„Sajnos napjainkra a karácsony „szigetnap” lett. Egy olyan ritka állomása az évnek, amikor megpróbálunk úgy élni és viselkedni, ahogyan egyébként az egész évben kellene.”
(Bíró László)
Lassan megszoktuk, hogy a plázák már novembertől karácsonyi dalokat játszanak. A karácsonyfa látványa se hoz már lázba bennünket egy hónappal az ünnep előtt, sőt egyre inkább veszít a jelentőségéből. Vajon mi történik az emberekkel, hogy minden fényt, varázst, örömöt már sokkal korábban meg akarnak élni, minthogy ideje lenne?
Észrevehető manapság, hogy egyre kevésbé tudunk várni. A várakozás negatív felhangú lett, mert a most azonnal, de rögtön-világot éljük, és ez alól a karácsony se kivétel. Mind tudjuk, hogy a karácsony hatalmas üzlet. Az se újdonság, hogy nem amiatt a két nap miatt vásárolunk ész nélkül. A csapda minden évben adott, és mi emelet fővel belesétálunk.
A karácsony ünnepe, Jézus születése, vagy ahogy régen mondták, a téli napforduló, szinte el is felejtődik, ha csak a külsőségekre figyelünk. Márpedig manapság azok a legfontosabbak. Az adventi időszakból, ami a várakozás, elmélyülés, befelé fordulás ideje, szinte alig maradt valami, mert a ma embere egyre nehezebben viseli el saját magát, a gondolatait és az érzéseit. Ehelyett azt mutatja meg látványosan, hogy boldog, hogy neki milyen a lakása, hogy mekkora az összhang a családban, és hogy mit tud sütni-főzni. Sokan nagy büszkén közlik, hogy márpedig ők szeretik a karácsonyfák fényeit, ezért díszítik fel a fát hetekkel korábban, és aztán hagyják kis túlzással húsvétig, pedig épp ezáltal veszik el a lényeg.
Mindent akkor, amikor ideje van… Hozhatnánk erre olyan példákat is, hogy már tavasszal kirakjuk a medencét, mert csak lesz nyár egyszer, és télen is felvesszük a rövidnadrágot, mert mi abban érezzük jól magunkat. Mindez persze nem lehetetlen, csak jól jelzi, hogy a ma emberének milyen örömtelen az élete. Többek között azért is, mert önmagának teszi azzá. Most ne beszéljünk a körülményekről, a gazdasági helyzetről és a szegénységről, nem mintha elhanyagolható lenne, de azzal, hogy folyton az események elé fut, megfosztja magát a jó érzésektől.
A karácsonynak, amit a szeretet ünnepének nevezünk, nem a vásárlás és a kifelé mutogatás ünnepének kellene lenni. Ideje van a fa érkezésének, hozza azt az angyalka vagy a Jézuska, vagy díszítse közösen a család. A nyálas amerikai filmek megtették a hatásukat, egyre többen úgy képzelik, hogy fél Amerika Hálaadás után mást se csinál, csak a karácsonyra készül. Van ebben valami, de ott se szól másról, csak arról, milyen lesz a lakásuk, a házuk külső díszítése, és hogy képesek lesznek-e megvenni mindent, amit csak szeretnének.
És mi van a lélekkel? Mi van azzal a fénnyel, amit belül kellene éreznünk? Hol van az a szeretet, jótékonykodás, ami csak decemberben tör ránk, mert akkor észrevesszük, ha valaki fázik vagy éhes? Vajon januárban vagy februárban mi lesz a hideggel és az éhséggel?
Szinte nyár volt a napokban, de ebből a nyárból beleugrunk a havas karácsonyi álomba, pedig lenne még ősz, búcsúznak a fák, a természet teszi a dolgát, és a hóról meg annyit, hogy lassan csak régi filmeken és képeslapokon látunk már szánkózó gyerekeket.
A szeretet ünnepe nem kétnapos. Ha százkettő lenne, akkor is kevés lenne, mert hiába gyűlik össze a család, ha máskor öljük egymást, hiába veszünk bármit is, ha utána évekig törlesszük a hitelt, mindeközben nem tanítjuk meg gyerekeinknek, hogy a fa alá nem ajándéktenger kell, hanem odafigyelés és törődés. A drón, ami 300 ezer, sose pótolja az esti mesélést, a simogatást, és a közös játékot. Becsaphatjuk magunkat égőkkel, gyertyafénnyel, plafonig érő fákkal, amiket okvetlenül meg kell mutatnunk a közösségi oldalakon, ha belül üresség és szürkeség van.
Milyen nagyszerű lenne, ha ebben az ingatag világban, amikor az élet csak egy tollvonással elintézhető, lenne arra időnk és lehetőségünk, hogy törődjünk szüleinkkel, gyerekeinkkel, (nem anyagi értelemben!), azokkal, akik rászorulnak, és nem utolsósorban önmagunkkal, mert bőven van mire figyelnünk. A világ sose lesz jobb és szebb hely, még karácsonykor se, ha mi nem leszünk jobbak benne, és nem akarunk változtatni önmagunkon.
Kép forrása: Pinterest
