Iskolai bullying a mindennapokban – Egy valós sztori

Viber csoport, 2025. szeptember, 5. osztály, kisvárosi iskolások

Tagok: Vivi, Zsófi, Anna, Bella, Bence, Nolen, Dominik, Balázs, Dani, Sebi, Márk, Lina, Julcsi, Kata és Petya

 
 

A viber csoport arra szerveződött, hogy tagjai megbeszéljék egymással ügyes-bajos dolgaikat, hiszen osztálytársak, és annyi mindenre nincs idő a suliban. Órák vannak, enni kell, és néha írásban könnyebb kimondani egyes problémákat. A házit is el lehet kérni, tanácsokat lehet adni arról, milyen menő cuccok, videók vannak fent TikTokon, stb. – Ez a hivatalos verziója annak, amit a 11-12 évesek a szüleiknek tálalnak. Ebből azonban egy szó se igaz.

A valóság az, ami a felnőttvilágban mindennapos, itt vérre és sírásra megy. A legfőbb célja a beszólogatás, a bírálat, a piszkálódás, minden lelkifurdalás nélkül. Aki nincs benne, azt feltétlenül ki lehet gúnyolni, és bántani is kell, mert az az élet szerves része manapság. A ronda beszéd, és az emojik használata alap, de úgy, hogy, aki beleolvas, ne értse. Jelzők nincsenek, minden, ami elhangzik, az geci jó, ami meg rossz, az kurva szar. A lányok ribancok, a fiúk pedig nagy királyok.

A tagokról:

Van az a tag, aki nem akar tag lenni, de muszáj, hogy lássa, mi zajlik.

Akad olyan, aki kéjes élvezettel gyötör és aláz másokat.

Van olyan is, aki pár pillanatig tag, utána törlik, mert nem cél, hogy maradjon, hiszen őt akarják leszólni, alázni.

Aztán ott vannak a szülők, akik vagy olvassák, és nem hisznek a szemüknek, és van az, akit nem érdekel semmi, hiszen egy 11-12 éves nem rosszindulatú, nem bánt senkit szándékosan, van szíve, és aki mást mond, az gonosz. Aki olvassa, nem érti, vagy nem képes felfogni, mire fel a bántás, aki meg nem, az egyszerűen nem törődik kiskamasz baromságokkal. Jöjjön egy valódi cset, amely, ha hihetetlen is, igaz:

