Vigyázat! Ez a tartalom felkavaró lehet egyes olvasók részére!
Jancsó Ladányi Piroska története még a magyar kriminalisztika történetében sem szokványos, nem beszélve arról, hogy női sorozatgyilkosok jóval kevesebben élnek köztünk, mint férfiak, nem beszélve hazánk történelmében ismertekről.
Jancsó Ladányi Piroska 1934-ben született Törökszentmiklóson. Piroska apja egy jómódú gazda volt, akinek több, házasságon kívüli gyereke született. Őt se ismerte el, sőt tartásdíjat is csak hatósági nyomásra fizetett jóval később. Az édesanyja, Borbála, sanyarú sorsú családból származott, jórészt testével kereste a betevőt, aminek az lett a következménye, hogy öt gyereke is született négy apától. Borbála iskolába se járt soha. Tizenhat évesen már egy tál levesért is odaadta magát bárkinek, olykor gyerekei szeme láttára. Jóska nevű fiának apja után megörököltek egy romos házat Törökszentmiklóson, így nem kerültek az utcára, bár a ház tele volt patkánnyal, bolhával. Egyébként se törődtek vele. Ezek közé a körülmények közé érkezett meg Borbála Piroska nevű lánya, akiről később azt mondta, hogy durva, kegyetlen teremtés volt már egészen kiskorában is, és az okozott neki örömöt, ha másokat kínozhatott. Anyjára is kezet emelt, sőt testvérével is vérfertőző viszonyt folytatott a későbbiek folyamán.
Érdekes módon, a későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy a lány bár nagyon szerény képességekkel rendelkezett, imádott olvasni és verseket írni, és meglepően tájékozott volt a világ dolgait illetően. Mindemellett folyékonyan beszélt oroszul. Elmondása szerint 14 éves korától rendszeresen folytatott szexuális viszonyt a közeli laktanya katonáival, mert különösen vonzódott irántuk.
1953-ra a házuk egyenlő lett egy lepusztult bordélytanyával, ahol anya és lánya egyaránt fogadtak vendégeket. Különösen a már említett laktanya orosz katonái látogatták előszeretettel őket.
„Az első gyilkosságra 1953. október 13-án került sor. Magyarország ebben az időben kezdett levegőhöz jutni az elmúlt évek Rákosi-korszakának fojtogató zárkájában. Sztálin halála után a magyarországi diktatúra szorítása is enyhülni látszott, de a kolhozosítás és az értelmetlen tervgazdálkodás az élet minden területére befurakodott. Nem volt ez másképp a rendőrséggel és az ügyészséggel sem. A nyomozóhatóság sikeres szétverése után a szolgálati szabályzatot bújó, bűncselekmények felderítésére kevésbé alkalmas állomány alakult ki, melynek tevékenysége sokáig abban merült ki, hogy az egymást feljelentgető munkásokat és szomszédokat az ÁVO, majd később ÁVH kezére adja. Nem véletlen, hogy a Jancsó Ladányi Piroska által elkövetett gyilkosságok nyomozása során a rendőrség tulajdonképpen azt sem tudta, mit csináljon.” Az említett napon tűnt el egy 11 éves kislány, név szerint Komáromi Marika, akit Piroska elrabolt, megfojtott és a kútba dobott.
Komáromi Marika eltűnését követően egy ideig nem történt újabb gyanús esemény, majd 1954. június 12-én eltűnt a 13 éves Hoppál Piroska, 1954. augusztus 9-én a 17 éves Simon Irén, 1954. augusztus 11-én a 13 éves Botos Mária, 1954. augusztus 14-én pedig a 13 éves Szőke Katalin.
Egész Törökszentmiklós felbolydult ekkor, és komoly nyomozás kezdődött. Piroska hamar a hatóságok látókörébe került, de nem fektettek rá különösebb hangsúlyt. A fejetlenség óriási volt, és talán tovább is tartott volna a gyilkosságsorozat, ha egyik túlélő, aki Piroska úgymond barátnője volt, meg nem menekül a fojtogatásból, és feljelentést nem tesz. Balázsi Istvánné azzal látogatta meg egyik nap a lányt, hogy visszakérje tőle ellopott ruháit, de Piroska leitatta és amikor elaludt, fojtogatni kezdte. Ezután, amikor magához tért és ki tudott szabadulni, rohant Balázsiné a rendőrségre, amely nagy erőkkel vonult ki a helyszínre. Nem sejtették, mit fognak találni, főleg a lopás ügyében tettek lépéseket. A hatóság emberei egyszerűen nem voltak a helyzet magaslatán. Amikor alaposabban átkutatták a házat, megtalálták a vaslemezekkel lefedett kutat, benne az eltűnt lányok maradványaival.
Piroska azonnal bevallotta a gyilkosságokat, amelyeket kéjvágyból követett el, az elsőt leszámítva, de hol ilyen, hol olyan verziókkal állt elő. Ezzel nagy gondot okozott a rendőrség embereinek, nem beszélve arról, hogy a Vörös Hadsereg katonáit is besározta. Azt állította, hogy nőket erőszakoltak meg a környéken. Többet meg is nevezett, különösen Nyikolaj Bogacsovot emelte ki. Mindez igen rossz fényt vetett a katonákra, és a hatóságnak erős fejfájást okozott, hiszen a Vörös Hadsereg katonáit vádolni, és eljárni ügyükben abban az időben szinte lehetetlen vállalkozásnak látszott. Később változtatott vallomásán, de a legvégén már nem lehetett követni, mikor mond igazat. Hogy mi történt valójában, egyedül ő tudhatta. Az biztos, hogy az orosz szál megléte és a gyanú, hogy egy katona szexuális rémtetteit az elhárítás egy kétes erkölcsi hírnévvel rendelkező, szegény lány „segítségével” tussolja el soha nem került bizonyításra. Arról is sok szó esett, hogy a lány édesanyjának is tudomása lehetett mindenről, de ezt nem tudták rábizonyítani, csak a lopásokat, amelyekért el is ítélték két és fél évre a későbbiek folyamán.
Jancsó Ladányi Piroskát végül halálra ítélték és 1954. december 12-én akasztották fel a szolnoki börtön udvarán. Halálakor még csak 21 éves volt. Kivégzését népes közönség figyelte és többen keresztet vetettek, amikor valamivel délelőtt 10 óra után kiszenvedett. Magyarország egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosa így lelte halálát. Tetteire, jellemére se magyarázat, se mentség nincs azóta sem.
Forrás: egyperceskrimi.blog.hu, Wikipédia
