Vajon manapság idegesítőbbek az emberek, mint régen?

“Hányszor és hányszor fordult már elő, hogy régebben azt mondtuk, csak idegesítőek és fárasztóak ne legyünk, ha megöregszünk? Fogadkoztunk, hogy mi megőrizzük fiatalos lelkünk, lendületünk és türelmünk, ami cseppet sem könnyű. Hogy lehetséges-e, mindenki döntse el magában. Összeszedtünk egy csokornyi bosszantó dolgot, és természetesen annak függvényében, soroljuk fel, hogy nem akarunk bosszankodni. Vagy jó lenne, ha nem tennénk, de nem nagyon megy… Jöjjenek hát, és a listát ki lehet bővíteni, kedves Olvasók! Hajrá!”

 

 
 

Hányszor és hányszor fordult már elő, hogy régebben azt mondtuk, csak idegesítőek és fárasztóak ne legyünk, ha megöregszünk? Fogadkoztunk, hogy mi megőrizzük fiatalos lelkünk, lendületünk és türelmünk, ami cseppet sem könnyű. Hogy lehetséges-e, mindenki döntse el magában. Összeszedtünk egy csokornyi bosszantó dolgot, és természetesen annak függvényében, soroljuk fel, hogy nem akarunk bosszankodni. Vagy jó lenne, ha nem tennénk, de nem nagyon megy… Jöjjenek hát, és a listát ki lehet bővíteni, kedves Olvasók! Hajrá!

  1. Az egyik legidegesítőbb dolog mostanában, hogy a boltokban, plázákban mindenki mással beszélget munkaidő alatt. A fülükben lévő fülesen nem azt beszélik meg, hogy melyik polcra mit kell helyezni, hanem a személyes gondjaikról cserélnek eszmét, és az ember nem meri megszólítani őket, ha érdeklődne. Ha meg szólnak hozzánk, nem tudjuk eldönteni, hogy valójában kihez beszélnek. Tényleg így van ez már rendjén? Ez a haladó világ következménye, amikor a vevő nem számít, és a munkaadó mindent hagy, különben felmondanak a friss alkalmazottak?
  2. Bosszantó az is, hogy egyre kevesebb emberrel lehet mélyebb témákról beszélgetni, mert vagy azt kapja meg az ember, hogy panaszkodik, netán politizál, vagy egyszerűen nem akarják meghallgatni, hisz annyi rossz történés van a világban, hogy nem fogékonyak a negatívumokra újra meg újra.
  3. Az érzelmeket sem szabad már megélni, pontosabban robotként kellene élni és dolgozni, mert a harag, a keserűség, az igazságtalanság annyira zavaró, hogy beszélni se lehet róla. Engedd el, ne mérgelődj, mondják, pedig csak a gondolataidat foglalnád szavakba. Félreértés ne essék, itt nem a notórius panaszkodásról van szó vagy a folytonos hőbörgésről.
  4. Az ostoba locsogás is az egyik legidegesítőbb dolog, ami létezik. Nem arról van szó, hogy örökösen fennkölt témákkal kellene foglalkozni, de a pletyka, a te Marikám, hogy teszed el a kovászos uborkát, mert a Julcsi azt mondja, hogy…de szerintem nincs igaza, a Gizi szerint, és tudtad, hogy ő is lefogyott, de nem csoda, mert megcsalta az ura. És te mit használsz nyáron, hogy nem izzadsz? Biztosan érti mindenki, miről van szó…
  5. Mások mindent jobban tudnak, és kéretlen tanácsokat osztogatnak, legyen szó fogorvosról, házvásárlásról vagy körömépítésről. Mindig van valaki, aki ellenmondást nem tűrően mondja és mondja a tutit.
  6. A gagyi beszéd, amelyben szeriznek, ücsit isznak, kariajit vesznek, várják az uncsikat, no meg kerianyut, aki parit is hoz, meg pörit készít, miután játszizott a gyereke. Ez régi nóta, csak valahogy mostanában mintha még több dolgot „becézgetünk”.
  7. A 21. században bűn lett kutyát és macskát az udvaron tartani, kimondani, hogy kölykei születtek. Úgy mondják, babacicák, babakutyik. Nem kedvelni egy állatot, vagy azt mondani rá, hogy netán arra való, hogy megegyük, vagy házat őrizzen, vagy tejet adjon, szinte vétek, hiszen a tej, a sonka és a darált hús a boltok polcain terem. A hús meg nem is állatból van (bár az is lehet, hogy tényleg nem!), mert aki megveszi, nem ezzel törődik, csak azzal, hány százalék zsír van benne.
  8. Egyre kevesebb barátság szövődik már, mert mindenki egyre sértődékenyebb. A régi vicceken, amelyeken biztosan nem kaptuk fel a vizet, most megharagszunk, gusztustalannak ítéljük meg, és bármit mondunk, be kell csomagolni, mert mindenki lelke törékennyé vált. A kollégáink is hiperérzékenyek, semmiféle kritikát nem viselnek el, vagy egyre ritkábban, miközben nem teszik oda magukat a munkában.
  9. Divatos lett munkaidőben intézni olyan dolgokat, mint a bank, masszázs, műkörmös és pillás, de a téligumi cseréje is akkor aktuális, amikor még javában dolgozni kellene. Az orvos online gyógyít, el se megyünk már, és ki merem mondani: ha azt mondják, nincs időpont decemberig, akkor biztosan akad két napon belül magánrendelésen, vagy ha az ember úgy dönt, hogy nem fizet kétszer, kivárja a sorát anélkül, hogy időpontja lett volna, megtapasztalhatja, hogy vagy előtte nincs senki, vagy utána nem várakozik tízméteres sor.

Hogy mindezeket tapasztalat előzte meg, már nem is merjük mondani, mert azonnal rásütik az emberre, hogy bizonyára rég volt része lepedőakrobatikában (istenem, de szépen fogalmaztam meg a szexet!), netán klimaxol, vagy otthon nincs minden rendben, esetleg vén hülye, és még kövér is.

Kedves Olvasók, jöhetnek a mindennapos idegesítő változások!

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here