Nomen est omen – A név maga az ember

“A Kárpát-medencébe érkező magyarság egyelemű személyneveket viselt, amelyek általában az illető személy sajátos adottságaira, egyéni körülményeire (testi tulajdonságok, rokoni viszonyok, totemisztikus kapcsolatok, jellemnevek, tiszteleti nevek, gúnynevek) utaltak. Ez a névadási gyakorlat a kereszténység felvétele utáni első évszázadokban is domináns maradt, és az egyház által adott nevek (keresztnevek) mellett vagy helyett használatban maradt. Ajtony vezérnek például valószínűleg János volt a kereszténységben felvett neve, de ez feledésbe merült.”

A név kötelez mondjuk, de ilyen esetben főképp a vezetéknévre gondolunk, ritkábban a keresztnévre. Valaha, őseink idejében babonából nem adtak nevet a gyereknek keresztelés előtt, hogy a rossz szellemek ne tudják néven szólítani és elvinni a csecsemőt.

A Kárpát-medencébe érkező magyarság egyelemű személyneveket viselt, amelyek általában az illető személy sajátos adottságaira, egyéni körülményeire (testi tulajdonságok, rokoni viszonyok, totemisztikus kapcsolatok, jellemnevek, tiszteleti nevek, gúnynevek) utaltak. Ez a névadási gyakorlat a kereszténység felvétele utáni első évszázadokban is domináns maradt, és az egyház által adott nevek (keresztnevek) mellett vagy helyett használatban maradt. Ajtony vezérnek például valószínűleg János volt a kereszténységben felvett neve, de ez feledésbe merült.

 
 

A régi magyar személyneveket az alábbiak szerint lehet csoportosítani (a csillaggal jelöltek lehettek férfi és női nevek egyaránt). A nevek mai helyesírással íródtak:

Testalkatra vonatkozó nevek:

Férfinevek: Kisid-Küsid*, Nagy, Nagyod, Erő, Erős, Erőka, Hitvánd* (lehetett óvónév is), Keménd, Csepke*, Kurta*, Gyenge*

Nemre, rokoni viszonyra, anyaságra utaló nevek: 

Férfinevek: Ős, Ősa, Őse, Ösöd, Ösön, Fiad, Fiacs, Fiacsa, Árva, Árvád, Vőd.

Női nevek: Leáncs, Emese, Emlő, Edlelmes (ellő, szülő), Mag, Maga, Madg, Magcsa, Magics, Magó, Meddő.

Testrésznevek:

Főd (fejecske), Szem, Szemd~Szend, Szeme*, Szema*, Füles, Orrod, Szakál, Hajad, Bél (ekkor még a jelentése: belső rész, szív), Béld, Béla, Csonta, Tetemeh (a tetem ekkor még csontot jelentett)

Haj- és bőrszínre utaló nevek:

Férfinevek: Fekete, Feketéd, Kese, Keséd (hirtelenszőke), Sződ, Szőke, Vörös, Fehér, Fehéra*, Fehérsa, Fejércse, Fejércsa, Tar (kopasz), Tarsa, Tarcsa, Tarka.

Női nevek: Pirohta, Pirit, Szüga, Szürke, Szina, Szinta, Szinicsa, Színes.

Egyéb testi tulajdonságra vagy fogyatkozásra utaló nevek:

Férfinevek: Szép*, Szépe*, Csuda*, Csúnya*, Vak, Vaka, Csipa. Finta (fitos orrú), Fintor, Csorba (csorba fogú), Bal, Balog (balkezes), Sükete, Döge*.

Női nevek: Szépa, Szépasszony, Gyönyörű, Drága, Csunyus, Kandi, Topa (ügyetlen, hibás), Tompa (észbeli fogyatékosságra utalhat).

Életkorra utaló nevek

Hős, Hőse, Hősed (ifjú), Legény, Vénes

Jellemre, lelki tulajdonságra utaló nevek:

Férfinevek: Égető, Szökő (szökevény), Késő, Későd, Váró, Várós, Hamard, Féltő, Tagadó, Bízó, Bizatlan (bizalmatlan vagy megbízhatatlan), Hisz, Nemhisz, Nemhű, Hitlen, Nyugalom, Hatalmas, Szerető*, Szerelmes*, Örömed, Örömes*, Szomorú*, Keserű, Haragos, Bosszú, Hazug, Hazuga, Álnok, Jód (jó), Jóember, Jámbor, Jólegény, Gonoszd, Buta, Tanács, Utáló.

Női nevek: Jóleány (később Jolán alakban újították fel), Szentő, Szente (jámbor, vallásos), Csala (csábító, csalogató), Sebe (gyors), Játék, Csodáló.

