Te drágalátos, készülj, már nem sok van hátra, lassan lecsorog órádon a homok, és soha, de soha többé nem leszel.
Hogy bánom-e, magam sem tudom. A nagy összegzések pillanatában mindig megijedünk egy kicsit, persze én is, mert mégiscsak az életem része volt ez az év is. Szerettem? Nem szerettem? Mindegy. Úgy vagyok vele, mint a gyerek az iskolával, ha jó jegyet kap, remek hely, ha nem, akkor tervezi a felrobbantását.
Az én évem is úgy indult, mint sokaké, enyhe kaja kóma, utána túltengő pezsgőundor, és egy szempillantás alatt február lett. Nyúlós, csúnya, de azért boldog voltam, mert beúszott a képbe Tomi, akinél jobb pasit sose láttam, bár ő márciusban ki is úszott az én szerelmem tengeréből. Nem integetett vissza, azt mondta, másfelé evezne. Én meg küldtem utána egy adag mocskos szóból álló hurrikánt, magyarán szentségeltem, de a hajója eltűnt egy másik nőnemű óceánján.
Abban a hónapban két bölcsességfogamat is ki kellett rántani, így nem maradt más nekem, minthogy foghíjasan vigyorogva barátnőm esküvőjén kicsit többet igyak a kelleténél. Ennek az lett a következménye, hogy egy idegen hímnél ébredtem fel, aki közölte, hogy életében nem látott senkit olyan szépen hányni, mint engem. Nem vettem bóknak.
A tavasz tehát nem hozott sok jót, nekem hiába magyarázott a szomszéd a nyíló virágok szépségéről, és az allergiámat nem éreztem túl csodálatosnak. Nyár elején a metróban, ki hinné, hogy van ilyen, szemezni kezdett velem egy srác, akinél nem volt telefon. Mint kiderült, valóban csak az hiányzott neki, nem én. Mire észbe kaptam, már benne voltunk egy kapcsolatban, ő egyben és én egy másikban. Visszament a volt csajához, akit a telefonomon keresztül hódított vissza, én meg miután eltörtem a kijelzőjét, megismerkedtem közelebbről az eladóval, aki segített intézkedni.
A nyár persze meleget hozott, annyira, hogy egyszer igazi napszúrást kaptam, aztán végre fogytam öt kilót, hogy utána hízzak hatot. Ez utóbbi azért következett be, mert esküvő volt a családban, anyám adta be a derekát. Amikor megkérdeztem tőle, mi nem volt világos elsőre, elküldött a fenébe. Apám bezzeg tudja, eszében sincs nősülni és ötvennyolc évesen fiatalabb barátnői vannak, mint én. Még egyiket sem kellett anyukának szólítanom, pedig bírtam volna. Anya esküvője a kertünkben volt, ahol a szúnyogok évi nagygyűlést tartottak azon a napon, így másnapra mindenkin több piros pötty volt, mint a legközönségesebb túrórudin.
Az ősz hozta a megváltást, mert keményen elhatároztam, hogy most már tényleg edzeni fogok, és futok is esténként szatír ide, vagy oda. Csak egyetlen egyszer fújtam le egy idegent gázspray-vel, mert leszólított és útbaigazítást kért, én meg nem értettem, és azt hittem, le akar támadni. Ekkor döntöttem el, hogy biztonságosabb a világ, ha nem közlekedek az utcán, jöhet az edzőterem. Ha nem is jött, én mentem hozzá és lassan megtapasztaltam, hogy a karom olyan szinten vastagodik, mint egy elhízott óvodás combja, és ez nem vet rám jó fényt. Amikor bombázó barátnőm felhívta a figyelmem a mértékletes evés szépségeire, nem voltam kedves hozzá.
Így most december végén itt állok Bridget Jones legfőbb követőjeként plusz egy kilóval a tavalyihoz képest, mínusz egy pasival, szintén a tavalyi állapothoz viszonyítva. Van egy befogadott macskám, egy büdös fehér egerem és egy kölcsönkapott gekkóm, amit nálam felejtett Liza, amikor elment Thaiföldre egy hónapra a nyáron, és azóta nem sikerült megválnia az ottani életmódjától.
Futni azóta sem futottam, de a súlyzózás megtette a hatását, kis Schwarziként viszem le trikóban a szemetet, olyankor a szomszéd srác szeme mindig nagyobbra nyílik. Remélem, formás hátsómat csodálja, csak a szeme még nem tudja, hogy lejjebb is csúszhatna a vastag karomról.
Megint december van, megint egy fura év szaladt el mellettem, de már nem fogadkozom. Azon gondolkodom, vajon kitakarítsam-e még az idén a förtelmes egérketrecet, vagy egyszerűen adjam oda a macskának a lakóját, hogy legyen egy kis sikerélménye így év végén. Hogy a gekkóval mi lesz, lövésem sincs, meglehet, hogy kiviszem holnap a Pilisbe és megadom neki azt a szabadságot, amiről azt sem tudta, hogy létezik.
Már tudom, hogy anyám mindjárt hívni fog, kicsit jajgat majd, hogy egyedül vagyok, és sajnál engem. Nem sejti, hogy ebben a fene nagy magányban én cseppet sem unatkozom, mert túl egy üveg pezsgőn és a Halott vagy tizenkettedik részén már nem igazán hat meg, hogy elmúlik ez az év is.
Na, csók!
Egy nem szándékos BJ-fan
fotó: Pinterest
