Akkora zavar van az egész társadalomban, hogy nehéz elhinni, hogy pár év alatt ennyire megbolondult mindenki. A közösségi oldalak hatalmas, előre nem látható rombolást végeztek az emberi agyakban és lelkekben. A valóság oly mértékű tagadása jelent meg, amelyre nem volt példa még a történelem során.
A legtöbb probléma abból ered, hogy az emberek képtelenek jóban lenni önmagukkal, fel se merik tenni maguknak a kérdést: ki vagyok én, mit akarok ebben a világban, vannak-e céljaim? Süt belőlük a félelem, mert erősen szoronganak a kinézetük, üres életük és az öregedéstől való félelmük miatt.
Ennek következtében életük minden mozzanatából óriásposztert csinálnak, és várják, hogy külső visszajelzést kapjanak. A de csinos vagy, te nem is öregszel, szép pár vagytok mondatokért eladják a lelküket, mert az a fajta megerősítés, amit a társadalom ad, mindennél jobban számít náluk. Elhiszik, hogy amit más mond, igaz, amit a belső hang súg, sokkal kevésbé. Mekkora önbecsapás ez!
Sugárzik a kétségbeesés ezekről a fotókról. A beállított szelfik, a millió szűrő, a virtuálisan ránctalanított arc elhiteti velük a hazugságot: jó vagyok, halhatatlan, és elérem az örök fiatalság forrását, ha nagyon hiszek benne. Eddig még nem sikerült senkinek, még a mérhetetlenül gazdag sztárok se találják meg, mert nincs az az injekció, kés, amely visszahozná a régmúltat.
Ha szomorú vagy keserű akar lenni valaki szánt szándékkal, és miért ne akarna, hiszen a szomszéd füve mindig zöldebb, akkor nincs más dolga, mint követni másokat. Miközben kukkolja ismeretlenek vagy ismerősök életét, pokolian szenved. Látja, hogy ő nem képes olyan kitartóan edzeni, fogyni, mint mások. Neki más dolga van, ül a munkahelyén, jönnek hozzá a hülyébbnél hülyébb emberek, akikhez türelmesnek kell lennie, míg egyesek gyönyörűek, fittek és a tengerparton kocognak reggelente. Ez a sanyargatás a legjobb módja annak, hogy naponta megélje a poklot. Hiába tudja az agya, hogy nem valóságos, amit lát, képtelen elvonatkoztatni.
Megcsinálja a maga fotóját a mosdóban (ez különösen szánalmas és nevetséges, még a tiniknél se trendi már), aztán fiatalító filterekkel elkészíti a nemlétező valóságot, hogy belső bizonytalanságát palástolja. Felteszi és vár. Ha elindul a lájk-cunami, akkor rendben van minden, csak az a baj, hogy ez olyan, mint az éhes gyomor. Egy idő után kiürül, és kezdődik minden elölről.
A posztoló elhiszi, hogy az őt követők szerint jól néz ki, hogy csinosabb, vékonyabb, fiatalabb, mint kortársai. Később viszont döbbenten tapasztalja, hogy ismerősei, ha összefut velük, nem hasonlítanak arra a képre, amelyet ismer róluk, ahogy ő sem, hiszen ugyanazt játssza.
A ma embere elképesztően fél. Nem mer kiállni a sorból, tisztelet a kivételnek. Nagyon kevesen tudnak önazonosak maradni, akkora a nyomás. Az utca, a média tele van hazugsággal, és aki nem akar része lenni, perifériára szorul. Ha nem elég trendi, ha nem halad a korral, a társadalom bírálata leszorítja a porondról. Alig akad valaki, aki mer kívülálló lenni, aki ki meri mondani, hogy őt nem érdekli, tetszik-e másoknak az arca, viselkedése. Persze kimondani könnyű, csak tettekben mutatni nehéz. Jóval könnyebb elbotlani, és azon kapnia magát, hogy gyorsan feltesz egy fényképalbumnyi képet a gyerekekről, karácsonyról, és az általa készített ételekről, amelyek senkit az égadta világon nem érdekelnek. Maximum irigységet szülnek, de ezt elismerésként kezelik.
Sokaknak fáj, ha ebben az álszent világban láthatatlanok maradnak. Pedig a megoldás az lenne, hogy befelé forduljanak, megkérdezzék önmaguktól, kik ők, és miért nem tudják elviselni azt, akik. Mi a baj a döntéseikkel, mi bántja őket valójában? Ez nagyon kemény romboló és építő munka is egyben. De erre időt kellene szánni, le kellene számolni a bennünk rejlő felnőni képtelen gyerekkel, vagy az életért felelősséget nem vállaló felnőttel. Kinek jó ez? A boldogtalanság forrását már sokan elérték, ittak is belőle. Ha mellette csordogál vastagon a hazugságé, könnyebb abban megmeríteni a korsónkat. Így megtesszük a nap folyamán száz meg száz alkalommal. Hogy van-e kiút? Lenne, de kinek van ahhoz kedve, ereje, ha az egyszerűbb megoldás gyorsabb és elfedi a bajokat egy időre…
Kép forrása: Pinterest
