Trollok alatt ma az internetes zaklatókat értjük legfőképpen, de eredetük sokkal régebbre nyúlik vissza.
A trollok a skandináv mitológia legsötétebb, de leginkább emberközeli lényei. Egyszerre testesítik meg a természettől való félelmet és az ember belső, meg nem szelídített ösztöneit. A norvég és az izlandi mesék trolljai barlangok, sziklahasadékok, hegyek közelében élnek, olyan pontokhoz közel, ahol véget ér a civilizáció és a megmagyarázhatatlan kezdődik. A trollok épp ezt a határt őrzik, az ismeretlen jelképei, hiszen létezik és létezett egy valóságos világ, és egy másik, amelybe kimerészkedni ijesztő és félelmetes.
A régi hiedelmek szerint az éjszaka szülöttei, nem bírják a fényt. Ez a motívum nem véletlen, legyen szó a nappali világosságról vagy a tudás ragyogásáról, amit eloszlatja a félelmet.
A mitológiák óriási alakjai lényegében projekciók, hiszen az embernek ki kell(ett) vetítenie egykoron és ma is félelmeit olyasmikre, amelyek számára kiismerhetetlenek vagy félelmetesek. Amikor a vikingek fagyos folyókon vagy tengereken hajóztak, nem volt szokatlan, hogy furcsa hangokat hallottak az erdők felől vagy a vizek alól. Néha egy-egy kő is legördült a hegyekről, recsegtek-ropogtak az ágak, így a természet kiszámíthatatlansága megrémisztette őket. Nyugalmuk érdekében ki kellett találniuk, mi okozza a zajokat, és erre ott voltak a természet erőit uraló trollok.
A mai trollok, az internet kanapéforradalmárai, odamondogató emberei, első pillantásra távol állnak a mitológiától, de ha jobban megnézzük, ugyanaz a lélektani dinamika mozgatja őket: rejtőzködés, névtelenség, és rejtett erő, amelyet önmaguknak tulajdonítanak.
A skandináv történetek arról is szólnak, hogy a trollok olykor emberszerűek. Vannak érzéseik, vágyaik, néha még családjuk is. Hatalmi harcokat folytatnak, de meg is lehet őket szelídíteni, ha valaki elég bátor. Mindig is a kétarcúság jellemezte őket, mert bár félelmetesek, kapcsolódnak magához az emberhez. Talán éppen emiatt tudtak ilyen mélyen megmaradni a mitológiában. Minden kultúra megteremti a maga sötét lényeit, mert ahol fény van, ott árnyéknak is lennie kell. Mi is ismerünk gonosz óriásokat, boszorkányokat, vérengző fenevadakat vagy épp vámpírokat is, akiket beleszőttünk meséinkbe. Ezekkel magyarázzuk a rosszat, a gonoszt, és próbáljuk megvédeni magunkat a sötéttől. Ahogy a népmeséinkben a sárkányt, úgy őket is le kell győzni, de ez csak a bátraknak adatott meg.
Nézzünk pár troll fajtát:
1. Hegyi trollok – Ők a legősibbek, egész hegyként vagy megkövesedett sziklaként élnek. Hatalmasak, időtlenek és mozdulatlanok. Ők a tartós félelmeink megtestesítői. Nem tombolnak, nem kiabálnak, csak úgy vannak, és nem biztos, hogy valaha is felébrednek. Ilyenek lelkünkben az elvarratlan szálak, a ki nem mondott titkok vagy befejezetlen szerelmek. Csak a fény tudja őket megsemmisíteni, azaz a szembenézés, a tudatos döntések vállalása.
(Őket láthatjuk a Netflix Troll című filmjében, amely kiválóan mutatja be külsejüket, érzelmi világukat, bár ne számítsunk csodákra. Mesefilm a javából, és még 2. rész is készült belőle, ami messze erőltetettebb lett, mint a nyitófilm.)
2. Barlangi trollok – Ők a föld mélyében élnek, sötét járatokban, és a nyers erőből táplálkoznak. Az ösztönök képviselői, nem gonoszak, de veszélyesek. A barlangi troll az evés, a harag, a birtoklás és a szexualitás nyers energiáját képviseli. A legenda szerint csak a bölcsesség fényével lehet őket megszelídíteni, semmiképp sem erővel.
3. Az erdők trolljai – Sok esetben kicsik, ravaszak és alakváltók. Olyan erdőkben élnek, ahol az ember könnyen eltéved. Arra emlékeztetnek bennünket, hogy az ember milyen könnyen belebonyolódik saját útvesztőibe. A rábeszélés és a kísértés mesterei. Ők gyakran megpróbálják félrevezetni az embereket, hol hamis fénnyel, hol hangokkal. Modern életükben ez nem más, mint a kétely. Csak akkor tűnnek el, ha az ember megtalálja saját útját.
4. A tengeri trollok – Ritkák, de igen félelmetesek. A tudattalan szimbólumai, az elfojtott emlékek és a feldolgozatlan traumák őrzői. A történetekben gyakran úgy jelennek meg, hogy a főhős túl közel merészkedik hozzájuk, vagy a víz azon részéhez, amely mélyebb és sötétebb, mint a partközeli. A lélekben ezek a legmélyebb veszteségek, a legkorábbi sérülések, csalódások megtestesítői.
5. Házi trollok – Csintalanok, az emberek közelében élnek. Ezek a mi rossz szokásaink, mérgező gondolataink, irigy megnyilvánulásaink. Velük nem kell harcolni, őket észre kell venni, és nem szabad hagyni, hogy eluralkodjanak rajtunk. Apró, de tartós károk okozására is képesek.
Összefoglalóul: A trollok nem véletlenszerű szörnyek, hanem kapuk belső megéléseinkhez. Segítenek megérteni, ami bennünk, ami vad és sötét, elfeledett vagy torz.
Addig léteznek, amíg nem merünk szembefordulni velük.
