Szép jó reggelt!
Normális az, ha nem szeretnék csapatjátékos lenni, mert remekül elvagyok magamban is? Sem munkahelyi csapatban, sem párkapcsolati csapatban, sem családi csapatban? Zárójelben jegyzem meg, hogy mindenért halás, optimista, életszerető, 46 éves, 20 év után elvált kreatív nő vagyok.
A társadalmi elvárások, tradíciók stb… miatt sokáig küzdöttem ellene, de mára arra jutottam, hogy nincs kedvem másokhoz igazodni, alkalmazkodni. Egyedül vagyok boldog.
Zárójel: mondom ezt úgy, hogy mindig is népszerű és csinos voltam, nincs bennem frusztráció.
Üdvözlettel:
Tünde
Kedves Tünde!
Az első és legfontosabb, amit meg kell említenem: általában az számít normálisnak, amiről mi úgy döntünk, hogy az. Természetesen ezt szükségszerűen hozzáigazítjuk a külvilághoz, de ha nagyon eltér az általunk normálisnak vélt viselkedés az átlagtól, akkor azt jó esetben úgyis észrevesszük. : )
Az, hogy Ön úgy érzi, hogy jelenleg sokkal jobban érzi magát egyedül, a saját maga uraként, az teljesen érthető érzés. Húsz év házasság után a felszabadultság azt jelzi, hogy habár biztosan nehéz, de jó döntés volt az elválás. Most szabad lehet, nem kell más emberhez alkalmazkodni, sokkal többet tud saját magával foglalkozni, ez valami egészen új élményként jelenik meg a hétköznapjaiban.
A kérdés az, hogy ez az állapot vajon korábban is megvolt-e, megmarad-e, vagy egy hosszú időszak után jelentkező átmeneti időszak, amikor az egyedüllét pozitív aspektusai előtérbe kerülnek?
Hosszú folyamat, mire feldolgozzuk egy kapcsolat végét. Megvannak ennek a szakaszai, feltételezhetően ezeken Ön is mind átesett. A feldolgozási folyamat végét az elfogadás után a felszabadultság követi. Lehetséges, hogy amit érez, az ennek tudható be?
Előfordulhat az is, hogy Ön is az introvertáltak táborát erősíti, ezért sokkal többre értékeli az egyedül, nyugalomban és csendben töltött időt. Ez egy személyiségvonás, ami életünk során nem igazán változtatható meg. Ha ez így van, akkor el kell fogadni – ne akarjon olyan (társadalmi) elvárásoknak megfelelni, amelyek Önt frusztrálják, s nem kényelmesek.
Érezze jól magát a bőrében, de ha lehet ne töltsön túl sok időt egyedül. Sokat emlegetett mondás az, hogy az ember társas lény. A saját határain belül próbálja meg megtalálni azokat az embereket, akikre számíthat, s akik Önt olyannak fogadják el, amilyen. Többet ér két ilyen barát, mint tíz felületes ismeretség.
Üdvözlettel:
Kajos Dorka