Bóknevek:

A bókneveket főleg úrnők viselték: Aranka, Gyöngy, Gyöngyöd, Gyöngyös, Sáfely (zafír), Balzsam, Bíbor, Tükör, Virág, Rózsa, Liliom, Viola.

Állatnevek:

Egy része totemnév, más részük szimbolikus hasonlítás vagy foglalkozásra utaló állatnév: Sólyom, Ölyves, Kaba, Kánya, Hollód, Karuly (karvaly), Keselőd, Baglyad, Csina* (csikó), Ebed, Ebedi, Kölked, Agárd, Cenk~Cenke (kutyakölyök), Lovadi, Bika, Disznód, Ártánd, Ravasz (ekkor még róka volt a jelentése), Farkas, Fene (vadkan), Nyuszt*, Medve, Borz, Hörcsög, Nyulad, Madár, Tyúka, Tyúkod (ekkor még nem különült a háziszárnyasok elnevezése nemek szerint), Kakasd, Galamb, Galambos, Galambod, Csóka*, Csókád, Rigó, Gödény (pelikán), Kárász, Sügér, Süllő, Csuka, Csík (halászok neve), Bogár, Bogárd.

Török eredetűek a Teke-Tege, Taja, Ula.

Női nevek: Csikó, Tyúk, Ünő, Nyest-Nyeste, Hölgyasszony (a hölgy eredetileg a hermelin neve). Ezek a nevek főleg úrnők nevei voltak.

Növénynevek:

Somos, Som, Somod, Somogy, Kökénd, Zab, Kölesd, Mohar, Bab, Babszem, Mag, Bot.

Női a nevek a bóknevek csoportban említetteken kívül a Gilvád (gombafaj), Cseperke, Mogyoróka, Szilvás, Eperjes, Szőlő. Ezek főleg szolgálók nevei.

Ásványnevek:

Keve (kő+e képző), Reze, Rezed, Vas, Vasad.

Cselekvést, történést kifejező nevek:

Látó, Adó, Kérő, Nyerő, Lükő, Csípő, Ütő, Bőgő, Leső, Kapó, Nyúzó, Aratás, Szabás, Futás, Szállás, Akadás, Fúrás, Harapás, Látomás, Hallomás, Adomás, Maradék.

Akkoriban az -ás, -és képző jelentése -ó, -ő volt (azaz a folyamatos melléknévi igenévhez hasonló jelentésű szavakat képzett) vagyis az előbbiek jelentése inkább arató, szabó, futó, stb.

Forrás: feladat.fandom.com

Ma egyértelműen az a cél, hogy minél egyedibb és ritkább neve legyen a gyereknek. Olyasféle nevek kerülnek előtérbe, amelyről gyakran nem tudjuk, fiút vagy lányt rejtenek, és nem számít sokaknak, hogy könnyen kiejthető vagy megjegyezhető lesz-e, ahogy az sem, illik-e a vezetéknévhez. Ezért van az, hogy divatba jönnek a sorozatban szereplők nevei, és egy rakás török név kerül be a névjegyzékbe, lásd: Hürrem, Szulejmán, Gülfem vagy Zulfikár. De egyre gyakoribb a Kovács Ruben, a Szabó Noel és az Nagy Ajsa, Aida, Eperke, Szamóca, Napsugár és Őzike. Feldolgozhatatlan tény, hogy a Rege, Csejte, Lille, Holló, Merse, Pentele hogyan fog majd akkor hangzani, ha a viselője idősebb lesz, bácsivá, nénivé alakul.

Nem biztos, hogy a régi István, János, Miklós, András annyira rossz választás, de természetesen a mai kor embere nem értékeli a hagyományos elnevezéseket, amihez szíve joga van. Ezért ma alig van Ildikó, Judit, Anikó vagy Ágnes. Annál több Luca, Léna, Mira vagy Zoé. Néha nehéz megérteni a szülők választását, mert mondhatjuk bátran, egyesek saját gyereküknek okoznak kellemetlen perceket, éveket azzal, hogy gúnyolódás céltáblájává teszik őket. A hagyományos Péter, Tamás, Gábor talán még nem tűnt el teljesen, de már alig ismerünk Mária, Erzsébet vagy Zsuzsanna nevű gyereket. Helyette van Annaróza, Annabella, Hanna, Tiffani és Dzsenifer bőséggel, nem beszélve a Vazulról, Vidről vagy Csekéről.

Mindenkinek joga van úgy dönteni, ahogy kedve tartja, de talán hasznos lenne, ha olykor a gyerek érdekeit is szem előtt tartanák a szülők, hiszen senki 18 éves kora előtt nem szabadulhat meg attól, amit ráragasztottak. Hogy lesz-e még valaha Félix, Vilmos, Endre vagy Lenke és Enikő Magyarországon, nem lehet tudni. Mindenesetre jó lenne, ha ezek a nevek se mennének a süllyesztőbe.

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here