Nóra okos. Mindenki mondja neki, és ha nem mondaná, ő akkor is tudná. Híres ember lesz belőle, aki sokat fog keresni és mindenki róla fog beszélni. Híresebb lesz, mint Einstein és Edison együttvéve. Ismeri őket, mert mérnöknek készül. De az is lehet, hogy majd NASA-nál fog munkát kapni, vagy menő ügyvéd lesz. Már most készen vannak a tervei, pedig csak tízéves. Szeret irányítani, az osztályban ő a vezér, kevesen mondanak neki ellent, inkább elkerülik, pedig tud kedves lenni. Bármikor segít azokon, akik valamiben ügyetlenek, vagy butábbak, mint ő. Igaz, ezért a segítségért feltétlen hűséget vár. Ki is mondja: akkor maradok a barátod, ha megteszed nekem, amit mondok.
Lujzi kiskora óta feltétlen rajongója. Ismeri minden titkát és nem fél zsarolni vele a kis szerencsétlent, aki mindenben felnéz rá. Közli vele, hogy nélküle egy senki lenne, és a többiek nem barátkoznának vele, ha ő nem lenne. Így Lujzi valóban rá van tapadva, mert azt hiszi, csak árnyékában lesz értékes. Pedig nem egyszer alázta meg mások előtt, aztán ha kettesben maradnak kedvesen elmagyarázza neki, hogy nem volt szándékos, és tényleg csak neki akart jót azzal, hogy kimondta, a felsője ronda, a haja meg zsíros. Vannak alkalmak, amikor Lujzi különlegesnek érzi Nóra barátságát. Nem olyankor, amikor mosolyogva súgja neki, hogy tudja, hogy belezúgott Benibe, és ha másnapra nem hozza el neki az aranyfilcet úgymond kipróbálásra, akkor mások is tudni fogják. Számtalanszor a szemébe mondta már, hogy csak miatta van fontos szerepe a lányok között.
Lujzi úgy érzi, Nóra kedveli, mert amikor a többiek gúnyolódnak rajta, főleg, ha nem megy neki a matek, akkor mindig ezt mondja neki: Jaj, Lujzi, olyan béna vagy! De azért szeretünk, legalábbis én. Így megnyugszik, mert nem marad egyedül. Egyedül attól retteg, hogy elveszíti Nóra szeretetét. Ezért ebédnél mindig visz neki vizet, még szalvétát is tesz a tálcájára, és gyakran megkérdi, hogy kéri-e a csokit, amit desszertként kapnak. Egy alkalommal nem tette, hanem Annának adta, mert ő nem hozott uzsonnát, és éhes volt. Hatalmas harag lett belőle. Nóra két napig kerülte, majd odasziszegte az udvaron: nem fogok veled beszélni, ne is igyekezz! Anna csak kihasznál téged, nem szeret, ne gondold! Napokig magányosan ténfergett a szünetekben, és csak a vak nem látta, mennyire szomorú.
Mégse vallja be a tanító néninek, sőt mosolyogni próbál, bár tudja, hogy hazudni ronda dolog. Marika néni meg is kérdezi, hogy biztosan jó-e neki ez a barátság? Nem keresne másikat? Pl. ott az új lány, aki egy hete érkezett, és nem igazán törődik vele senki, pedig kedves és szelíd. A következő szünetben Lujzi odalép Esztihez, és beszédbe elegyedik vele. A szeme sarkában látja, hogy Nóra őket nézi. Tekintete nem sok jóról árulkodik. Attól fél, hogy ki fogja beszélni, de aztán eszébe jut, hogy sokszor megtehette volna, mégse tette. Szeretné, ha megbocsátana neki, ezért ebédnél a túrórudit és az almát is a tálcájára csúsztatja, majd riadtan rámosolyog. A másik kegyesen elfogadja, és amikor feláll, int neki, hogy menjen utána. A mosdóban szembefordul vele, és közli, hogy rajta kívül nem barátkozhat mással. Elvégre az igazi barátság nem osztódik. Ha meg annyira pátyolgatni akarja Annát, a kis hülyét, akkor menjen, vigye az ajándékait is. Lujzi tiltakozik és boldog. Nem, ő nem akar mást, csak hogy Nóra mellett lehessen, hogy megint együtt pusmogjanak a nagyfiúkról, akik elmennek a termük mellett, és odakiáltanak nekik valami ostobaságot, amit nem is ért pontosan. De Nóra felnevet, hátra csapja a fejét, száll a haja, így tudja, hogy mindez rendben van. Ettől egész nap megvidámodik.
