109 évvel ezelőtt, 1905. április 20-án született Szeleczky Zita, akinek pályafutását és életét jelentős mértékben befolyásolta a háború és a politika. Jómódú református családba érkezett, és sokáig esze ágában sem volt színésznőnek menni, bár a nagy nevek, mint Ódry Árpád vagy Bajor Gizi mindig is példaképnek számítottak életében.
Egyszerűen olimpiai bajnok szeretett volna lenni, hogy egyszer majd a dobogó tetején miatta hangozzon fel a magyar himnusz. Kiváló tornász volt, de a gyönyörű, csodás alakkal rendelkező lány mégis végül a Magyar Királyi Akadémiára adta be jelentkezését, ahol az általa bálványként tisztelt Ódry Árpád osztályába került. Már elsőévesként filmezni hívták, és a siker nem maradhatott el, mert Szeleczky Zita nemcsak szép volt, hanem természetes játékával, bájával azonnal elvarázsolta a közönséget. A harmincas évek végétől nem volt nála ünnepeltebb színésznő, pedig gondoljunk csak bele, hogy Karády Katalin, Perczel Zita, Szörényi Éva és ne feledjük Turay Idát se, ekkor élte fénykorát.
A fiatal lány mindezek ellenére sosem volt elégedett önmagával, és nehéz elhinnünk, de folytonos testképzavarral küzdött, amit igyekezett palástolni. A legnagyobb pályatársak egyike, Bajor Gizi kedvesen terelgette e téren, és azt javasolta neki, hogy higgye el magáról, hogy neki van a legszebb lába, és akkor a közönség se fog mást gondolni. Ez így is lett, mert 1944-ig 24 filmben játszott, amelyek közül még ma is sokat lehet viszontlátni a tévé képernyőjén. Olyan sikeres alkotások kötődnek nevéhez, mint a Bercsényi huszárok, a Gül baba, a Sok hűhó Emmiért, Méltóságos kisasszony, Édes ellenfél. Az Egy éjszaka Erdélyben című filmben nyújtott alakításáért 1941-ben a Velencei Filmfesztiválon díjat is kapott. Partnerei közt voltak a kor nagyjai: Jávor Pál, Páger Antal, Tolnay Klári is.
Az Akadémia elvégzése után a Nemzeti Színházhoz szerződött, és folyamatosan rátaláltak a nagy szerepek. A Nemzeti színpadán emlékezetes alakításai voltak Júlia (Rómeó és Júlia), Titánia (Szentivánéji álom), Ledér (Csongor és Tünde), Solvejg (Peer Gynt), 1939-ben megkapta a társulat legjobb fiatal színészének járó Farkas-Ratkó-díjat. Mégis eljött a pillanat, amikor összeveszett az igazgatóval, Németh Antallal és megvált a színháztól. Egy ideig a Madách Színház tagja is volt, de az Operettszínházban 265 alkalommal játszotta el Mária főhadnagy szerepét.
Miután Németh Antal távozott a Nemzeti éléről, visszatért anyaszínházába. Közben zajlott a II. világháború, amely alatt egyes színészeket származásuk vagy nézeteik okán eltávolítottak a filmvászonról és a színházakból. Szeleczky Zitáról köztudott volt, hogy erősen magyar érzelmekkel bírt, amit később szemére is vetettek, pedig csak annyi volt a bűne, hogy szerette anyanyelvét, esküvőjén, amit Haltenberger Gyulával kötött, díszmagyart viselt. A férfival egy bálon ismerkedett meg, akiben volt annyi merészség, hogy felkérte táncolni az akkor már csodált és elismert szépséget. A táncból szerelem, majd házasság lett, bár a színésznő munkamániás volt, így eleve halálra volt ítélve a kapcsolatuk. Két év alatt tönkre is ment.
„Reggel ötkor keltem, nem is voltam magamnál, jött a produkciós kocsi, elkezdtek dolgozni rajtam a sminkmesterek, aztán a nyolckor elkezdtünk forgatni, utána tízre át kellett mennem a Nemzetibe, nem is ettem, utána vissza a filmgyárba, este pedig előadás, onnan estem haza, ettem, lefürödtem és fáradtan estem az ágyba.” – mesélte egy későbbi interjújában a 90-es évek elején.
Bizonyára nem tudott tipikus feleség és háziasszony lenni, amit egy civil ember nehezen tud megemészteni. Viszont férje válásuk után is szerette, erről később tanúbizonyságot is tett.
A színésznő legnagyobb hibájának azt rója fel az utókor, hogy az ostromlott, sokat szenvedett Budapest alatt se mondta le fellépéseit, és kórházakba járt, buzdította a katonákat, és kérte, ne hagyják abba a harcot. Hogy ezt a színésznő mondatta-e vele, vagy az ember, nem tudjuk, de szélsőjobboldalinak kiáltották ki, és emiatt üldözni kezdték. Pedig, ha belegondolunk, egy művész volt, aki kihasználta tehetségét és játszott mindig mindenkor.
A legfőbb vádpont az volt ellene, hogy elszavalta a rádióban is Petőfi Sándor Föl a szent háborúra! című versét. „Az egész életemmel fizettem érte, elítéltek népellenes bűncselekmény miatt” – nyilatkozta később. Menekülnie kellett, bátyjával 1945-ben elhagyta az országot. Előbb Olaszországban, majd Argentínában próbált letelepedni. Férje, akivel akkor már nem voltak együtt, azt hazudta a hatóságoknak, hogy felesége öngyilkos lett Sopronban. „Úgy kell neki megérdemelte a sorsát” – mondta döbbenetes, asszonya elárulásaként ható vallomásában a politikai rendőrségen a férj. Mekkora erő és szeretet kellett ahhoz, hogy ilyen mondatokat ki tudjon mondani és vállalja érte a felelősséget, tudva, hogy volt felesége időt nyerhet, és messzire szökhet mielőtt rátalálnak!
Akármerre járt, élete legfontosabb küldetésének a magyar kultúra terjesztését tartotta. Színházat szervezett, egy ideig Páger Antallal, Vaszary Pirivel is fellépett. Végül Amerikában, Los Angelesben kötött ki és csak a rendszerváltás után jött haza.
Az 1948-ban emelt vádak alól 1993-ban mentették fel, és kimondták, hogy nem követett el bűnt a háború alatt. Akkor három évre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Érdekesség, hogy a távollétében megtartott peren Gobbi Hilda és Várkonyi Zoltán is mellette vallott. de ez nem érdekelt senkit. „Elmondtam, hogy együtt végeztünk Zitával, és soha-soha jobboldali kijelentést ez év alatt én tőle nem hallottam. Magyarkodott, díszmagyart viselt az esküvőjén, magyaros estélyi ruhákban szavalt. Legtöbbször Adyt, aki ugye, mégsem volt nyilas! Igaz, mélységesen vallásos volt, és így Mécs Lászlót is szavalt, de azóta Mécs Lászlót is rehabilitálták – nyilatkozta később Gobbi.
Véglegesen 1997-ben tért haza, és két év múlva távozott is az élők sorából a magyar filmjátszás egyik legszebb színésznője. Kívánsága szerint szülőfalujában, Nekézsenyben helyezték örök nyugalomra.
Kép forrása: Pinterest
