Iván egyik pillanatban örült, hogy visszaköltözik szülővárosába, a másikban már a gondolata is felidegesítette. A válást nem bánta, mert hatalmas hiba volt megnősülnie, még most se volt elég érett az apaságra, nemhogy öt-hat éve. De nem bírt erőszakos anyjával, aki úgy érezte, meg kell büntetnie, mert rájött, hogy a füvezésen túl mást is kipróbált, és nem is nagyon akart leállni vele. Most az egyszer apja, se bizonyult megértőnek. Üvöltözött vele, és nem sokon múlt, hogy meg nem ütötte.
Már nem bánta, ami történt, mert ha az a pokoli éjszaka nem zajlik le, akkor valószínűleg elkallódik, így csak belekényszerítették egy házasságba, született egy fia, és fent maradt a habok tetején. Közben elvégezte az egyetemet, amiben nem volt sok köszönet, mert alig volt otthon, és fiát olyan ritkán látta, hogy kicsi alig ismerte meg. Felesége pedig rövid időn belül elhidegült tőle. Vergődtek egy ideig, de a lány nem bírta tovább. Megcsalta, amit mindketten sokkal könnyebben éltek meg, mint amire számítani lehetett volna. Egy évvel ezelőtt szétköltöztek, és nem sajnálták egy pillanatig se, hogy így döntöttek. Egyedül a gyerek nem volt boldog, de lassan ő is megbékélt a helyzettel. A gyerekek rugalmasak. Noelt az vigasztalta leginkább, hogy apjával meccsekre járhatott, ami régen nem történhetett meg, hiszen alig találkozott vele. Amikor végre beíratták az egyik klubhoz, madarat lehetett fogatni vele.
Ő maga is érezte, hogy már nem az hülye tacskó, aki a fia születése előtt volt, de a nők rohamával nehezen bírt. Bele nem halt, csak azt nem tudta felfogni, hogy miért van, hogy soha egy után se kell kaparnia. Már vágyott volna egy kis vadászatra, de nem adatott meg neki. A maiak gond nélkül besétáltak az ágyába félórás ismeretség után, és úgy adták oda magukat mintha kötelező lett volna. Régebben, a gimiben ez még ínyére volt, sőt az ominózus noteszének hírét ő maga hintette el, de közel a harminchoz, belefáradt. Nem feleséget keresett, isten ments, hanem egy olyan lányt, aki nemcsak szexpartnerként funkcionál, és még a wellnessezésnél többre vágyik. Persze, Balira…Nem, szó sincs róla, neki olyan kellett, akiben van ambíció, akinek céljai vannak, és nem feltétlenül doktorné akar lenni két randi után. Ilyen azonban messzeföldön nem volt, még írmagja se maradt a tartással rendelkezőknek, de az is lehet, hogy ő nem ezt a típust vonzotta.
Őszintén meglepődött, amikor meglátta Beát. Meg se ismerte elsőre, mert mély nyomot nem hagyott benne, hiszen a több, mint száz kaland elvonta a figyelmét a lényegről. Most azonban meg kellett állapítania, hogy tetszik neki, és az meg különösen, hogy Beának szemmel láthatóan esze ágában sem volt a karjaiba vetni magát. Majd meglátta Levit. Tisztára úgy nézett ki, mint ő kiskorában. Ettől megdobbant a szíve. Még szerencse, hogy csak két fia született az idők során, vagy ki tudja, mondta az anyja és legszívesebben felpofozta volna felelőtlensége miatt. Ez azonban már csak a keserű múlt volt, új lapokkal akart indulni, és erre jó lehetőség mutatkozott azáltal, hogy háziorvosi praxist indít, amiből csak előnye származhat.
Kedden és csütörtökön mindig ő vitte edzésre Noelt. Ám hiába leste a bejáratot, Bea nem jött, ami sok dolgot jelenthetett, de legfőképpen azt, hogy kerüli őt. Szívesen bebizonyította volna neki, hogy valóban más ember lett, de a lány mindenféle alkalmat elkerült. Maradt a véletlen, amelyre igen sokat kellett várnia. Szülei házassági évfordulója volt egy héttel később szombaton. Úgy gondolták, hogy a város legmenőbb éttermében foglalnak asztalt, és jelen lehet Iván és a húga is, mert harminc év, mégiscsak harminc év. Sok kedve nem volt hozzá, de nem mondhatott nemet, így Noelt azon a hétvégén az anyjánál hagyta, és szüleivel tartott, akik nem várták el tőle, hogy feleségét is elvigye, miközben váltak.
