Bartos Erika
APÁHOZ
Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
De nem is vagyok baba!
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
Dolgozóba menni?
Jó érzés-e hazaérni,
Megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
Ma is nagyobb lettem?
Jó érzés-e betakarni,
Puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
Kérlek, ne menj messze!
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
Kézen foglak Téged!
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
Ketten, kéz a kézben!
Apák napja van, de valljuk be, hajlamosak vagyunk átsiklani felette. Anyák napjával tele van a média, az apákat meg mindig kicsit háttérbe szorítjuk. Igaz, hogy a nő marad terhes, hordja testében kilenc hónapig a magzatot, majd világra hozza és táplálja, de mindehhez kell egy férfi is. Legyen az biológiai vagy nem biológiai apa, nem szabad úgy tennünk, mintha ők kevésbé szeretnék a gyerekeiket. Talán máshogyan mutatják ki, de ez se biztos.
Apának lenni a mai világban éppen annyira nehéz, mint anyának. A jó apa vállán is sok teher nyugszik, hiszen felelős döntéseket kell hoznia családja érdekében, mindenkor el kell tartania őket, és mindamellett aktívan részt kell vennie a gyerekei életében. Ahogy nem születünk anyának, úgy apának sem, sőt az azzá válás folyamata is valamivel nehezebb. Adva van egy srác, aki szerelmes lesz, megnősül, és bár gyereket akar, sejtelme sincs, mi vár rá. Meg kell élnie, hogy háttérbe szorul, hogy a lány, aki eddig érte rajongott, most a gyerekükkel foglalkozik minden pillanatban.
Nagy munka másodiknak lenni egy befutott elsőség után. Azt is el kell fogadnia, hogy kevesebb figyelem jut rá, hogy a jövevény, aki bár az ő húsából és véréből van, előnyt élvez. Nem annyira könnyű ez, mint hinnénk. A mai srácok azonban sokkal gyakrabban vesznek részt a gyerekek életében mint régebben. Egykoron a gyerekek jó része csak este találkozott az apjával, akkor is futólag, lefekvés előtt, de manapság ebben is sok változás történt. A mai férjek jóval több időt töltenek a gyerekükkel, mint valaha, és vannak igazi anyalelkű apák is. Természetesen az ellenkezőjük is létezik, sajnos sokan vannak olyanok, akik nem tudják legyőzni önzésüket, türelmetlenek, és féltékenyek saját gyerekeikre.
Apákra ugyanolyan szükség van, mint anyákra, mert ők másképpen szeretnek és másképpen is mutatják ki. Ez a tanulás is része a gyerekek mindennapjainak, ahogy az is, hogy mást szabad az apával csinálni és mást az édesanyával. Sok családban az anya a jó rendőr, a szigorú, a következetes, az apa pedig az ügyeletes bohóc. Így jóval könnyebb dolga van, és olykor szerethetőbb is. Ha mindketten nagyjából egyformán kiveszik a részüket a nevelésből, ha hajlandóak közel azonos módon szabályokat állítani, fegyelmezni, határokat szabni, nem beszélve a játékosságról és a viccelődésről, akkor elmondhatjuk, hogy az ilyen családban felnövőknek arany életük van. Nem számít a telefon márkája, egyetlen drága ajándék sem, csak a figyelem és az együtt töltött idő. Ha lehunyjuk a szemünket egy pillanatra, bizonyára be fog ugrani legalább egy olyan esemény, amit kizárólag édesapánkkal éltünk meg. Talán azoknak is, akik nem kaptak sok törődést vagy szeretetet. Tegyük ma meg!
Apa is egy van, ahogy anya is, és teljesen mindegy, vér szerinti-e vagy nevelőapa. A szeretet nem válogat, nem mondja, hogy te nem adhatsz annyit, mert nem vagy az igazi. Ha megölelnek bennünket, ha biztonságot nyújtanak, ha van idejük és kedvük velünk foglalkozni, akkor a legtöbbet teszik, amit csak tehetnek ebben az életben.
Isten éltessen minden édesapát itt a Földön és odafent az Égben is, aki szereti és óvja gyermekeit!
Kép forrása: Pinterest
