1956-ban Dr. Wilson Greatbatch fontos találmányon dolgozott. Egy apró műszerrel rögzíteni szerette volna a szívbillentyűk mozgását. Azonban elvétett valamit: egy elektronikai összetevőt rosszul helyezett be, és a gép nem rögzítette a szív verésének ütemét, hanem generálta az elektromos impulzusokat.
Greatbatch ekkor jött rá, hogy bár hibázott, az új találmány sokkal fontosabb, mint az eredeti lett volna. A szerkezet ugyanis segít a beteg szívnek, hogy megfelelő ütemben vért pumpáljon, ezáltal rendesen működjön. Ezután a sokkoló, ugyanakkor lélekemelő felfedezés után a feltaláló mindent elkövetett, hogy a kis szerkezetet tökéletesítse. Két évig finomította, majd szabadalmaztatta életművét.
Az első páciens, akinek pacemakert ültettek be, tizennyolc hónapig élt a szerkezettel. Azóta sok millió ember életét mentette meg a pacemaker, és bebizonyosodott, hogy a hibákból lehet a legjobban tanulni.