Azon az estén nagy meglepetésben volt része. Ahogy belépett a Maximba, azonnal meglátta Beát. A legfeltűnőbb helyen ült, nem volt nehéz észrevennie. És nem volt egyedül. Egy gyér hajú, könyvelő kinézetű fickóval cseverészett, és úgy látta, jól érzi magát. Nocsak, gondolta. Mégis lesz vagy van pótapja Levinek? Kicsi a világ, egy ilyen kisvárosban nemigen marad titokban semmi. Épp csak odabiccentett neki, és már üdvözölte is a „fiatal párt”, akik túl voltak az aperitifen, és korgó gyomorral várták a steak-et.
– Minden jót kívánok nektek! – mondta, és a háta mögül egy hatalmas csokor virágot meg egy méregdrága whiskyt varázsolt elő.
– Köszönjük, kisfiam! Reméljük, neked és Evelinnek is hasonló házasságotok lesz majd…Neked pláne!
– Ne piszkáld már! – szólt rá az apa, és megcsóválta a fejét. – Ma nem akarok vitát.
– Nem is azért mondtam. Tényleg örülnék, ha megtalálná Iván is a saját foltját.
– Lyukas a zsák? – szólt közbe Evelin, és a kelleténél hangosabban nevetni kezdett.
– Te ne szólj semmit, még pasid se volt! – mordult a húgára, mire anyja nyugtatóan a kezére tette az övét.
– Itt is van a pezsgő! – szólt közbe az apa, és már nyúlt is a vödör után, amit egy fiatal srác tolt az asztaluk mellé.
– Szerintem még tizennyolc sincs! – vihogott tovább a lány, de erre senki nem válaszolt.
Az apa kitöltötte az italt, és várta, hogy Iván tósztot mondjon, de ő csak mereven bámult előre. Lélekben biztosan nem volt jelen a vacsorán. Anyja finoman megbökte térdével az asztal alatt, mire észbe kapott, és a pohár után nyúlt.
– Isten éltessen benneteket, és kívánok még legalább ennyit nektek! – mondta ünnepélyes hangon.
– Te rosszat akarsz az apádnak? – nevetett fel az ünnepelt, de közben szeretettel pillantott a feleségére. Mindannyian nevettek, koccintottak, majd megitták a gyöngyöző italt.
Alighogy befejezték, megérkezett a vacsora. Bőségtál volt a javából, és nem négy személyre szól, hanem legalább nyolcra. Iván közben anyjához hajolt és halkan odasúgta neki a kérdést, amelyre választ várt türelmetlenül.
– Ki a fene az a fickó az ott? – mutatott a másik asztal irányába. Az asszony finoman elmosolyodott. Sejtette, hogy fia nem bírja ki szó nélkül. Ő is látta a párocskát, de nem akarta megemlíteni.
– Nem ismered, nem idevalósi! – súgta vissza.
– Tudom, hogy nem, épp azért kérdem!
– Egy vállalkozó. Azt mondják, lassan megveszi a fél várost. Irgalmatlanul gazdag.
– Hoppá! És épp Bea kell neki? – kérdezte ingerülten.
– Édes fiam, nem mindenki olyan hülye, mint te. Az a lány egy okos és gyönyörű nő. Talán egyetlen egyszer hibázott, de annak nem ihatja a levét. Te azonban nem vetted észre, mennyivel különb, mint a nejed, akit biztosan nem kellett volna elvenned.
– De hisz ti kényszerítettetek bele a házasságba! – Iván szeme elsötétült.
Elegáns zakója alatt vadul verni kezdett a szíve. Miféle igazságtalanság ez az anyja részéről? Talán már kezd demenssé válni, hogy elfelejti, micsoda cirkuszok árán kérte meg Eszter kezét?
– Ugyan, ugyan! Tiltakozhattál volna, de nem tetted! – felelte az asszony, és megnyalta a száját a finom húsok láttán.
Nagyon éhes volt, és csepp kedve se volt elmúlt dolgokról vitatkozni. Ez különben is az ő napjuk volt, nem a fiáé. Férjére pillantott, és kedvesen rákacsintott. Ő jól választott. A fia azonban kétszeresen rosszul döntött. Ez van, most igya a levét, gondolta, és bőségtál felé nyúlt, hogy levegyen egy szaftos darabot, amit marhasültnek nézett. Bea ezalatt mosolyogva eszegette a sültkrumpliját, és nem tudta nem észrevenni, hogy Iván le se veszi a szemét róla és Kálmánról.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
