A harmadik században a Római Birodalmat császára II. Claudius a Kegyetlen becenevet kapta a katonáival való kegyetlen bánásmódja miatt. Azt feltételezte, hogy azért olyan nehéz katonákat toborozni a seregébe, mert a római férfiak nem akarják maguk mögött hagyni a szerelmüket és a családjukat amikor hadjáratra mennek. Ezért eltörölt mindent házasságot és eljegyzést Rómában, amelyben a férfi katona volt.
Egy egyszerű keresztény pap – Valentin – azonban kiállt a szerelem mellett, és titokban elvégzett szertartások alkalmával még azelőtt összeházasította a szerelmeseket, mielőtt a férfiak csatába mentek volna. A legenda szerint a pap keresztény szokások szerint megeskette a párokat, és a szertartás után megajándékozta őket kertje virágaival. Claudius császár megtudta a titkos szertartásokat és börtönbe vetette a papot azzal a szándékkal, hogy ki is végezteti.
Míg Valentin a kivégzésre várt, beleszeretett börtönőrének vak lányába. A kivégzés előtti éjszakán a pap szonettet akart írni a lánynak, és mivel nem kapott íróeszközöket, így ibolyákból préselt tintával írta azt meg. A legenda szerint a szonett hatására szerelme újra látni kezdett. A levelet a legenda szerint úgy írta alá: „Your Valentine”, vagyis „a Te Bálintod”.
Szent Valentin életét adta abbéli hitéért, hogy a szerelmes párok a szent házasságban köttessenek össze. Valentint megölték, de a szelleme a mai napig él. A katolikus egyház február 14-ét jelölte ki a szerelmesek napjának.
A Valentin nap ilyen értelemben a házassági szeretet fogalmán alapul. Persze ma már szélesebb értelemben ünnepeljük, ajándékot adunk szüleinknek, barátainknak, kutyánknak, mindenkinek, akiket szeretünk.