Egyik nap Lujzi azt látja, hogy Nóra mással pusmog. Ugyanolyan közel hajol hozzá, ahogy vele szokta, és átkarolja, ahogy őt, ha nagy titkokat mesél neki. Szíve összeszorul. Hát nem ők a legjobb barátnők? Mi változott előző nap óta? Megkérdezni nem meri, inkább üldögél a padon és úgy tesz, mintha olvasna. A betűk táncolnak a szeme előtt, sírhatnékja van. Aznap este nem ír neki, nem hívja, és nem várja meg suli után, hogy együtt menjenek haza a kacskaringós úton, amit mindketten szeretnek.
Először megkönnyebbül, mert az érzés nem olyan rossz. Csak később válik azzá. Olyan, mintha eldobták volna őt. Mintha sose számított volna. Tudja, hogy rosszul bánt vele, azt is, hogy jobb lesz neki nélküle, mégse boldog. Tényleg jobb lesz? Mi lesz, ha valóban senki nem áll majd szóba vele ezután? Ezer kérdés lüktet az agyában: Nem hiányzom neki? Mit csináltam rosszul? Ha más barátot keres, akkor én nem számítottam? Buta vagyok, azért?
Másnap, harmadnap se változik a helyzet. Sőt Nóra megkéri a tanító nénit, hadd ülhessen Mira mellé, mindketten felvételizni akarnak és könnyebb, ha egymást segítik mindenben. A tanító néni mosolyogva belemegy. Tetszik neki, hogy két okos lány segíteni akarja egymást. Lujzi tekintete Nóra arcára téved, de az ő arca rezzenéstelen. Úgy tesz, mintha üvegből lenne. Amikor szünetben odamegy hozzá, csak annyit mond, nem ér rá a hülyeségeire. Lujzi legszívesebben világgá menne, annyira lüktet a szíve fájdalmában. Ennyi volt az évek óta tartó barátság? Úgy néz ki, igen, és lám, az élet megy tovább, a többiek nem törődnek velük, egyedül Mira nevetgél hangosan és végtelenül büszke. Őt választotta az osztály legmenőbbje és lepattintotta a kis butát, aki soha nem fog bejutni matekra, mert még a szorzótábla is gond neki. Szerencsétlen. De hát utcaseprőnek is kell lennie valakinek, mondja sokszor a tanító néni, ha haragszik. Mennyire igaza van!
Nóra elemében van, otthon nem szidták meg napok óta. Minden dolgozata száz százalékos, apja nem csóválja a fejét, anyja pedig nem rikácsolja, hogy mi a fenét csinál a szobájában, ha nem tanul, mert azt már ne állítsa, hogy zavarták a kicsik, hiszen a közelébe se engedi a testvéreit. Mégis lesz belőled valami, mondja az apja. Amikor négyeseket vitt haza, nem volt vele ilyen kedves. Épp csak rápillantott, és közölte, nem ér rá vele foglalkozni, mert nem látja értelmét. Majd akkor jöjjön, ha valóban igyekezni fog, addig meg szedje össze magát, különben tud jó állást neki a Nyugatiban a vécésnéni mellett. Nem viccelt. Hangja és arca komor volt, sőt mi több, rideg.
Hetekkel később az udvaron Lujzi váratlanul Nórára pillant épp akkor, amikor ő rá. Szemében nincs harag, de bűntudat sem. Csak egy apró, jéghideg villanás, ami mosoly akart volna lenni? Nem tudja. Ekkor mély levegőt vesz és elfordítja a fejét. Évek óta először néz másfelé. Először hiszi el, hogy joga van önállóan dönteni. Még hallja, amint Nóra lehülyézi Mirát, és gúnyosan hozzáteszi, hogy ciki a viselkedése, de a cipője is. Ekkor jön rá, hogy nem vele volt a baj. Mira épp azt kapja, amit ő. Nóra vele is ugyanúgy viselkedik, ahogy vele. De már nem őt irányítja, hanem új áldozatát. Felemeli a fejét, és tiszta szívből felnevet. Könnyedén, szabadon, ahogy a tavaszi szél, amikor elfújja a vihart hozó felhők sorát.
Kép forrása: Pinterest
