Úgy kezdtem bele, hogy vicces és könnyed lesz, de tévedtem. Egyszerűen elegem lett az északi krimikből, a véres és brutális háborúkból, így jött képbe ez a rövid sorozat. Valóban vicces és kedves olykor, de sokkal mélyebb mondanivalót tartalmaz, mintsem gondolnánk.
Íme röviden, spoiler nélkül:
Adva van három házaspár, akik hosszú ideje barátok. Ahogy a Netflixtől megszokhattuk, az egyik pár meleg, de ez nem zavaró, mert a problémák attól adottak, és a csatorna érzékenyítése se új már. A párok ötven körüliek, vagy valamivel felette vannak. Évente együtt nyaralnak, viccelődnek, és egyszer csak az egyik házaspár férfitagja bejelenti a többieknek (pontosabban egynek, de hát az lassan mindenkit jelent), hogy neki elege van az életéből, változtatni akar, mert nem boldog. Tipikus életközépi válság, mondhatnánk, tudjuk, ismerjük. Eközben a felesége házasság megújító szertartást szervez. A barátok meg nem tudják, hogyan viszonyuljanak mindehhez, kihez legyenek lojálisak. A harmadik ekkor még nincs a képben, de hónapokkal később megjelenik. Fiatal, tele élettel, szenvedélyes és mindenben új. Nem beszélve arról, hogy nem boszorkány, szerethető, és elhinti a fiatalság ígéretét a középkorú férfi mindennapjaiban. Ebben semmi különös nincs, mégis érdemes meghallgatni a beszélgetéseket, amelyekben a szereplők kimondják, milyen nehéz megmaradni a másik mellett évtizedek múlva, milyen pokolian erős az öregségtől való félelem, mennyire fontos a barátság, és tagjai mégis milyen féltékenyek arra, aki mer változtatni az életén.
A második pár, a tökéletes is megvívja a csatáit, hisz a megszokás és az unalom mindenhol jelen van. Közben múlik az idő, mindenki kicsit közelebb kerül az elmúláshoz, és ennél ijesztőbb gondolat nincs. A meleg pár egyik tagja szívproblémákkal küzd, de halogat, nem akar kés alá feküdni, a másik a túlféltő, rátelepedő, és gondoskodása öli meg a hétköznapok szépségét. Mondhatnánk, ezekben a helyzetekben nincs extra, amit ne ismernénk, és lenne is benne némi igazság, de a sorozat tükör, amely megmutatja, hogy senkinek nem egyszerű. Annak sem, aki belenyugszik a sorsába, de annak sem, aki fiatal barátnője társaságába próbál beilleszkedni, miközben generációs különbségekből bőven adódnak gondok. És ekkor még nem említettük a gyereket, aki jelen esetben már felnőtt, mégse viseli könnyen családja széthullását.
Vajon mi a fontosabb, latolgatja a film, a család, amelyet stabilnak hittünk, de már nem ad örömöt, vagy az elveszett fiatalság hajszolása, ami nem jön vissza, de azért ad némi morzsát, és elhúzza a változás örömének mézesmadzagját? Vagy dolgozni kell egy kapcsolaton életünk végig, még akkor is, ha másra vágyunk? Hagynunk kell, hogy vágyaink vigyenek előre, netán ki kell józanodnunk? Lehetünk-e régiek egy friss kapcsolatban, amelyben nem azok a szabályok és elvárások, amiket megszoktunk?
A sorozat befejezése teszi fel az i-re a pontot, és talán a befejező képkockák adják meg életünkre az igazi válaszokat. Miközben több vicces szituáción is mosolyoghatunk, nem lesz könnyebb a szívünk, amikor véget ér a Négy évszak. Azoknak is ajánlatos megnézni, akik kedvelik a Steve Carellt, akinek az érett kor kifejezetten jól áll. Azoknak is, akik nem félnek elmerengeni azon, mi a fontos az életükben: a jelen, a házasság, az élmények, a kor, a változás vagy épp szoronganak és aggódnak a jövőjük miatt.
Jó szórakozást kívánok!
Kép forrása: Netflix
