Ha azt hisszük, a kalandos és hihetetlen sorsok csak a ma emberének jutnak, nagyot tévedünk. Régen is voltak különcök, még olyanok is, akik nőként látták meg a napvilágot egy grófi családban, mégis férfiként éltek életük végéig, sőt meg is házasodtak. Nem férjhez mentek, hanem nőül vették a kiszemelt hölgyet. Ilyen volt Vay Sándor, akit Sarolta néven anyakönyveztek. Őt az első magyar női újságíróként is említhetjük, mert bár férfinéven publikált, mégsem volt az.
Sarolta 1859-ben született Gyónon. Apja nehezen viselte elsőszülött fiának elvesztését, akit katonának szánt, így jobb híján a lányát fiúként nevelte. A kislány vívni tanult, lovagolt, és természetesen fiúruhákban járt. Tizenkét éves volt, amikor nagyanyja megelégelte ezt, és Drezdába vitte, ahol beíratta egy leányintézetbe. Ott alig 13 éves korában szerelmi viszonyt kezdett egy angol lánnyal, aki előtt fiúnak vallotta magát, és a lányt elcsábította.
Sarolta később anyjához került vissza, akinek bele kellett nyugodnia, hogy lányát ismét Sándornak hívják, fiúruhát hord, és minden évben legalább egy szerelmi viszonyt kezdeményez a saját neméhez tartozó személlyel.
Később, az egyetem elvégzése után egyre több újságban publikált. Örömmel fogadták írásait, amelyek Sándor álnév alatt jelentek meg, de szerzőjük nemcsak a nevet használta, hanem valóban férfiként is viselkedett.
Krúdy Gyula így írt róla a „Kérek egy feketét!” című írásában: „A feketekávé szakértője, Vay Sándor (Sarolta) grófnő, aki férfiruhában, vasalt nadrágban és félrecsapott keménykalapban járta itt egykor a világot, a jó feketekávéról azt mondta: – Többet kell neki tudni, mint a bornak. Még a legzavarosabb embert is meg kell okosítani neki.”
Tudósítóként jelen volt a hírhedt tiszaeszlári pernél is Nyíregyházán, ahol megismerte Eszéki Emmát, akibe rögvest beleszeretett és meg is szöktette. Ez a kapcsolat hat évig tartott, egy álpap eskette meg őket. A „válást” Sarolta/Sándor kezdeményezte, mert belehabarodott Engelhardt Máriába, akit a szülők beleegyezésével feleségül is vett. Hogy ez miként volt lehetséges a Monarchia ideje alatt, nem tudni pontosan, de a házasságnak az eladósodás vetett véget, főképp az a tény, hogy Vay kölcsönkért apósától, és a pénzt nem adta meg. A férfi bosszúból feljelentette. Elárulta a hatóságoknak, hogy „veje” tulajdonképpen nő, így azonnal letartóztatták. Klagenfurtban csalással vádolták meg, ami hatalmas szenzáció volt a korabeli sajtóban.
A rendőrségi eljárás során Richard von Krafft-Ebing, osztrák igazságügyi orvosszakértő és pszichiáter vizsgálta meg, erről részletesen beszámol a Psychopathia sexualis című művének 166. sz. esettanulmányában:
„Gondos nevelésben részesült, nagyobb utazásokat tett atyjával, természetesen mindenütt, mint fiatal férfi, korán emancipálta magát, kávéházakba járt, sőt kétes hírű helyektől sem idegenkedett, s nem átallott azzal dicsekedni, hogy egyszer a lupanarban is utroque genu puella ült. Gyakran részeg volt, kedvelte a férfisportot, igen ügyes vívó volt. Vonzódott színésznőkhöz vagy más egyedülálló, lehetőleg nem egészen fiatal nőkhöz. »Legszívesebben csúnya, jelentéktelen kinézésű férfiakkal mentem női társaságba, hogy ezek ne homályosítsanak el; […] A szellemességet többre becsültem a nőnél, mint a szépséget. […] Szeretem, ha a nő szenvedélye költői fátyol igéző leple mögül nyilvánul meg. A szemérmetlenséget undorítónak találtam a nőnél.”
Végül szanatóriumba került, hogy „betegségét” kezeljék. Szabadulása után visszatért Pestre és továbbra is publikált. Művei tíz kötetben jelentek meg. Kortársai kedvelték, üde színfoltja volt a századforduló irodalmi életének. Sokat utazgatott és az I. világháború kitörésekor Svájcban ragadt. Ott hunyt el 1918-ban tüdőgyulladás következtében.
Kép forrása: Humen online