  • Anna 😀
  • Zsófi 😀 😀
  • Bence: Most mi vaaan?
  • Anna: Semmi, csak Lotti gáz.
  • Bence: Szerintem is. Láttátok a cipőjét? Még a kínaiban is szar lenne, de szerintem a kukából szedte.
  • Vivi, Bella, Zsófi: 😀 😀 :D, Annának igaza van és mindig jelentkezik
  • Nolen: Mert nyal, ahogy néhányan az osztályban
  • Dominik: Rám gondolsz, te fasz?
  • Nolen: Dehogy! Tudod te kire. A gecibe minden nyalóssal, miattuk írunk dogát pénteken.
  • Akkor Adri? Őt jó hogy nem vettük be, mert a teste kitakarná a képernyőt. És még büdös is. Éreztétek már, hogy fingszaga van?
  • A tagok egyöntetűen hányós fejeket tesznek, mellé hangosan röhögőt és gúnyosakat is.
  • Dani: Szerintetek ki akarna szóba állni olyannal, akinek nincs egy rendes cucca? A szülei is gázak, és apám mondta, hogy tönkre is fog menni a boltjuk, mert az apja nem ért semmihez.
  • No, megjött Dani is, aki eddig sunyin lapított. Mizu, baromarc?
  • Zsófi: Szerintem senki, de nem akarunk olyannal barátkozni, aki a tanárokhoz szalad beárulni mindenkit.
  • Márk: A faszomba, te honnan tudsz mindent?
  • Lina: Ne beszéljetek rondán, mert akkor anya kiléptet a csoportból!
  • Márk: Lépjél, te se vagy cool!
  • Lina: Menj a picsába!
  • Márk: Nem azt mondtad, hogy ne beszéljünk csúnyán?
  • Mindenki röhögős fejeket nyom, közben beúszik egy macskás gift is.
  • Kata: Szerintem, téged is dobni kellene, ahogy a barátnődet, akivel jobb, ha nem áll szóba senki.
  • Lina: Te minek ugatsz bele? Neked senki nem mondta, hogy szólhatsz.
  • Kata: Ok. Megyek is, nem vagyok kíváncsi a dedós szarságokra.
  • Lina: Húzzál csak el, menj magolni, mert anyád letépi a fejed.
  • Kata el, helyette Sebi: Ma rámnyomult egy hatodikos, láttátok?
  • Dominik: Szeretted volna, mi? Kisfasz vagy. Nem nyomul rád senki, álmodozzál!
  • Sebi: Fogd be, neked meg büdös a szád, minden nap érezzük.
  • Mindenki hangosan röhögő fejeket nyom, sőt tűzokádó sárkány emojit is tesz két résztvevő.
  • Vivi: Lotti miért bőgött ma megint? Mindig bőg. Kár volt megszületnie, csak nyavalyog. Ti nem unjátok?
  • Nolen: Nem, mert levegőnek nézem. Lófeje van, nyerítsen inkább. Nincs kedvem lovakkal társalogni.
  • Zsófi röhögős fejek után: De szemét vagy! Inkább mondd meg neki, hogy senki nem akar vele szóba állni. Ahhoz nem elég bátor vagy, mi? Pedig mi aztán utáljuk. Úgyis megy árulkodni…
  • Dani: Bocs, mennem kell, kezdődik az edzés.
  • Nolen: Nem is vagy jó benne!
  • Dani: Szállj le rólam, menj a redvásba!
  • A lányok: Hagyjátok már békén, Dani Szoboszlai lesz.
  • Nolen: Aha, én meg Messi, de csak nyaljatok neki, idióta lúzerek!
  • Anna: Nyugodjál le, Messi, majd küldd át a házit, nincs kedvem törit csinálni. A tanár is egy szemétláda. Feladta holnapra a fél könyvet.
  • Bence: A töri nem jó semmire. Halott és még több halott hol Egyiptomban, hol meg tudja a picsa hol. Kit érdekel, mit csináltak régen?
  • Nolen: Jogos.
  • Sebi: A faszt. Sokkal jobb, mint a matek, amiből nem értek semmit. Apa korrepetálásra írat jövő hónaptól. Kicsinálom azt a tanárt is.

A többiek megint röhögnek. Közben egyre fogynak. Mindenkinek dolga van, vagy unja.

  • Anna: Lotti annyira szörnyű, hogy bele tudnám nyomni a fejét a klotyóba.
  • Zsófi: Miért?
  • Anna: Csak. Hogy ne lássam. Üres és bunkó.
  • Zsófi: Aha. Ha mindenki utálja, én is.

A beszélgetés elhal. Kilépnek, nincs mit mondaniuk. Kis ideig csend lesz, közben érkezik pár kutyás kép, egy TikTok videó valami temetős ügyről, egy a Wednesday-ből és kettő valami horrorfilmből. A láncfűrészest felfedezte valaki…

A cset valós. Nem tévedés. A szavak nem eltúlzottak, mindennaposak, ahogy a bántás és a kiközösítés is. Ma gyereknek lenni nem túl kellemes. És ez még nem is a legrosszabb egy egyszerű iskolában, ötödikben. Nem nyolcadikban, nem később, szimplán egy ötödikben, ahol nemrég még mindenki alsós volt.

Életünk és hozzáállásunk látlelete. Nehéz elhinni, még nehezebb elfogadni és feldolgozni. Hadd ne mondjam, hogy a helyesírást nem autentikusan mutattam be. Akkor ennyi se lenne érthető. A „jelzők” használata sem kitalált, napi ezer meg ezer módon használja egy iskolás…Talán ezen is elgondolkodhatnánk szülőként, ha belemászunk egy beszélgetésbe.

Szomorú, felháborító és mérhetetlenül bántó, hogy ilyen és még ilyenebb csetek vannak, ahogy írásbeli bántalmazás, kiközösítés is a nap minden percében.

 

Kép forrása: Pinterest

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here