nő nem volt más, mint a csodaszép modell, Epres Panni, és azt mondta, fel ne adjam, a ruháimban sok lehetőség van. Ahogy megszólított, remegni kezdett a lábam. Istenem, ha egyszer megérném, hogy az én ruhámba bújjon, gondoltam idegesen, erre mintha olvasott volna a gondolataimban, hozzátette, hogy szívesen venne tőlem valamit, és majd világgá kürtöli, ki is vagyok. Egyszerűen fel nem foghattam, miért ennyire jó hozzám, de csak köszönetet mondtam neki fülig szájjal és boldog voltam, amennyire egy kezdő csak lehet. Alex azt se tudta, hová legyen a rajongástól. Ha nem láttam volna, el se hittem volna, hogy ennyire kedves és támogató, bár megszokhattam volna. És ő tényleg nem az apja, vagyis az apám. Iszonyú ezt mondani, de igaz.
Közben megismerkedtem Jane-nel is, akit valaha Alexnek szántak, de a lányról kiderült, hogy esze ágában sincs férjhez menni, még kapcsolatra se vágyik, annyira elmerült rokonsága életének felgöngyölítésében. Jane amellett, hogy gyönyörű, rendkívül segítőkész és vidám ember. Azonnal megkedveltük egymást, és volt, hogy együtt kutakodtunk a levéltárban, vagy ellátogattunk a Haller utcába, ahol a rokonai éltek valaha. Már szinte semmi nyomuk nem maradt, mégis jó volt visszamenni a múltba azáltal, hogy nagyon, de nagyon öreg férfiakkal és asszonyokkal beszélgettünk, akik el-elkalandoztak a beszédben, és végül semmiben nem tudtak segíteni.
Alexékhez nem járunk. Anyja nem szívlel engem. Megértem. El se tudom képzelni, milyen érzés lehet neki látni azt, akinek az anyját szerette a férje őelőtte. Ám ezt leszámítva, mi boldogok vagyunk. Hogy szabad-e ilyet mondani, nem érdekel. Azok vagyunk. Mindketten dolgozunk, nekem lett egy új állásom egy varrodában, ahol sokat tanulok. Nem keresek fergetegesen, de nem szűkölködöm. Egy kis lakást bérelünk Óbudán, és egyelőre szóba se került, hogy nagyobb kellene. Gyereket se tervezünk, még jó kettesben.
Apám állítólag a fejsérülése óta nem tart szeretőt. A régit se jelentette fel a támadásért, sőt tagadja, hogy köze volt hozzá. No, angyal azért nem lett belőle, de mintha lehiggadt volna, bár én vicces szerelmem szerint sokkal prózaibb oka van, hogy nem nőzik: potenciazavarral küzd, amit persze nem kürtöl világgá. Ez elég muris, és talán elégtételt is éreznék, ha nem jutna eszembe folyton, hogy ő az apám.
Életünkben a közös pillantok a legjobbak. Voltunk pár hetet Máltán, ami csodálatos volt. Karácsonykor, szentestén azonban kettesben maradtunk, előtte egy héttel azonban meglátogattuk Mari nénit, aki panaszkodott, hogy elhanyagoljuk. Hó nem esett, de azért a falu főterén jólesett forralt bort inni, és elvegyülni a sokaságban, mert pár napig igazi vásár volt. Valahonnan még birkákat és egy szamarat is hoztak, volt kecske és pár tyúk is a jászol körül. Ez utóbbin sokat mulattunk, mert valahogy nem fért össze, hogy az agyag kis Jézus fejére felszálljon az egyik. A kicsik azonban élvezték.
Ha nagyon giccses akarok lenni, elmondhatom, hogy átcsókolóztuk magunkat az új évbe. És tényleg! Álmomban se hittem volna, hogy lesz-e egy ember, akivel ennyire jó lesz beszélgetni, főzni és szerelmeskedni.
Hogy a világ mit gondol erről, bennünket nem izgat. Hogy Alex anyja képes lesz-e valaha nem fintorogni, ha rólam van szó, az se érdekel, ahogy apám se, akinek, ha egyszer lesznek unokái, akkor biztosan jobb embernek kell lennie, mint eddig. Mi meg akarunk maradni egymásnak családi jóváhagyás nélkül is. A karmát ezennel megszakítjuk, és be fogjuk bizonyítani, hogy szüleink vétke nem hathat már az életünkre.
Alex erre a mondatomra felnevet. Kicsit előreszaladtál, nem, kérdi somolyogva. Megrázom a fejem, szorosan a nyakába fúrom az arcom, és közlöm, hogy még véletlenül se. Van olyan szerelem, ami mindenre képes… Bólogat, aztán kibuggyan belőle:
– És még te mered állítani, hogy utálod a romantikát? Lili, te nem ismered magad. Ugye tudod?
Játékosan megfenyegetem, és csendben, magamban elismerem, hogy igaza van. Hangosan azonban tiltakozom.
– A romantika nem más, mint giccs…– közlöm határozottan.
– Aha! – vigyorog elégedetten. – Az… giccs.
És tényleg itt a vége…
