A múlt csütörtökön újabb emberáldozatot követelt a felelőtlenség. Egy anyamedve támadott meg egy motorost miután az etetni és fényképezni próbálta. A probléma nem újkeletű, hiszen a medvék jó ideje lejárnak koldulni a pihenőhelyekhez, ahogy a turisták sem kerülik el őket. Egy fotóért, videóért a ma embere képes minden áldozatra. Feldolgozhatatlan tény, hogy a 21. században élők közül sokan nem megélni akarják a pillanatot, hanem megörökíteni, és majd késleltetve örömködnének felette. Mindezzel nem is lenne baj, csak ne az életükkel játszanának eközben.
Nagyon nehéz nem ítélkezni, mert mindenki tudja, még a legkisebbek is, hogy az anyaállat ösztönösen védi a kicsinyeit. Látjuk a macskák, kutyák esetében, ahogy az erdőkben a vaddisznónál, ugyanígy a medvéknél, amik azért nem kistestű állatok. A medve nem Micimackó, és egyszerűen érthetetlen, hogyan képes valaki erről a tényről megfeledkezni, főleg akkor, ha mellette vannak a bocsai.
Vajon miért hiszik oly sokan, hogy egy poszt, egy jó fotó felér az élettel? Olyan szintű rajongást várunk el a világtól, ami akár az életünkbe kerülhet?
Omar Farang Zin 48 éves volt, özvegyként élt és szeretett utazgatni. Minden szabadidejében járta a világot, és posztolt a Egyiptomból, Peruból, Namíbiából és még számtalan helyről, mert boldoggá tette. Pár nappal ezelőtt azonban életét vesztette, mert a medve természetét nem vette figyelembe. A vadállat kiszámíthatatlan, ezzel mindenkinek tisztában kell lennie, főleg az, amelynek bocsai vannak. Ha belegondolunk, nehéz megmagyarázni azt a vágyat, hogy közös fotót akarjon valaki egy veszélyes állattal.
A legtöbb ember nem hiszi el, hogy élete véges. Amikor azt mondjuk a gyerekek esetében, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy a videójátékok nem valósak, sokan mosolyognak. Persze, hogy tudja, hogy nincsenek zombik meg sárkányok, és azt is, hogy nincs két-három élete senkinek, jegyzik meg gúnyosan. Nem mindegyik. Abban a másik világban minden lehetséges, ezért nem csodálkozhatunk, ha nem értik, miért baj, ha megütnek valakit. Egy gyerek sokáig hisz a Mikulásban és a fogtündérben, miért ne hinne a szellemekben és a trollokban? Ám a felnőtt más. Ő az évek során megtanulja, hogy mi a valóság, de ha nem akarja, akkor is szembesül vele. Vagy mégsem?
A tragédia rávilágít a Transzfogarasi út régi problémájára: a Romsilva állami erdészet adatai szerint a területen 112 medve él, ami több mint négyszerese az optimális számnak. „Az út nagyon forgalmas, és turisták érkeznek egész Európából, hogy lássanak medvéket a természetben” – nyilatkozta Dragoș Ionescu, a Vadászat Alap felelőse, hozzátéve, a turisták azért jönnek, hogy fényképezzék, etessék az állatokat, így hasonló tragédia bármikor megismétlődhet. (Forrás: Krónikaonline.ro)
Azt kell mondanunk, nem a medve a probléma, hanem az ember, ahogy sok más esetben is. Nem a tárgyak a vétkesek azért, ahogy használják őket, ahogy az állatok se, amik ösztönből támadnak, védekeznek és koldulnak, mert elvették tőlük azokat a területeket, amelyeken addig nyugalomban élhettek.
Az eset természetesen megdöbbentett mindenkit, különösen a parkolóban tartózkodó autósokat, akik hívtak segítséget a szerencsétlenül járt motoroshoz, és a parkőrök végül kilőtték az anyamedvét, mert veszélyt jelenthetett volna a későbbiekben is. Két bocs maradt árván, de az áldozat családjának is meg kell küzdenie a szörnyűséggel, ami történt. Vajon tanul ebből az ember, a kíváncsi és mindent látni akaró turista? Nem hinnénk…A mással megesik, de velem nem-elv sajnos a mindennapokban is erősen jelen van, még akkor is, ha nem kell fotóval bizonyítani, hogy mit tettünk vagy hol jártunk.
Kép forrása: Pinterest
