Ha már a Szex és New York volt a porondon a napokban…
Nem szórakoztató, és nem vicces. A történet lapos, unalmas, és azon túl, hogy a néző (lásd én!) nagy nehezen feldolgozza a szereplők öregedését, alig történik valami. Újra itt van Carrie, akinek mindegy hány éves, a reakciói infantilisek, grimaszai szintén, és ami jól állt neki 30 évesen, hatvan felé nem annyira. Semmi az égadta világon nem izgatja annyira, mint az, hogy magassarkút hordhasson, mert hosszú évek alatt sem tudta feldolgozni, hogy alacsony. Legyen, ettől még akár mulatságos is lehetne.
Szegény Mr. Biget is elintézik villámgyorsan, és Carrie, akitől azt várnánk, mélyebben érez, egyszerűen többet törődik a lakása falának színével, mint magával a Nagy Őnek az elvesztésével. Podcastja pocsék, mert az új világ mintha semmivel se lenne elfoglalva, mint azzal, hogy hogyan legyen mindenki trágár, közönséges, és mondja ki azt, ami abszolút magánügy lenne: hol szokott maszturbálni. Bosszantó és nevetséges, hogy ez egy beszélgetés témája, még akkor is, ha egy nem bináris valaki vezeti a beszélgetést. Ez is túl van tolva, mert mindenki a podcast vezetőjét sztárolja, aki fürdik a népszerűségben, pedig sekélyes és unalmas. Minden érdekessége abban rejlik, hogy nem tudni, voltaképpen mit és kit akar a világon. Poénjai ócskák, pontosan olyan, amilyenné silányult a 21. század második évtizede.
Mindezek mellett ott van Miranda, aki bár sose volt hétköznapi jelenség, azzá lett. Szegény Steve, aki mindenhogyan szereti, lassan megsüketül, és meg kell birkóznia a ténnyel, hogy felesége elhagyja, mert épp nem tudja, mit akar az élettől, és azt sem, kit. Mindenesetre a lábadozó Carrie konyhájában füvezve „szexelni” a barátnő „főnökével, aki qeer-nek vallja magát, merész és kellemetlen, nem beszélve arról, hogy nem illik Mirandához. Egyszerűen nem abban az életszakaszban van. Fia 17 éves, hazaviszi a barétnőjét, és a családnak úgy kell tennie, mintha az lenne a természetes, hogy a falat majd kidöntve szeretkeznek oltári hangosan. Mondhatja bárki, hogy most a prűd néző beszél belőle, de csak azt tudom mondani, hogy a határtalanság most nem határtalanul jó ötlet.
És még nem esett szó szegény Charlotte-ról, aki az ötvenes évekből maradt itt, és rosszul műtött arcával, mimikájával olyan, mint egy viaszbáb. Két lánya van, pontosabban egy, mert a kisebbik egyszerűen nem érzi lánynak magát. Vannak generációk, akik egyszerűen ezt úgy nevezték, fiús lány, de ma már hasonlót se szabad mondani, sőt el kell fogadni, hogy fiúnéven szólíttatja magát. Charlotte meleg barátja, Anthony mondja ki a nagy igazságot a nagy elfogadással kapcsolatban: hatévesen kutya akart lenni, és még se lehetett kutya… Charlotte próbál jófej lenni, de nem megy neki…A szíve mélyén romantikus, és ő az, aki a szerelmet valóban komolyan veszi. No, meg a hagyományos életet…
Az egész sorozat túltolt, és megcsúfolása annak, ami régen volt. Igen, ki merem mondani. Mert a másik, az eredeti arról szól, hogy mindenki megbeszélte a gondját a barátaival, volt idejük egymásra, most meg Miranda iszik, Charlotte meg majd belegebed abba, hogy előkelő barátai legyenek, akik cseppet sem őszinték.
Samantha személye, aki régen maga volt a bátorság és szókimondás, kifejezetten hiányzik. Úgy emlegetik a sorozatban, mintha meghalt volna, és talán jobb is, hogy nem adta nevét ehhez a kudarchoz, amit a semmitmondó részek jelentenek.
Pár nap múlva jön a folytatás… Azt hiszem, ruhák és cipők ide vagy oda, nem könnyű arra gondolni, hogy az idő mekkorát változott. (Pl. A filmben egy esküvőn ezt mondja valaki: Most megcsókolhatjátok egymást, vagy bármi, ami több lájkot hoz az Instán! – Te magasságos ég! Ez borzalmas, ez hülyeség, ez szánalmas! Nagyon öreg és konzervatív lettem?)
Tucatszor elhangzik a sorozatban, hogy a szereplők nem tudják kik és mit akarnak. Pedig nem ártana már egyszer, ha valaki tisztában lenne önmagával, a képességeivel és az érzelmeivel, legalább olykor-olykor, hogy ne kelljen mindent, de mindent és mindenkit kipróbálnia, hogy rájöjjön, ő az, akit a tükörben lát, és nem tud elfogadni. Eközben pedig életeket tesz tönkre önzésből, felelőtlenül…
Sajnálom, ha valaki most úgy érzi, a szerző kiakadt. Ám igaza van. Nagyon haragszik, mert semmi értelme ennek a tömény silányságnak.
Kép forrása: Max Original
